Park Jinkyong egy szerető családban nevelkedik sok baráttal, mégis érik olyan sérelmek, melyek megkeserítik mindennapjait. Elveszíti saját magát és nem találja helyét a világban, de rendíthetetlenül keresi létezésének okát. Ám váratlan fordulatot ve...
Végre visszaértem az asztalhoz, ahol már ott ült Yeosang, Wooyoung, Hongjoong és Seonghwa is. Leültem Yeosang mellé, aki rám mosolygott, amit viszonoztam, és vártuk a többieket. Lassacskán ők is megérkeztek, úgyhogy elkezdtünk enni. A reggeli befejeztével mindenki elment készülődni. Mivel még mindig volt másfél óránk, ezért gyorsan nekifogtam az ebédnek, amíg Seonghwa elmosogatott.
– Annyira hálás vagyok a segítségedért, hogy azt el nem tudom mondani – hálálkodott. Ne legyen már ennyire cuki.
– Igazán semmiség – mosolyogtam. – És tényleg ez a minimum azok után, hogy befogadtatok.
– Tudnál hova menni, ha kidobnánk. Mondjuk az nem túl valószínű, hogy bekövetkezik – mosolygott még mindig nagyon aranyosan. – Úgyhogy egyáltalán nem érdeked, hogy besegíts – mondta fej rázva.
– Dehogy nem. Már mondtam, hogy szörnyen unalmasak vagytok félholtam – nevettem fel.
– Szóval csak ezért – értette meg egy nagy mosollyal. – És mit készítesz? – jött oda hozzám, mivel befejezte a mosogatást. Áthajolt a vállam fölött, és bele szagolt a készülő ételbe. Na, nem kell mondanom, mennyire elképesztően zavarba jöttem, és milyen gyorsan kezdett el verni a szívem.
– Öhm. K-készítek öhm... Mit is? – kezdtem el zavaromban dadogni és kicsit nevetgélni. Ezen ő is elkezdett nevetni, majd összekócolta a hajam. – A hajamat ne! – néztem rá felfújva az arcom, amin még jobban elkezdett nevetni.
– Jó jó, bocsánat! – emelte fel kezeit védekezően. – Szóval mit is csinálsz? – kérdezte kíváncsian. Mivel végre hátrébb állt, újra tudtam gondolkozni.
– Rizses húst – válaszoltam végre kérdésére.
– Az finoom – lelkesedett, mint egy gyerek, amin most én nevettem el magamat. – Ha nem gyújtod fel a konyhát, akkor megyek készülődni.
– Már vagy egy hete főzőcskézek, és eddig nem gyújtottam fel semmit – tettettem felháborodást. – Mindenkire rászólsz vagy csak én érdemeltem ki? – kérdeztem őszinte kíváncsisággal, mire elgondolkozott.
– Igazság szerint nem igazán akad más, akire rászólhatnék – utalt arra, hogy senki sem szokott főzőcskézni. Hát jól van. XD Ezután el is hagyta a konyhát, úgyhogy folytattam a tevékenykedést. Nagyjából háromnegyed óra alatt sikerült is összehoznom. Hajaj! Így is nagyon gyorsan meglettem, de alig maradt időm elkészülni. Gyorsan felrohantam a szobámba, hogy megcsináljam a sminkem, és felöltözzek.
Egy fél óra alatt sikerült is elkészülnöm (csak felvettem egy szürkéskék hosszúujjút, amit betűrtem egy fekete rakott szoknyába), úgyhogy még volt negyedórám elcsomagolni. Ez húzós volt, de sikerült mindent megcsinálnom. Negyed 11-kor már sikerült is elindulnunk, 11-kor pedig már Byeol vezetésével a színpadhoz tartottunk. Nem tudtam, hogy ügynökségeken belül még színpad is van. Bár nem tudom, mire számítottam.
Mikor megérkeztünk, a srácok rögtön mentek is a színpadra, én pedig leültem az első sorba, hogy onnan nézzem őket. Ránéztem a telefonomra, jött-e értesítésem, és meglepődve láttam családom üzenet váltását.
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
