𝙆-𝙥𝙤𝙥 𝙄𝙢𝙖𝙜𝙞𝙣𝙚𝙨 𝙄. |✔

𝐁𝐄𝐀𝐓𝐖𝐈𝐍 ~ Jungha

- Hagyj békén! – vágod hozzá sírva és ott hagyod a folyosó közepén.

A napok telnek, te pedig egyre mélyebbre süllyedsz a szomorúságban. Jungha akárhányszor próbál meg békülést kezdeményezni, csak elhajtod, hogy hagyjon békén. Érzed, hogy hiba volt vele még ilyen kapcsolatba is bele menni. Nem vagytok ti egy súlycsoport. Ott vannak a szurkoló lányok, válasszon közülük. Ők minden tekintetben megfelelőek lesznek neki. Ezzel persze csak a saját szívedet töröd még apróbb darabokra és hazudsz magadnak, hiszen nagyon jól tudod, hogy nem lennél képes elviselni a látványt, hogy mással van, hogy mást ölel, hogy mást csókol. Mégsem engedsz neki egyszer sem.

Lassan telnek a hónapok és már a márciusnak is eltelt a fele. Az iskolai bál miatt az őrület a suliban a tető fokára hágott. Mindenki, de tényleg mindenki már csak erről tud beszélni. Neked meg még partnered sincs. 

Jungha december környékén adta fel a békülési szándékait, így mostanában már csak távolról figyel, de a tekintetét mindig érzed magadon. 

Gondolataidba mélyedve indulsz az agyzsibbasztó matek óra után a szekrényed felé, hogy előszedd a következő órára a cuccod. Azonban ahogy kinyitod a szerkényed, egy apró levél hullik a lábaid elé.

„Tanítás után gyere a tetőre!"

Ennyi áll a vonalas papíron, de nem ismered fel a kézírást. 

Lassan eltelik a nap, szinte már meg is feledkezel az üzenetről. Végük az utolsó órád után, mikor pakolsz be a hátizsákodba, újra az ujjaid közé akad a rövid üzenet. Egy pillanatig elgondolkozol, hogy ki írhatta, végül azonban kissé bátortalanul, de a tető felé indulsz. Út közben kétszer is meggondolod magad és kis híján visszafordulsz, de aztán végül mégis a lépcső tetején kötsz ki a pirosra mázolt ajtóval szemben, amit egy nagy sóhajt követően ki is nyitsz, hogy aztán az állad a padlót súrolja a meglepetéstől.

Az iskola tetején Jungha áll egy bocsánatkérő mosollyal az ajkain. A lábai előtt papírból kivágott szívecskékből egy „sajnálom" felírat. Egyszerűen képtelen vagy megszólalni. Képes lett volna ezt mind miattad?

- Jungha – nyögöd ki nagy nehezen, miközben alig bírod visszafogni a könnyeid. Most döbbensz csak rá, hogy mennyire is hiányzik a fiú a mindennapokból. A hülye, olykor nagyon béna viccei, amikkel mindig mosolyt csal az arcodra. Az érintései, amik minden alkalommal remegésre késztetnek, az édes mosolya, ami téged is mindig elvarázsol. Egyszerűen ő maga nagyon hiányzik.

- Szia, T/N! – sétál eléd, finoman a kezei közé veszi a te kezedet és óvatosan simogatni kezdi. – Sajnálom – bukik ki belőle pár csendes pillanat után és épp válaszolnál neki, amikor a mutatóujját az ajkaid elé teszi. – Csak hallgass végig, kérlek. Szeretlek! – néz a szemeidbe határozottan, mire te a szádat is eltátod a döbbenettől. – Nem akartalak megbántani. Nem akarom, hogy még tovább haragudj rám – fonja karjait a derekad köré. – Bocsáss meg nekem. Lehet nem mindig úgy viselkedtem veled, ahogy kellett volna, de el sem hinnéd, hogy mióta vagyok teljesen beléd zúgva – csak úgy ömlenek belőle a szavak, amikkel a te szívedet csak egyre hevesebb iramra készteti és a mosoly levakarhatatlan az arcodról.

- Én is szeretlek – motyogod neki elpirultan lehajtva a fejed, hogy ne lássa az elvörösödött arcod.

- Akkor ezt most mondd a szemembe is – nyúl finoman az állad alá.

- Sajnálom – sóhajtasz és próbálsz nem még jobban elvörösödni. – Sajnálom, hogy így bántam veled. Tudom, hogy egy kicsit túlreagáltam a dolgot, de akkor már annyira kivoltam. Annyira nem tudtam eldönteni, hogy mit akarsz tőlem. Azt hittem csak szórako... – hirtelen édes ajkakat érzel meg a sajátjaidon, ahogy egy puha csókba invitálnak. Reflexszerűen fonod a karjaid Jungha nyaka köré, majd hunyod le a szemeid és ejted le az állad, hogy nyelve utat találjon a szádba és heves harcba hívja a te ízlelőszerved. Ennél boldogabb már nem is lehetnél. Ahogy erős karjai biztonságban tartanak és a csókja szinte elbódít. Tökéletes.

- Egyetlen szót akartam újra hallani – dönti a homlokát vigyorogva a tiédnek, miután elváltok egymás ajkaitól.

- Szeretlek – kuncogod kettőtök közé, mire Jungha ajkain egy vérlázítóan önelégült mosoly jelenik meg, majd elengedve téged fordít neked hátat. Egy pillanatra megrémülsz, hogy csak szórakozott veled, de mikor egy kisebb dobozzal a kezében fordul vissza hozzád csak kérdőn nézel rá.

- Megtisztelnél azzal, hogy eljössz velem a végzős bálba – nyújt feléd egy gyönyörű virágokkal díszített szalagot – a barátnőmként? – teszi még hozzá vigyorogva.

- Igen – veted magad a nyakába. – Igen! – válaszol a második kérdésre is és ezúttal te csókolod meg őt, amit egyetlen pillanatnyi habozás nélkül viszonoz.

.