A mai egy különleges nap az életedben. Ma van az első nagyjából hivatalos közös megjelenésed Dawonnal, mióta hivatalosan is egy párt alkottok. Még így is képtelen vagy nem komolyan venni, hogy ez csupán egy a Kiadó által szervezett party. A fiúk tudnak a kapcsolatotokról, ahogyan a Kiadó vezetői is, hiszen ők bólintottak rá. Eddig viszont sosem jelentetek meg együtt mások előtt. Valahogy sosem jött ki rá a lépés.
Hosszú órákkal az indulás előtt már elkezded a készülődést legalább öt-hat ruhát felpróbálva, de egyikkel sem vagy teljesen megelégedve. Végül a nagy pakolászás közben ráakadsz egy fekete csipke ruhára, amit megfelelőnek találsz. Tudod jól, hogy Dawon szereti ezt a ruhát és első sorban ő az, akit szeretnél lenyűgözni. Az esti móka előtt a srácoknak még próbájuk van, így egyedül készülődve várod, hogy a szerelmed végre haza érjen.
Készülődés közben elkalandoznak a gondolataid főleg a kettőtök kapcsolata köré. Sosem gondoltad, hogy egyszer rátalálsz egy olyan emberre, mint Dawon. Azt meg pláne nem, hogy ő majd téged akar. Még csak gyakornok volt, amikor egy tánc órán találkoztatok. A részedről szerelem volt nagyjából első látásra, de nem volt egyszerű dolog, mire idáig értetek, bár az biztos, hogy semmiért sem cserélnéd el. Sem őt, sem a srácokat. Már éppen az utolsó simításokat végzed, amikor hallod a bejárati ajtót becsapódni.
- Megjöttem, Baby – érkezik is azonnal Dawon kissé fáradt, de ennek ellenére is meglehetősen vidám hangja. Mosolyogva vetsz egy utolsó igen elégedett pillantást a tükörképedre, majd elindulsz, hogy üdvözöld.
- Szia! – száguldasz le a lépcsőn, hogy aztán a karjaiba vesd magad és mohón kapva az ajkai után egy szenvedélyes csókba vond, amit egy pillanatig sem rest viszonozni. Percekig csak csókolóztok szorosan összesimulva, kiélvezve minden pillanatát a finom érintéseknek.
- Mi ez a fogadtatás? – csókol finoman a nyakadba. – Hmm? – ismétli meg jó párszor a mozdulatot, amitől kellemes melegség járja át minden porcikádat.
- Hiányoztál – mosolyogsz rá. – Talán baj? – billented oldalra a fejed tetetett felháborodással az arcodon.
- Egy szóval sem mondtam – villant egy huncut mosolyt, majd hátrébb lépve mér végig jó alaposan, amitől egy kissé elpirulsz. Nem ez az első eset, hogy így néz rád, mégis minden alkalommal eléri, hogy egy paradicsomra hasonlíts és látványosan élvezi is, hogy ezt képes kihozni belőled egyetlen pillantással. – Gyönyörű vagy – mosolyodik el őszintén, majd visszalép hozzád és a csípőd köré fonja a karjait.
- Köszönöm – öleled át a nyakát szorosan hozzá simulva és hagyod, hogy egy újabb szenvedélyes csókba csábítson. Kezei finoman siklanak le a combjaidig, hogy aztán karjaiba véve a hálószobátok felé vegye az irányt. – Dawon – kuncogod, amikor az ágyra fektet és föléd mászik finom csókokkal borítva a ruha alól kilátszódó válladat –, lassan indulnunk kellene – sóhajtod, ahogy ajkai már a kulcscsontodon játszanak.
- Találtam egy sokkal jobb programot – morogja, majd pár ügyes mozdulattal hámozza le rólad az aprócska ruhát. – Te kínzol engem? – nyög fel, ahogy tekintete végig siklik a testedet fedő fekete csipke fehérneműn.
- Én? – meresztesz rá ártatlan szemeket – Hát szoktam én olyat? – öleled át a nyakát teljesen feladva a dolgot, hogy meggyőzd, hogy álljon le. Egyébként is hasonló elfoglaltságban gondolkoztál ma éjszakára, bár te a buli utánra tervezted, de cseppet sem bánod, hogy éppen így alakul.
És igazából magad sem akarod már, hogy leálljon főleg azután nem, hogy puha kezei újra felfedező útra indulnak a testeden bizsergő érzést hagyva a bőrödön maguk után eltüntetve rólad minden maradék ruhadarabot. Csak fürdesz mustráló tekintete alatt, amiknek a csillogása elégedettséggel tölt el, hiszen tisztán kiolvasható belőlük, hogy vágyik rád, hogy téged akar. Cirógató kezei egy pillanatra sem állnak le a testeden, amivel csak azt éri el, hogy te is egyre jobban akard őt. Halkan sóhajtozva élvezed az érintéseit, miközben pólója aljához nyúlva veszed le róla a zavaró anyagot.
- Oh, mintha hamar elfelejtetted volna, hogy más programunk van – villant egy elégedett mosolyt, miközben a lábaidat finoman széthúzva közéjük feküdjön. Újra ajkaidra hajolva csókol meg, miközben a csípődet cirógatja. Kezeid finoman kúsznak végig finom bőrén, elérve a melegítőnadrágja tetejét. Kissé megrángatva az anyagot kéred, hogy szabaduljon meg tőlük, amit egy huncut mosollyal meg is tesz. Visszamászva föléd újra az ajkaidat veszi birtokba, ezúttal már teljesen meztelenül simulva hozzád. A bőre forró érintése a tiéden teljesen kirántja alólad a talajt. Hajába markolva mohón csókolod őt, amitől csak a csókba vigyorog. – Hmm – kalandoznak lefelé az ajkai –, mintha valaki beindult volna – mélyeszti a fogait a csípőd érzékeny bőrébe.
- Dawon – nyögöd és követelőzve lököd feljebb a csípőd, amikor ajkai már belsőcombodat harapdálják finoman. Ujjai bőröd cirógatják, miközben lassú csókokkal halad tested legérzékenyebb pontja felé. Egy apró sikítás szakad fel belőled, amikor eléri azt a pontot. Percekig zihálsz attól az élvezettől, amit okoz és újabb hangos nyögést vált ki belőled, amikor egyszerre két ujját is beveszi a játékba. Semmi másra nem vagy képes, csak a hajába markolva nyögsz egyre többért. – Dawon – sóhajtod, amikor már nagyon feszül az alhasad a közelgő beteljesülés miatt –, kérlek.
- Mire kérsz, Hercegnőm? Hmm? – kúszik fel hozzád fölöttébb elégedetten, miközben nyelvével fénylő csíkot hagy a bőrödön alhasadtól az ajkaidig, amikre le is csap azonnal. – Mit szeretnél? – morogja a csókba.
- Téged – sóhajtod egy pillanatra elválva tőle. Ő újra az ajkaid után kap és hosszú pillanatokig csak csókol minden szerelmét és vágyát beleadva a gesztusba. Majd hirtelen merül el benned, amire csak ívbe feszülő háttal nyögsz fel.
Lassú tempót felvéve mozog, miközben egy pillanatra sem veszi le rólad a tekintetét. A pillantásotok összekapcsolódik, mintha csak tudnátok olvasni egymás gondolataiban és érzéseiben, és ez talán ilyenkor így is van. Ugyanarra a ritmusra ver a szívetek minden egyes alkalommal, amikor szeretkeztek. Mindened neki adod ilyenkor, a tested, a lelked, a szíved, mindened újra és újra. Ő pedig hasonlóképpen viszonozza ezt. Ilyenkor hagyja a leginkább, hogy lásd őt, amiért hálás vagy neki mindig és tudod, hogy sohasem leszel képes betelni vele.
Lassacskán a mozdulatai erőteljesebbé és gyorsabbá válnak, ahogy mindketten közeledtek a csúcs felé. Nyakadba hajtott fejjel morog, amíg te egyre hangosabb nyögésekkel tudatod vele, hogy nincs már messze a vége. Még gyorsabb tempóra kapcsolva mozog, aminek hála pár perccel később hátába marva ér el a beteljesülés, ahova őt is rántod magaddal. Fogait válladba mélyesztve egy mély nyögéssel követ téged, hogy aztán rád omolva kapkodjon levegőért. Ujjaiddal finoman cirógatod kissé izzadt hátát, amíg a gyorsan dübörgő szíve le nem csillapodik. Szereted ezt az érzést, amikor minden szívdobbanását érzed a saját bőrödön. Néhány meghitt perc után óvatosan kihúzódik belőled és melléd fekve húz magához.
- Nem bánod, hogy nem mentünk? – kérdezi, miközben a hátad cirógatja.
- Nem igazán – mosolyogsz fel rá. – De miért is nem mentünk?
- Abban a ruhában? Kizárt, hogy bárkinek is engedni fogom, hogy valaha is abban lásson. Az a látvány csak az enyém!