Vajon mennyi idő kell még az embereknek, hogy megtanulják a külső nem minden?
Hogy a ruhái, az autója vagy épp a foglalkozása nem mondd el mindent egy emberről. Hogy attól, hogy valaki orvos, még lehet emberileg egy nulla. Attól, hogy valaki tanár, még nem biztos, hogy ért is ahhoz, amit tanít. Vagy épp, hogy egy modell nem mindig egy buta liba.
Nem ma kezdted a modell szakmát, így már nem egyszer futottál bele olyan emberekbe, akik hajlamosak azt hinni, hogy buta is vagy csak azért, mert modellkedsz. Úgy vannak vele, ha már a testedből élsz, okos nem lehetsz.
Ami talán a legkiábrándítóbb az egészben, hogy a háttér munkások egy része is így gondolkozik. Sok olyan fodrász, sminkes, de még fotós is van, aki lenézi a modelleket. Akik úgy bánnak az emberrel, mintha legalább is embert öltek volna. Gorombák, türelmetlenek, beszólnak és sokszor csak azért van meg az állásuk, mert valakinek a valakijük. Elérhetetlenek, így azt hiszik bármit megtehetnek és bárkin keresztül gázolhatnak. De az ember egy idő után megszokja és megtanulja kezelni a szituációkat.
Egy nap hatalmas lehetőség pottyan az öledbe hirtelen. Egy ideje már unod az Államokat és New Yorkot, valamilyen levegő változásra vágysz, szóval éppen jól jön a Céci megkeresése. Címlap fotózásra kértek fel, így Szöulba kell repülnöd. Persze nem partner nélkül készülnének a fotók. Ahogy említették is, egy Younghwa nevű fiú lesz a partnered, aki az egyik híres idolbanda tagja. Nem sokat tudsz a koreai zenéről, a fiú bandákról meg végképp nem, de egy kis kutatómunka után felfedezed, hogy egy nagyon helyes fiúról van szó. Ettől a dologtól függetlenül mondasz igent a felkérésre. Kell is az új, nem mellesleg az első európai modell vagy, akit címlap fotózásra kérnek fel, így még megtisztelő is.
Persze mielőtt átrepülöd a fél világot az Ügynökséged pontosítja a részleteket, így derül fény a fotós kilétére is.
- Jackson Wang– sóhajt egyet a menedzsered, mikor már úton vagytok a reptér felé – Kemény dió, vigyázz vele – figyelmeztet mosolyogva. – Piszok jó abban amit csinál, de a modora elég... khm... érdekes. És akkor még finoman fogalmaztam. Hozzá képest a múltkori Cosmo fotós egy két lábon járó tünemény.
- Remek – grimaszolsz. – Úgy tűnik, vonzom az ilyen embereket. De nem baj, lesz miről majd szakdolgozatot írnom – nevetsz fel. Csak, hogy megtörd a modellekről alkotott képet, Amerika egyik elit egyetemére felvételiztél sikeresen. Nem kérkedsz vele, de egy pillanatig sem hagyod, hogy lenézzenek csak azért, mert modell vagy, így titkot sem csinálsz a dologból. Amikor kell, akinek kell, megemlíted, hogy azért az alapténnyel tisztában legyen az, aki akadékoskodik.
- Imádom, hogy mindennek tudod a jó oldalát nézni, de azért féltelek – néz rád a férfi.
- Cseppet se aggódj, nagy lány vagyok – mosolyogsz rá. – Inkább kívánj szerencsét – öleled meg. Nagyon szereted őt. Viccesen meg is szoktad jegyezni, hogy ő a te mindened. Az apád, az anyád, a bátyád, a sminkesed, a fodrászod, a legjobb barátod, a testőröd, a személyi edződ, a szakácsod, mikor épp melyikre van szükség. Tagadhatatlanul nagy kincsre leltél a személyében és ezt igyekszel is meghálálni neki.
- Profi leszel, mint mindig – húz magához szorosan – Aztán el ne csavard ennek a Younghwa fiúnak a fejét – kacsint rád. – Vissza akarlak kapni.
- Visszajövök – kacagsz fel, majd elindulsz a a kapu felé, hogy becsekkolhass.
Az út hosszú, nagyon hosszú. És nagyon nagyon boldog vagy, amikor végre földet érsz. Az Ügynökséged mindent elrendezett így a reptéren már várnak rád. Egy vidám, kedves lányt, név szerint Eunhát küldték el érted, ami kifelezetten jól esik a lelkednek. Nem kezel úgy, mintha a Marsról érkeztél volna éppen. Kedvesen érdeklődik, mesél a városról, viccelődik veled, igazán jól kijöttök már az első percektől.
- Tudnál nekem mesélni egy kicsit a fotósról – kérdezed, miközben a taxiban ülve haladtok a szálloda felé, ahol az elkövetkezendő heteket fogod tölteni.
- Jackson? – kérdez vissza.
- Igen – bólintasz. – Úgy hallottam, nem sokan kedvelik.
- Így igaz, de rá is szolgált erre. Meglehetősen érdekes stílusa van. Szereti kóstolgatni az embereket. Főleg a modelleket. Nem egy idol lány van, akit a sírásig piszkált.
- Érdekes – hümmögsz. Nem vagy boldog a hírektől.
- De ne aggódj – mosolyog rád biztatóan –, Younghwa, akivel fotóznak majd, viszont egy angyal. Nem mellesleg ő tudja kezelni Jackson stílusát.
- Reméljük a legjobbakat – bólintasz.
Másnap kialvatlanul, az időeltolódástól kissé zavartan ébredsz fel és szeded össze magad. A taxi a szálloda előtt vár, hogy elvigyen a fotózás helyszínére. Ahogy kiszállsz az autóból egy mosolygós Eunhával találod magad szemben.
- Jól aludtál? – kérdezi, miközben egy nagy pohár kávét nyom a kezedbe.
- Azt se tudom, merre vagyok arccal – nyögöd nyűgösen.
- Fighting! – vigyorog rád, majd beterel az épületbe.
Ahogy belépsz a stúdióterembe minden szem rád szegeződik, mire egy pillanatra meglepődsz. Nem ismeretlen terep, de azért az ember megdöbben, mikor egyszerre húszan néznek rá. Még le is pillantasz a lábaidra, hogy ugye nem azért bámulnak, mert reggel nem vettél fel nadrágot?!
- Öhm... hello! T/N vagyok – szeded össze magad pár pillanat alatt.
- Ó, Ms. New York is itt van – érkezik egy kissé lenéző hangsúllyal valahonnan a sarokból.
- Te biztos Jackson vagy – vágsz vissza. Álmosan nem szoktál gondolkodni csak hagyod, hogy kicsússzon minden a szádon, ami épp eszedbe jut. – Egyébként európai vagyok. Térképet mellékeljek?! – rá se nézel, de érzed, hogy a levegő egy pillanatra megfagy a teremben.
- Szia – lép eléd egy nagyon helyes, nagyon magas fiú –, Younghwa vagyok – nyújt kezet.
- Huh – fogadod el a kinyújtott jobbot –, még helyesebb vagy így, mint a netes fotókon – tényleg nem tudod álmosan kontrollálni, így amint kimondod ezt a mondatot, el is vörösödsz.
- Köszönöm – nevet fel. – Te pedig sokkal szebb vagy, mint ahogy elmesélték. Gyere, körbe vezetlek – mosolyog rád és elindul a teremben körbe. Bemutat a sminkeseknek és fodrászoknak, akik csak megszeppenve hajolnak meg feléd, majd a sarok felé veszi az irányt.
- Jackson – lép a beszóló fiú elé, aki szinte szoborszerű vonásokkal van megáldva. – Ő itt T/N.
- Ó, Ms. Európai – néz végig rajtad leplezetlenül. – Legalább ő tényleg szép. Bár, hogy ilyen vékonyan hogy tart ki egy pózt, az érdekelne.
- Te tényleg bunkó vagy – mondod neki. – De ha az izmaim érdekelnek, szívesen fejbe verlek, hogy megbizonyosodj róla, hogy erős vagyok – lépsz elé és centikről bámulsz a szemeibe. Jól lehet vissza kéne fogni magad, de egyszerűen nem megy. Jackson egy pillanatra sem rezzen meg, tartja a szemkontaktus.
- Tetszel nekem – mér végig újra. – Kár, hogy egy üresfejű modellecske vagy te is, mint a többi.
- Ó, mindet kipróbáltad, hogy így tudod? – húzod fel a szemöldököd kissé provokatívabban. A teremben uralkodó hangulathoz képest az Északi –sark maga Hawaii. Az emberek legtöbbje csak hitetlenkedve bámul titeket. Valószínűleg nincsenek hozzá szokva, hogy valaki így beszéljen Jacksonnal.
- Miért talán nem így van?! – bámul továbbra is a szemeidbe. – Buták vagytok, kiszámíthatóak és bárkinek szétteszitek a lábaitokat, ha arról van szó – mondja ellenségesen.
- Apám – csodálkozol el egy pillanatra, ahogy leesik, hogy mi is a baja. –, téged aztán szépen pofára ejthettek. Kivel lépett le? A menedzserével? Egy másik fotóssal? Vagy épp egy modellel? – bámulsz aljasan rá, mire csak fájdalmasan megvillannak a szemei. Szinte már fújtat, de nem ér hozzád.
- Kezdjünk szerintem – lép közbe Younghwa, mielőtt egymás torkának esnétek.
A fotózás jól megy, Younghwa is és Jackson is profik. Nincs időhúzás, pepecselés, haladtok úgy, ahogy kell. Egyetlen dolog piszkálja a csőröd. Jackson nem hogy nem szól be, még csak rád sem néz. Néha ad pár utasítást, de egyébként teljesen ignorál, ami a nap végére a kiborulás szélére sodor. Kissé rosszul érzed magad, hogy így belemásztál a fiú lelkébe. Lehet, hogy nem volt épp kedves veled, de ehhez semmi közös nem volt. Végül a gondolataid közül Younghwa rángat ki.
- Elvigyelek? – lép melléd kedvesen mosolyogva. Igaza volt Eunhának, ez a fiú egy angyal.
- Áh, nem köszi – mosolyogsz rá. – Kell az agyamnak egy kis friss levegő meg séta.
- Okés – bólint, majd elindul. – T/N – fordul vissza hirtelen –, nem olyan rossz ő, mint amilyennek mutatja magát, csak elég nagy pofont kapott – néz a szemeidbe, majd megfordul és ezúttal tényleg magadra hagy.
Younghwa mondatától megdöbbenve hagyod el az épületet és indulsz a orrod után, ami elég nagy hiba volt. Totál eltévedtél. Már órák óta járod a várost meg sem próbálva kitalálni, hogy merre vagy. Szép lassan eléred a folyópartot, ahol egy ismerős szőke fejet pillantasz meg a mólón üldögélve. Néhány pillanatnyi hezitálás után végül elindulsz felé, miközben eldöntöd, hogy leülsz mellé. Egy pillanatra átfut az agyadon, hogy talán nem kellene, mert ha olyan mondasz, simán a folyóba dob, de végül elhessegeted ezt a képet.
- Szia – foglalsz helyet mellette.
- Szia – néz rád egyetlen pillanatra, majd visszafordítja a pillantását a folyóra.
- Én... öhm... - kezded a cipőfűződet piszkálni néhány hosszú csendes perc után. – Ne haragudj – emeled te is a tekinteted a vízre. – Nem akartalak megbántani. Van, amikor nem gondolkozom, hogy mit mondok. Semmi közöm nincs ahhoz, hogy mi történt veled – halkul el a mondat végére a hangod. További percekig ültök néma csendben, végül fel akarsz állni, de elkapja a kezed.
- Igazad volt – húz vissza maga mellé. – Aznap akartam megkérni a kezét – kezd bele a történetbe, miközben a kezedet nem engedi el. – Épp egy kampány fotózás közepén tartott, gondoltam meglepem – ahogy beszél, úgy kezd el az ujjaiddal játszani. – De igazából ő lepett meg engem, mikor az öltözője elé érve nyögéseket hallottam. Felismertem a hangját – nevet fel kelletlenül – és elszállt az agyam. Amikor benyitottam, épp a modell partnere döngette a sminkasztalon. Azóta rosszul vagyok, hacsak egy modell kerül a közelembe. Élnem viszont kell valamiből. Így legalább nem akar senki az életem része lenni – vonja meg a vállát.
- Attól, hogy ő olyan, még nem biztos, hogy a többiek is. Meglepődnél ha tudnád, hogy milyen színes a modell szakma. Bár igaz, akad köztünk olyan is, mint ahogy leírtál engem, de a legtöbbünk csak egy átlagos csaj.
- Honnan jöttél rá? – kérdezi a szemeidbe nézve.
- Pszichológiát tanulok a Columbián – nevetsz rá, mire csak elvörösödik.
- Szóval nem csak gyönyörű, de még okos is vagy – ezúttal rajtad a pirulás sora. – Sajnálom, hogy úgy beszéltem veled.
- El van felejtve – kacsintasz rá. – Amúgy eltévedtem – nevetsz fel pár perc csend után -, nem vinnél haza?
- Ezer örömmel – áll fel és a kezedet megfogva húz magával. Ujjait a tieid közé fűzve sétál el egy fekete autóig, hogy haza vigyen. A szálloda elé érve kiszálltok az autóból, majd megálltok egymással szemben, mikor kissé megilletődve fordul feléd. – Meddig leszel itt? – kérdezi arcodat fürkészve. – Nem tudom, néhány hónapig – vonsz vállat. – Bár, ha megtetszik, lehet maradok.
- Gyere el velem randizni és megmutatom neked, hogy érdemes lenne maradnod – vigyorog rád, mire te csak elvörösödsz.
- Honnan veszed, hogy miattad maradnék? – vonod fel a szemöldököd kicsit cukkolva a szőke fiút.
- Ó, meg vannak a módszereim. Csak hagyd, hogy megmutassam – hajol közel hozzád, majd egy óvatos kis csókot nyom a szád sarkára. – Holnap munka után el is kezdem – simít az arcodra, majd egy édes mosoly után visszasétál az autójához.