Minden egy nyári fesztiválon kezdődik.
Ahogy véget ért a tanév, elhatározod, hogy munkát keresel magadnak a nyárra és produktívabban töltöd el a rendelkezésre álló időt. Az pedig, hogy mindezért még pénzt is kapsz, már csak hab a tortán.
Néhány héttel a szünet kezdete után sikerül is találnod egy egészen jó kis lehetőséget. Egy bevásárlóközpontban lévő limonádés pulthoz keresnek eladólányt, te pedig kapva az alkalmon azonnal le is csapsz a lehetőségre. Imádod az egészet. Rengeteg új embert ismersz meg, a munkatársaid közül pedig jó néhányan igen csak előkelő helyre ássák magukat a szívedben. A főnököd egy angyal, kinézetre is és viselkedésre is. Úgy figyel rátok, mintha legalább az anyátok lenne, a megjelenése pedig kifogástalan. A vevők rendesek és a légkondicionált plázában még jól is érzed magad. Vígan veted bele magad a munkába és egyáltalán nem érzed tehernek a mindennapi koránkelést.
Néhány hét után ráadásul a főnököd egy kihagyhatatlan ajánlattal áll eléd egyik nap.
- T/N – lép eléd mosolyogva Kihyun –, mit csinálsz két hét múlva?
- Ööö... – gondolkozol el egy pillanatra. – Dolgozom? – vigyorogsz rá.
- És mit szólnál hozzá, ha mindezt ingyen koncertek között tehetnéd? – száll be a játékba vigyorogva.
- Visítva ugranék a nyakadba? – kérdezel vissza.
- Na, akkor elkaplak, gyere! – tárja ki a karjait nevetve.
- Ez most komoly? – sokkolódsz le egy pillanatra. Épp csak elkezdtél neki dolgozni, de máris elvinne egy ilyen eseményre, mikor sokan vannak a munkatársaid között, akik már évek óta nála melóznak?
- Igen – bólint vigyorogva. – Talpraesett vagy, kedves és segítőkész. Bárkivel megtalálod a közös hangot és megbízható vagy. Bármit nyugodtan rád bízhatok, nem kell azon izgulnom, hogy vajon kész lesz-e vagy sem. És nekem egy ilyen munkaerőre van szükségem. Szóval vállalnád?
- Hát persze, örömmel – kacagsz fel vidáman és tényleg a nyakába veted magad.
- Természetesen nem egyedül mennél, megkértem az egyik legjobb barátomat, hogy tartson veled.
- Babysitter? – húzod fel a szemöldököd. Talán mégsem bízik benned annyira, mint ahogy mondja.
- Nem – rázza a fejét. – Ez egy fesztivál. Sok részeg emberrel és ki tudja mikkel. Te pedig egy csinos, dekoratív lány vagy. Nem szeretném, ha bármi bajod esne és lesz még két váltótársad is, akik szintén lányok. Így azt gondolom jól fog jönni nektek egy férfi erő is – kacsint rád.
- Okés – vigyorogsz, mint egy vadalma. Nemhogy ingyen mehetsz az egyik legnagyobb fesztiválra a nyáron, de még fizetnek is érte egy kis melóért cserébe. Ki az a hülye, aki erre nemet mondana?!
A következő kettő hét szélsebesen repül el. Akadtak persze fanyalgók, akik nem értették, hogy Kihyun miért téged küld, hiszen csak most kezdtél, de igyekszel nem foglalkozni velük. Végzed továbbra is lelkesen a munkádat, ahogyan eddig, nehogy a főnök meggondolja magát. Persze néha-néha képtelen vagy visszafogni magad és örömödben táncra perdülve csicserged el mindenkinek, hogy hova is készülsz.
A fesztivál előtti napon már összecsomagolva várod, hogy Kihyun megérkezzen és együtt menjetek a néhány várossal arrébb lévő helyszínre.
- Izgulsz már? – kérdezi, mikor már az autóban ültök.
- Kicsit – kezdesz fészkelődni. – Milyen a barátod?
- Jooheon? – pillant rád mosolyogva. – Kicsit lökött, de szerintem jól ellesztek. Lehet rá számítani és biztos vagyok benne, hogy figyelni fog rátok – villant feléd egy biztató mosolyt, ami téged is megnyugtat.
Még jó néhány órát kocsikáztok, ami alatt te el is alszol, pár órával később pedig az arcodat érő finom simogatásra ébredsz fáradtan nyitogatva a szemeidet.
- Jó reggelt, Királylány – mosolyog rád Kihyun előtted guggolva.
- Szia – motyogod még kissé rekedtes hangon. – Ne haragudj, hogy elaludtam – mászol ki nagy nehezen a kocsiból.
- Semmi baj – rendezi el szerteszét álló tincseid –, az elkövetkezendő időkben nem nagyon lesz rá lehetőséged. Gyere! – ragadja meg a kezed –, bemutatlak a többieknek.
- Okés – mondod kissé még mindig kómásan.
- Srácok! – lép be a ház ajtaján, amit eddig meg sem figyeltél. – Ő itt T/N – húz magad elé. – Királylány – fordul feléd –, ő itt Soojin – mutat egy vörös hajú lány felé, aki csak kifejezéstelen arccal biccent feléd. – Ő Minah – fordul ezúttal egy sötétbarna hajkoronával megáldott, alacsony lány felé, aki lelkes mosollyal üdvözöl.
- Szia! – nyújt kezet vidáman – Örülök, hogy itt vagy – bájos lány. Kedves arca azonnal szimpatikus lett számodra.
- Ő pedig Jooheon – mutat Kihyun ezúttal egy magas, szőke, nagyon helyes fiú felé, aki csak mosolyogva kacsint rád.
- Hello, Királylány – mondja, mosolyától pedig szinte elolvadsz, főleg azoktól az édes gödröcskéktől.
- Nos, én nem is zavarok tovább – kezdi Kihyun. – Vigyázzatok a kis tündéremre, nem szeretném ha tartós agykárosodása lenne tőletek – kacsint cinkosan a Minah-Jooheon párosra, akik csak ártatlan szemekkel pislognak rá, mint akik nem értik miről is van szó. – Jók legyetek – búcsúzik el egy intéssel és távozik is.
- Gyere T/N, körbe vezetlek – lép eléd Minah mosolyogva. Lassan mutogat mindent meg a nem is olyan kicsi házban. Két szintes az apartman, fent a szobák vannak, lent pedig a konyha, a fürdő és a nappali található. Tartozik hozzá egy hatalmas kert és egy óriási medence is. Egyszerűen bámulatos. Nem győzöl álmélkodni és magadban megtervezni, hogy hány milliószor is fogsz ezért köszönetet mondani Kihyunnak.
- Egyetlen aprócska gond van – szólal meg Jooheon, ahogy visszatértek a körútról –, csak két szoba van és mivel az egyiket befoglalták a lányok, velem kellene egy szobában aludnod. Persze ha zavar, szívesen kiköltözöm a kanapéra – ajánlja fel kedvesen.
- Dehogyis – visszakozol azonnal –, neked is szükséged van a rendes pihenésre, szerintem megleszünk – mosolyogsz rá, mire viszonozza a gesztusodat.
- Akkor szerintem pakolj ki – mondja Minah –, aztán csobbanunk egyet.
Így is teszel. Gyorsan kipakolsz és magadra kapva a fekete-fehér csíkos bikinidet csatlakozol a többiekhez a medencébe. A hangulat nagyon jó, hamar sikerül megtalálni a közös hangot a többiekkel, egyedül Soojin néz rád úgy néha, mintha meg akarna ölni. Főleg olyankor, amikor Jooheonnal kezdesz valami külön dologba. Legyen ez akár annyi, hogy a medence partján beszélgettek vagy épp közösen próbáljátok Minaht a víz alá nyomni. Váll rándítva veszed tudomásul a dolgot, úgy vagy vele, biztos csak fáradt és rossza napja van. Végül hamar vetettek véget az estének és vonultok el aludni. Hulla fáradtan dőlsz be a szőke fiú mellé a hatalmas franciaágyba és szinte azonnal el is alszol.
- Jó éjt – motyogod még félálomba, de a választ már nem hallod.
Reggel egy kellemes illatra és meleg érzésre kelsz. Lassan nyitogatod a szemeid, ám mikor feltűnik, hogy Jooheon mellkasába bújva fekszel, azonnal kipattannak a szemeid és gyorsan vetődsz hátra a mosolygó fiútól.
- Ne haragudj – motyogod pipacsvörös fejjel.
- Semmi baj – mosolyog továbbra is. – Édes vagy, amikor alszol – mondja, mire csak nyekkensz egyet, amin ő felnevet.
Végül nagy nehezen összekészülve indultok el a munkába. Gondoltad, hogy nem lesz egyszerű menet, de már az első nap nagyon kifáradsz. Az egész napos hajtás és szaladgálás kissé megvisel. Jooheon és Minah próbálták benned tartani a lelket, ám Soojintől csak a megjegyzéseket és a beszólogatásokat kapod az első naptól kezdve folyamatosan.
-Soojin miért utál engem ennyire? – kérdezed egyik nap Minaht, mikor épp együtt mosogattok a vacsora után.
- Ő mindenkit utál, akire Jooheon csak ránéz.
- Téged nem? – érdeklődsz. – Téged sosem csesztet... sőt.
- Jooheon az unokatestvérem – kacag fel a lány. – Tőlem nem félti. Te viszont láthatóan bejössz neki, ez pedig zavarja Soojint.
- Szerintem csak rémeket lát – vonod meg a vállad, bár egyáltalán nem lennél ellene a dolognak.
- Nem hinném – mosolyodik el Minah. – Ismerem Honeyt, látom, hogy hogyan néz rád – kacsint egyet és az említett éppen ekkor lép be a konyhába.
- Mit csinálnak Hölgyeim? – kérdezi mosolyogva, mire te csak elvörösödve hajtod le a fejed.
- Mosogatunk – mondja neki Minah –, és nagyon jó, hogy jössz. Fel kellene váltanod. Össze kell pakolnom az alapanyag pótlást holnapra.
- Okés – feleli a szőke fiú nem túl lelkesen.
- Hagyd csak – szólalsz meg, miután Minah kilép a konyhából. – Befejezem egyedül.
- Dehogyis – tiltakozik. – Így is fáradt vagy – simít végig az arcodon gyengéden, mire borzongás fut végig a testeden és újra vörös arccal szenteled a figyelmed a mosogatóban lévő tányérokra.
Miután végeztetek hullafáradtan dőlsz végig a kanapén. Kitaláltátok, hogy néztek valami filmet még este. Jooheon melletted foglal helyet, Soojin mellé ül, Minah pedig az egyik fotelt célozza meg. Az elején még sikerül a filmre koncentrálni, de egy idő után győz a fáradság és a szemeid maguktól csukódnak le. Nem sokkal később érzed, hogy valaki a karjaiba vesz és elindul veled az emelet felé. Letesz egy puha matracra, majd nem sokkal később egy erős kar fonódik a derekad köré és présel egy izmos mellkasnak.
Reggel finom cirógatásra ébredsz.
- Jó reggelt, Királylány – mosolyog rád Jooheon, ahogy kinyitod a szemeid.
- Szia – nyöszörgöd és visszafúrod a fejed a mellkasába.
- Ilyenkor olyan vagy, mint egy álmos kiscica – kuncog fel és finoman cirógatni kezdi a nyakad.
- Álmosnak álmos vagyok – motyogod a mellkasába.
Végül nehezen, de elindítjátok a napot. Belejőve ritmusba már minden gond nélkül megy. Jooheonnal tökéletes párost alkottok annak ellenére is, hogy mérhetetlenül zavarban vagy a közelébe, hála a cselekedeteinek. Sokszor ölel magához csak úgy vagy nyom egy puszit a homlokodra, arcodra, nyakadra, mire te általában csak elvörösödsz a gesztusra, amit ő csak vigyorogva élvez.
- Na, fiatalok – lép be egyik este Minah a nappaliba. – Elmegyek bevásárolni és Soojin, kérlek gyere velem – néz a lányra, akinek láthatóan ez nem tetszik. – Ti pedig – fordul felétek – lehetőleg hagyjátok egyben a házat – mondja, majd sarkon fordul és kilép az ajtón. Pár perc és némi morgolódás után Soojin is követi, így kettesben maradtok.
- Van kedved csobbanni? – kérdezi Jooheon vigyorogva.
- Miért is ne – vonod meg a vállad és gyorsan felszaladsz a fürdőruhádért. A fürdőben átveszed és a medence felé veszed az irányt. Épp csak megállsz a szélén, hogy gyönyörködj egy kicsit a naplementében, mikor hirtelen ölelő karokat érzel meg a derekad köré fonódni.
- Azt hittem, sosem hagynak már minket kettesben – morogja Jooheon a nyakadba, miközben a hasadat cirógatja, te pedig megborzongva bújsz hozzá közelebb. Óvatosan szembe fordít magával, te pedig a nyaka köré fonod a karjaid. – Annyira régóta meg akarom tenni – suttogja, egyre közelebb hajolva hozzád.
- Mit? – kérdezed halkan, nehogy megtörjön a pillanat varázsa. A szíved eszeveszett iramban ver és alig várod, hogy történjen valami.
- Ezt – sóhajtja az ajkaidra és a következő pillanatban birtokba veszi őket. Szenvedélyesen csókol, olyan mintha már hosszú ideje várna erre. Szorosabban ölel magához, majd pedig combjaidra fogva emel fel. Lábaiddal körbeöleled a derekát egyetlen pillanatra sem szakítva meg a csókot. Amikor néhány perc után levegő után kapkodva elváltok, Jooheon arcára egy pimasz mosoly költözik, majd veled együtt hirtelen belefordul a medencébe.
- Jooheon! – visítasz fel nevetve szorosan kapaszkodva belé.
- Azt mondtuk, hogy csobbanunk – rántja meg a vállát vigyorogva és újabb szenvedélyes csókba hív.