Az ember türelmes... egy ideig.
Azután elkezd azon gondolkodni, hogy mi is lehet a megoldás a helyzet jobbá tételére.
Az első ötletek általában hirtelen felindultságból, dühből fakadnak és ritkán is vezetnek eredményre. Aztán jönnek az eget rengető hülyeségek, amit ahogy a gondolat végére érünk, mi is belátunk. Azután a kétségbeesés szakasza következik, amikor semmi lehetőséget nem látunk a javulásra és igazából el is engedjük a dolgot várva, hogy majd a probléma megoldja saját magát. És ezek után jön a zseniális megvilágosodás, aminek már a legelején egyértelműnek kellett volna lennie, de hát akkor hol lenne az izgalom?!
Valahogy te is így vagy ezzel.
Changbinnal a kapcsolatotok jó, szeretitek egymást, egy hullámhosszon vagytok, támogatjátok a másikat minden elképzelésében, de nálatok is vannak problémák. Vagyis is inkább problémás tényezők. Valljuk be, könnyű úgy kiegyensúlyozott és veszekedés mentes kapcsolatban élni valakivel, hogy szinte alig látod. Alig van közös programotok és szinte csoda számba megy, ha együtt tudtok vacsorázni egy héten egyszer.
Kezdetben minden stúdióban töltött éjszaka után azt hitted,hogy már nem szeret és csak megbántani nem akar, azért nem szakít veled. De ezt hamar elvetetted, Changbin nem az a fajta fiú, aki kényszerből élne együtt valakivel. Valóban nem akarna megbántani, de van annyira egyenes, hogy megmondja, ha már nem akar veled lenni.
Azután mindenféle hülye ötlet eszedbe jutott, hogy hogyan is vond magadra a figyelmét. Mióta debütáltak, vagy a próbateremben van vagy Chan társaságában a stúdióban. Lassan már úgy érzed, hogy a Leadert kellene eltüntetni a útból, hátha akkor a barátod téged is észre venne. Ez persze nem komoly, imádod őt is, de néha gyanúsan méregeted, hogy mit eszik rajta Changbin. Utána meg még magadon is jót nevetve jössz rá, hogy tényleg lassan becsavarodsz a Kedvesed nélkül.
Egy nap úgy döntesz, hogy elmész vásárolni. Szabadnapod van, Changbin pedig szokásához híven a stúdióban tölti a délutánját, így valamivel kénytelen vagy eltölteni a napot. Tudod, hogy nem más lányokkal van, hanem munkával tölti az időt, de ettől még nem lesz könnyebb elfogadni és továbbra sem hagy nyugodni, hogy szinte semmi időtök egymásra. Azt, meg, hogy mikor voltatok együtt utoljára, inkább ne is firtassuk.
A plázában épp egy fehérnemű bolt előtt haladsz el, aminek a kirakatában megakad a szemed valamin. Egy különleges bordó, csipke fehérnemű szett. Gyönyörű darab. Visszafogott, elegáns de kellően szexi... képtelen vagy ott hagyni. Ahogy a kasszánál fizetsz, ördögi terv kezd körvonalazódni a fejedben. Meglátjuk Changbin mit fog hozzá szólni. Vajon ma is annyi munkája lesz a stúdióban, hogy csak hajnalban ér haza? Még pár órát eltöltesz a boltokat járva, de már mindenféle különösebb oké nélkül.
A plázából hazaérve már igencsak este felé jár az idő, így rögtön belefogsz a terved megvalósításába. Gyors zuhanyt veszel és hajat mosol. A hajadat laza, göndör fürtökbe sütöd be. Tudod, hogy Changbin imádja, amikor így hordod, a mostani elsődleges cél pedig az, hogy szenvedjen egy kicsikét. Nem vagy te kárörvendő, de ami jár, az jár. Magadra veszed a csipkecsodát és néhány fotót készítesz a tükörben.
Nem vagy a túlságosan kihívó viselkedésű lány, így nem fordulva ki önmagadból, a képek inkább csak sejtetnek mint mutatnak. Mindenesetre arra tökéletesek, hogy Changbin láthassa az új szerzeményed. Az pedig, hogy az információval mit fog kezdeni, már csak rajta múlik. Tíz óra felé jár már az idő, mikorra befejezed a terved első szakaszát. Végül kiválasztod a legjobban sikerült felvételt és a küldés gombra nyomva osztod meg a szerelmeddel is „a mai vásárlás eredménye" szöveggel, majd várod a reakciót.
Nem is kell túl sokáig várni rá. Körülbelül egy fél óra elteltével szinte berobban a bejárati ajtó, ami egy hihetetlen önelégült mosolyt varázsol az arcodra.
Férfiak...
Mielőtt lemennél gyorsan magadra kapsz egy pólót és egy nadrágot, ne érjen olyan hamar véget a szórakozás. Ennyi neked is jár, Chagnbin meg csak szenvedjen még egy kicsit.
- Changbin – szólalsz meg ártatlan hangon. – Te már itthon? – egy élmény az arca látványa. Szinte már majd felrobban és olyan színtiszta vágy sugárzik a szemeiből, amit már régen láttál.
- Szia, Jagi! – lép közel hozzád látszólag belemenve a játékba.
- Milyen napod volt? – lépsz el előle nem hagyva, hogy hozzád érjen, mire csak egy halk, frusztrált nyögés szökik ki az ajkain.
- Meglepetésekkel teli – fordul feléd és tesz egy lépést az irányodba.
- Nem vagy éhes? – teszed fel a kétértelmű kérdést villanva rá egy ártatlan mosolyt, amivel végleg elszakítod azt a bizonyos cérnát.
- Nagyon is – terem előtted egy hirtelen mozdulattal és testével szorosan a konyhapultnak szorít. Minden porcikátok összeér, szinte érzed szívének heves ritmusát a saját bőrödön. – Mondd csak, mi is volt a terved? – simít végig az oldaladon, hogy aztán keze a fenekeden állapodjon meg.
- Nekem? – adod az ártatlant még mindig. – Nekem ugyan semmi. Csak gondoltam, megmutatom, hogy mit vettem ma.
- Igazán? – hajol közelebb hozzád és az ajkaidra suttogja a szavait, miközben kezeit lejjebb vezetve emel meg combjaid alá nyúlva és a pultra ültet.
- Igazán – öleld körbe a nyakát szorosan húzva magadhoz.
- Nem volt szép dolog tőled, ezt csinálni velem – simogatja a combjaid, miközben továbbra sem távolodik tőled egyetlen centimétert sem.
- Most még is itt vagy – pimaszkodsz vele.
- Szóval, mégis csak volt ennek valami célja – kúszik egy önelégült mosoly az arcára. Hihetetlen, hogy képes ezt is így ellened fordítani.
- És ha volt? – vonod fel a szemöldököd, miközben tarkóját cirógatod.
- Akkor talán valóra is válthatnám – motyogja mély hangon –, nem gondolod? – ránt magához még közelebb, így lábaid már a dereka köré fonódnak.
- Talán – suttogod és finoman meghúzod a haját, mire felmorranva kap mohón az ajkaid után. Csókja vad és követelőző. Nem nehéz kitalálni, hogy nem csak neked hiányoznak az együtt töltött idők.
Újra ölébe véve emel le a pultról és indul el veled a hálószoba irányába. Óvatosan fektet az ágyra és mászik föléd. Határozottan veszi birtokba az ajkaid és húzza terpeszbe a lábaid, hogy közéjük férkőzhessen. A kezei oldalad simogatják és minden porcikájával hozzád simul. Lassan ereszti el ajkaid búcsúzásként még ráharapva az alsóra, ezzel egy apró nyögést kicsalva belőled. Kezeivel a pólót gyűri fel rajtad, miközben a nyakadon hagy jól látható nyomokat. Felültetve egy gyors mozdulattal rántja le rólad a pólót. Amint a szeme elé kerül a bordó csipke, csak türelmetlenül szusszant fel.
- El sem tudod képzelni, mennyire felhúztál most – csatolja ki a melltartót és azonnal ajakival kezdi kényeztetni a felszabadult bőrfelületet, amit csak elégedett nyögésekkel díjazol. – Azt hittem, a manager-nim sosem lép le és sosem szabadulok el – motyogja a bőrödbe, miközben a nadrágodtól szabadít meg. – Egyszerűen megőrjítesz – szuszogja. –, az a fotó meg... – húzza végig a kezét a bugyid mentén, hogy aztán oldalába akasztva ujjait távolítsa el rólad. – Bár azt hiszem, ez egy jó vásár volt – villant feléd egy komisz mosolyt, majd finoman a belsőcombodba harap. Lassú csókokkal halad felfelé, amíg el nem éri azt a pontot, aminek érintésétől egy halk sikoly szökik ki az ajkaid közül.
Ívbe felszült háttal sóhajtozol, miközben haját téped. Egyetlen pillanatra sem áll le, nem hagyja, hogy magadhoz térj. A folyamatos zihálás miatt a szád kiszárad, a fejed pedig szinte zsong attól az érzéstől, amit Changbin tettei váltanak ki belőled. Annyira örülsz annak, hogy itt van, hogy veled van, hogy így ér hozzád... szerelmesebben, mint valaha. Az érintései birtoklóak és határozottak, de nem durvák. Minden mozdulatából kiolvasható a színtiszta szerelem. Ennek az érzésnek és az igen csak ügyes nyelvének hála, közel kerülsz a beteljesüléshez, mikor is hirtelen hagyja abba eddigi tevékenységét. Ugyan a bőrödtől egy pillanatra el nem válva csókol végig a testeden, egy csalódott szusszantás előtör belőle.
- Még nem, Baby – morogja a füledbe –, játszunk még – harapdálja is meg az említett testrészt. Játszani akar? Ám legyen. Egy hirtelen mozdulattal fordítod a hátára és mászol felé. Csillogó tekintette méregeti a tested, miközben ujjait a csípődbe mélyeszti.
- Játszani akarsz? – villantasz felé egy csábos mosolyt és az ölére ülve húzod fel üllő helyzetbe. Lekapod róla a pólót és finom csókokkal kezded behinteni a mellkasát, amiket jóleső szuszogásokkal fogad. Testén végigcsókolva húzod le róla a nadrágját alsójával együtt, majd visszaülsz az ölébe, ami mindkettőtökből egy elégedett sóhajt vált ki. Ujjai szinte már fájdalmasan marnak a bőrödbe, ahogy lassan mozgatni kezded a csípőd.
- Ne szórakozz! – nyögi halkan egyre lejjebb nyomva, hogy még jobban hozzápréselődj.
- Különben? – incselkedsz vele egy gyorsabb ritmusra váltva. – Mi lesz? – suttogod és alsó ajkára harapsz, miközben a vállát karmolászod. – Hmm? – kérdezed, mire egy mély morgás hagyja el az ajkait és hirtelen maga alá fordít, majd egy határozott mozdulattal merül el benned, mire felsikítasz. – Changbin – marsz a vállába és szemeibe nézve látod azt az önelégül mosolyt szétterülni az ajkain.
- Ehhez mit szólsz? – kezd el mozogni, amivel szinte az eszed veszi. – Hmm?
- Changbin – sóhajtod, mert másra már egyáltalán nem vagy képes.
Imádod ezt az oldalát. Amikor nem cuki és édes, hanem férfi. Nagyon jól tudja, hogy mit akar és azt meg is szerzi magának, de sosem fájdalmas áron. Lökései gyorsulnak, ahogy lélegzetvételeitek is inkább zihálások. Ujjaitokat összefonva kezd még gyorsabb mozgásba, ami már túl sok. Ívbe feszült háttal sikoltod a nevét, amikor elér a beteljesülés. Néhány lökéssel később a szerelmed is követ, ajkain egy férfias morgással. Óvatosan rád borulva szuszog a nyakadba, miközben te a szívverésed igyekszel normalizálni.
- Szeretem az ilyen játékokat – gördül le rólad és ölel magához. – De máskor ne akkor, mikor a fiúkkal vagyok. Az kéne még, hogy meglássák ők is.
- Ó, gondolod, hogy velük is ilyen játékot játszanék – húzod fel provokatívan a szemöldököd.
- Szeretem őket, de elég lenne csak egy ferde gondolatuk az irányodba és darabokra tépném bármelyiket – suttogja és újra birtokba veszi ajkaid.