Xiumin:
Általában Luhan az, aki felhív, hogy Minseok beteg, te pedig azonnal indulsz a dormba. Egy kicsit kínosan érzi magát, hogy mindent ott hagyva rohannod kellett, hogy ápolgasd őt. Emellett viszont rettentő hálás és csak halk köszönömöket motyog, miközben betakargatod, mielőtt a sok gyógyszertől mély álomba zuhan.
Luhan:
A férfiasság mintaszobra! Elsőre tiltakozik, hogy nem kell ott hagyni a munkádat, hogy vele legyél, „itt vannak a többiek, csináld a dolgod", de mikor megérkezel egyetlen árva szó nélkül hagyja, hogy ápolgasd és körbe ugráld. Azért többször is elmondja, hogy nem kell sokáig mar-adnod, nehogy elkapd a nyavalyáját.
Kris:
Most arról a Kris Wuról beszélünk, aki képes kifordulni magából, amikor beteg. Nem kell felajánlanod a segítségedet, ő maga hív fel rengeteg (megjátszott) köhögés és tüsszögés közepette és kér meg, hogy látogasd meg a pasid, aki „épp a halál kapujában van". Mikor fejvesztve rohansz és szembesülsz vele, hogy csak egy sima nátha, ő egy győzedelmes vigyort villant csak rád, de mindezek ellenére vele maradsz és ápolgatod, amit csak kisfiús mosollyal élvez.
Suho:
Csak úgy, mint Minseok, ő sem akarja, hogy megtudd, hogy beteg. De mikor öt nap után csak egyre rosszabbul van, felhív, hogy segíts neki. Mikor megérkezel a kanapén találod öt pokrócba csavarva, amit valószínűleg a fiúk tekertek köré, mielőtt elindultak próbálni.
– Itt a Jagim! – kissé könnyes szemekkel néz rád, mielőtt elalszik és hagyja, hogy ápolgasd.
Lay:
Ő a legbetegesebb a fiúk közül és ő a leggyengébb is ilyenkor. Nagyon sok figyelemre van szüksége és nem is nagyon tud magától megtenni bármit is. Mikor az ágyban pihentek és plédekbe takargatod, csak egy édes mosollyal néz rád és kissé fáradt hangon elmotyog egy "Baobei"-t. Mikor jobban lesz, milliószor megköszöni, hogy vigyáztál rá és biztosít arról, hogy ha neked lesz rá szükséged, ő is ott lesz melletted.
Baekhyun:
Nem igazán beteg, leginkább valamilyen egyszerű megfázás, de ragaszkodsz, hogy meglátogasd és megnézd, hogy mi a helyzet vele. Mikor megérkezel, csak ül a kanapén gyógyszerekkel és zsebkendőkkel körbevéve, miközben valami olyasmit motyog, hogy meg fog halni. Amikor látod, hogy semmi komoly baja nincs, adsz neki gyógyszert és biztosítod, hogy túl fogja élni. Ahogy ülsz mellette és a napodról mesélsz, csak csendben hallgat és néz téged azon gondolkodva, hogy milyen szerencsés, hogy egy olyan ember szereti és törődik vele, mint te. De nem mondja ki...
Chen:
Még mikor felhív is egy energiabomba, a vicces Jongdae, pedig mindenki tudja, hogy mennyire kimerült. Mikor megérkezel a dormba, látod, ahogy a többiek próbálják az ágyban tartani a kipirult arcú, láztól izzadó Jongdaet. Végül Minseok segítségével elküldöd lefürdeni, hogy kissé lehűljön és addig új ágyneműt húzol neki, kiszellőzteted a szobát és egy forró teát is készítesz neki. Mikor visszaérkezik, először elcsodálkozik, majd egy szeretetteljes mosollyal rád néz. És egy gyors puszival köszöni meg, hogy törődsz vele.
Chanyeol:
A Happy Virus ilyenkor minden energiáját elveszíti, ami még az üzenetén keresztül is érezhető. Mikor megérkezel a dormba, hogy megnézd minden oké e vele, az ágyában találod, ami már önmagában is furcsa, hiszen ő mindig talpon van, ugrál és hihetetlen pozitivitás lengi körbe állandóan. Halkan motyog valamit rekedt hangján, ami párszor el is csuklik egyértelművé téve, hogy mit kell tenned. Csak csendben követi figyelemmel, ahogy teát készítesz neki és gyógyszert veszel elő. Kissé rosszul érzi magát, hogy mindezt egyedül kell csinálnod. Milliószor megköszöni, amíg egyszer meg nem unod és meg nem mondod, hogy fogja be, az a dolgod, hogy ápold a barátodat, ha beteg.
D.O:
Mindenképp eltitkolná, hogy beteg, mert tudja, hogy milyen elfoglalt vagy. De mikor Jongin ír neked, hogy Kyungsoo beteg, azonnal a dormba sietsz. Mikor belépsz a szobájába egy hatalmas szatyor jósággal egy beteg énekes számára, csak felül az ágyban és értetlen szemeket mereszt rád, hogy mit keresel a dormban.
– Azért jöttem, hogy ápolgassalak, amíg jobban nem leszel – lépsz mellé és egy finom puszit nyomsz a homlokára.
– Már attól jobban vagyok, hogy látlak – mosolyog rád édesen.
Tao:
Csak úgy mint Kris, kissé túl játssza, hogy mennyire beteg, így mikor megérkezel, szembesülsz vele, hogy csak egy sima megfázás. Először annyira meglepődik az érkezéseden,hogy elfelejti mennyire beteg és boldogan szalad, hogy megöleljen. Mikor viszont eszébe jut, hirtelen köhögni kezd és a mellkasára szorítja a kezét, mint aki nagyon szenved. Ugyan észreveszed, hogy közel sem annyira halálos az állapota, mint ahogy eljátssza, de gyógyszert adsz neki és kicsit ápolgatod. Annyira örül, hogy csak vele foglalkozol és egy kicsit jobban elkényezteted, mint szoktad, hogy később képes tényleg elkapni valamit, hogy újra megtapasztalhassa a törődésed.
Kai:
Épp írogattok egymásnak, mikor megemlíti, hogy elkapta az influenzát, mire rögtön megírod neki hogy elmész meglátogatni. Először tiltakozni próbál, de már kiléptél a beszélgetésből, így nem nagyon van választása. Mikor megérkezel és neki állsz valami enni valót készíteni és gyógyszert előszedni, csak bizonygatja, hogy semmi komoly és ne aggódj annyira. Azonban hirtelen lesz rosszul és alszik el.
– Már ettől jobban vagyok – mosolyog rád másnap reggel, miközben gyengéden megsimogatja az arcod.
Sehun:
Abban a pillanatban, ahogy megérzi, hogy bedugult az orra, szól, hogy azonnal indulj a dormba. Mindent hátrahagyva rohansz, hogy aztán Sehunt a kanapén ülve találd, felettébb unatkozó arckifejezéssel.
– Miért kellett ennyire sürgősen ide rohannom? – kérdezed tőle kissé morcosan.
– Tényleg beteg vagyok! – vágja rá durcásan. Egy sóhajtás után a konyhába indulsz, hogy készíts neki egy forró levest. Eközben Sehun egyfolytában utánad kiabál, amit megunva egyszer csak kidugod a fejed konyhából
– Mit szeretnél? – kérdezed kissé élesen.
– Hát amúgy, örülnöd kellene, hogy gondoskodhatsz az EXO cuki maknae-járól, amikor beteg. Tudod – mondja duzzogva karba tett kézzel, mint egy öt éves, mire te csak elneveted magad és elé sétálva egy puszit nyomsz a homlokára.