Szent Johanna Gimi Dave lányai élete a Szjgben

4.11.

Az előző rész tartalmából;
Flórával a derűsen cseverésztünk, majd a sulinál Flóra hunyorított.
-Ki az a lépcsőn?-kérdezte.
Odanéztem és egyből felismertem.

-Csak őt ne!-kerekedett el a szemem és a kezem ökölbe szorult.

*Aznap*
*Stella szemszöge*
Ökölbe szorult a kezem, mikor megláttam.
Fefét.
Igen igen, az a Fefe aki folyton pirosban járt, mint én. Kavart egy kicsit Gergővel, de Márk kellet neki.
Majdnem összeverekedtünk egyszer, kirobbant magából, majd attól a naptól fogva. Sose láttuk többé.
Most meg ott áll a lépcsőn, jókedvűen viháncolgat a barátaimmal.
-Jelenjünk meg!-mosolyodtam el Flórára nézve. Kihúztam magam és feléjük mentem.
Mikor még jobban, láttam Fefét, majd megállt a szívem. Sokkal szebb, mint volt. Az a rockos idióta cuccok, nem lógtak rajta. Csak sima, dívás piros ruhák. 9.-es Stella feelingje volt tudhatjuk, hogy a 9.-es Stella nagyon sok fiúnak tetszett. Főleg Márknak.
Szóval, ez nagy baj.
Az agyam, a szívem, a testem tele volt adrenalinnal, be akartam mosni neki szívesebben.
Mikor odaértünk hozzájuk, kihúztam magam.
-Sziasztok!-köszöntünk Flórával nekik. A többiek, biztos visszaköszöntek, de nem figyeltem rájuk.
Csak Fefén volt a szemem.
-Csá!-köszönt nekem lazán. Szóval nem mutatja ki, játszani akarja az úrihölgyet.
Úrihölgyet akar, kap azt most.
-De rég láttalak Fefe! Változtál! Híztál talán?!-tippeltem. A beszólást, bele kell gyúrni a finomságba. Ezt tanuld meg naplóolvasóm, hasznodra lehet.
-Naa, nem. Én nem asszonyosodtam el a pasim mellett.-mosolygott rám. Fú az a ******!
Elnevettem magam, majd éppen valami nagyot akartam beszólni, de Márk átkarolta a derekam.
-Stella! Tudnánk beszélni? Nagyon fontos lenne!-mondta hangosan. TE MOST HÁRÍTASZ MÁRK?!!!
F E L H Á B O R Í T Ó!!
De, most ugrik a csicska a kútba, vagy hogy mondják.
-Persze Márk!-csókoltam meg mindenki előtt, közben félszemmel Fefét figyeltem. Elkerekedett a szeme, majd ökölbe szorult a keze.
Tudtam, hogy tetszik még neki Márk.
Márk bevonszolt a suliba, majd az osztályba.
Leültem a helyemre.
-Miért csináltad ezt?-kérdeztem idegesen.
-Mit csináltam?-lepődött meg.
-Idehívtátok Fefét, te is benne voltál?-kérdeztem idegesen.
-Stella azt se tudtam mi van, Gergő írt, hogy valamit mutatni akar. Azt hittük valami nagy durranás, erre meg ott ált az erőltetett másod!-mondta. Megenyhűlt a szívem. Mivel senki nem volt az osztályba, szorosan magamhoz öleltem Márkot. Ő pedig felemelt és úgy voltunk. Összezárva egymás karjaiba.
Ha a börtön is ilyen, engem ki ne engedjenek!
Mert max ott képzelem el a jövőmet.
Mikor nyílt az ajtó letett.
Peti és Pali léptek be.
-VÉGE A FELFÜGGESZTÉSNEK JEJJ!-kiáltottam el magam. A fiúk elröhögték magukat.
Majd, becsengettek és bejöttek a többiek és bejött, Barka. Pfú.
Most nem diktált, csak beszélt. Bár hadarva, de mindegy. Mintha annyira érdekelne engem.
A többi órát nem fogom leírni, mert azok már. nagyon uncsik. Deee a délutánt le fogom.
Majd jövök naplóm! Haha

✰

Már ott álltunk a tesiterembe. Vártuk Szilvi nénit. Igen ma próba. A párok (véglegesen!) most így néztek ki.
Stella(alias: én,)-Márk
Flóra-Kornél
Lina-Leó
Julie-Ábel
Peti-Réka(az egyik 10.-es lány)
Pali-Zoé(őt ismeri mindenki, kifejezetten örültem neki)
Albert-Cintia(a nővére vagy kije)
Gergő-Gabi(az egyik 11.-es, kis duci lány, de aranyos)

A lányok valamit susmorogtak, mármint az A-sok.
Mi ott álltunk egymás mellet, és csöndben voltunk.
A fiúk hangoskodtak és hülyéskedtek. De ,,meglepően'' Ábel volt a leghangosabb.
Majd 20 perc kín után, bejött Szilvi néni.
Köszöntünk neki.
-Sziasztok gyerekek! Sajnálom, hogy késtem. De dugó volt a főúton, na mindenkinek van párja?-nézett végig rajtunk—Helyes!
Majd beállított minket, ki kivel hova álljon. Márk és Én, Flóráékhoz közel álltunk. De jó!
Majd próbáltunk. Táncolni kezdtünk. Vagyis próbáltunk. Mert mindenhonnan ez hallatszott ,,mit csinálsz?'' ,,Aú, ráléptél a lábamra(ez szegény Julie mondta mindig) Ábel botlábú.
Márk, tánc közben folyton engem figyelt. Helyes arca, lágy barna szemét le se vette rólam.
Rámosolyogtam, majd adott egy csókot ok nélkül.
Félrepillantottam és láttam, hogy Regina minket bámul.
Ma már 2 idióta szőkét zavarja Márkkal a kapcsolatunk! Alias:Regina és Fefe. Ikrek lehetnének.
Na mindegy.
Márknak olyan könnyen ment a tánc.
De valahogy nekem is.
Mikor meghallottunk egy SÍP! Szót mindenki hátranézett. Szilvi néni sípolt.
-Na gyerekek, nagyon gyorsan telt az idő. De mára végeztünk. Sokan ügyesek, párnak gyakorolni kell még!-mondta. Majd elmosolyodott és elköszönt.
Mindenki összekapta a cuccát, majd hazament.

*November 10.(csütörtök)*
*Stella szemszöge*
Reggel felkeltem, kicsit rendbe szedtem magam. Felvettem egy arany színű vékony pulcsit, egy fekete farmerrel. Majd egy arany színű, műszőrme bundát. De rég volt rajtam ilyen! Kisminkeltem magam, ma egy kicsit erős arany színűre festettem a szemem.
Mikor kész voltam, felkaptam a cuccom és kimentem. Nem volt lent senki, szóval bezártam az ajtót és a kaput. Kornél autója állt ott. Bepattantam, majd köszöntem nekik. Szokásosan visszaköszöntek, majd hallgattam miről beszélnek.
Ábelről és Gergőről. Bár nem értettem ezért odaszóltam.
-Miről beszéltek?-kérdeztem.
-Ja, ma Ábel szólt, hogy menjünk a garázsba. Azt akarja zenéljünk újra együtt. Eljössz?-kérdezte Kornél.
Visszatér Fefe, újra zenélni akarnak. Milyen furaaa.
-Szóval visszatér a trombitásotok!-mondtam flegmán, Márknak célozva. A kis jó kedvem elszállt, mint a madár.
-Igen!-suttogta. Megforgattam a szemem, majd elhúzódtam tőle. Mikor odaértünk, kiszálltam egyből. És a lépcsőn természetesen ott állt Fefe.
Márk a kezemért nyúlt, de inkább megfogtam a telefonom. Most én leszek a sértődött díva!
Sóhajtott egyet.
A többiek örülve köszöntek, velük együtt Fefe.
***** jó....
Nem fogok berohanni sértődötten, mert akkor jelzem Fefének, hogy bevált a terve. Hogy Márkkal megharagudjunk egymásra. Nem tűntettem fel ezt senkinek, ezért Flóra mellé álltam.
-Bemegyünk Stella? Kezdek fázni!-borzongott össze, a hűvös novemberi levegőtől.
-Persze!-válaszoltam. Majd bementünk. A szekrényeinkhez mentünk és közbe beszélgettünk.
-Most ne említsd Fefét kérlek!-mondtam neki. Bólintott egyet.
-Na elmondtad Kornélnak Párizst?-kérdeztem.
-Még nem.-hajtotta le a fejét. Megforgattam a szemeim, de most nem mondtam semmit inkább.
-De csajszi egyszer át kell esned rajta!-karoltam át.
-De az nem ma lesz!-mosolygott rám. Elmosolyodtam énis, majd bementünk az osztályba.

☏

-Mit képzelsz magadról?-kiáltottam rá.
-Idefigyelj te kis kurva, megszerzem magamnak az életem árán is.-kapta el a karom.
Rohamosan törtek fel ezek az emlékek, mikor megláttam őket a garázs előtt csókolózni.

𓍝𓍝𓍝𓍝𓍝𓍝𓍝𓍝𓍝𓍝𓍝𓍝𓍝𓍝𓍝𓍝𓍝𓍝𓍝𓍝

Na helló helló, itt lenne az újabb rész. Remélem tetszett! Igeen, Fefe visszatért. Szerintetek mi lesz ebből még?
Remélem, hogy kellemesen telt nektek a húsvét és nem akadályozta meg a karantén a jó kedveteket!❤️
A kövi részt, majd hozom.
Puszi💛