Szent Johanna Gimi Dave lányai élete a Szjgben

3.40.

*Május 7.(szerda)*
*Stella szemszöge*
Már 4 óta fent vagyok. Ez a nap az. Fúh
Tegnap semmi bajom se volt a xanax után csak elaludtam, majd hajnal 4-kor fent voltam
Azóta fent vagyok és kattogok.
Felálltam és a gardróbomhoz sétáltam.
Kivettem egy lila pulcsit, aminek a szív részén volt egy kis szivecske. Felkaptam egy fehér farmert. Majd leültem a kis fotelembe és meredtem magam elé.
  Kisétáltam az erkélyre és mély levegőt vettem. Azt hittem egyedül vagyok, de a szemközti házból figyelt egy fiú.
-Jézusom!-ugrottam meg ijedtemben mikor megláttam, hogy szugerál.
Inkább bementem.
  9-kor benyitott apu.
-Gyere kislányom! Menjünk!-fogta meg apu a kezem.
Flóra ott állt felöltözve és engem várt.
Anyu elment inkább dolgozni, ami nagyon rosszul esett.
Félix bölcsiben, Beni oviban, szóval 3-an indultunk el.
Kifele menet Flóra átkarolt és úgy mentünk ki.
Azt reméltem, hogy az utcán ott fog várni ő.
De nem jött el.
Minden érzés elszállt belőlem, és a szomorúság és a fájdalom vette át a testem.
Beszálltunk a kocsiba, majd elindultunk.
Mikor a kórházhoz értünk, apu leparkolt, majd bementünk.
Leültünk a váróba, ott Flóra fogta a kezem.
Mikor 10-er ütött az óra egy orvos jött felénk.
Mikor odaért kezet fogott apuval, majd köszönt nekünk.
-Akkor te vagy Stella ugye?-nézett rám.
-Igen.-nyögtem ki.
-Gyere, menjünk. 1 óra és kész lesz!-mosolygott ràm kedvesen.
-Mi itt leszünk kint!-adott apu egy puszit a homlokomra.
Flóra bátorítóan megszorította a kezem, majd felálltam.
Az orvost követtem, majd egy műtőbe mentünk.
Át kellet öltöznöm olyan kék orvosi szerelésbe.
És elég kellemetlenül éreztem magam, mert le kellett vegyem a bugyit..
Lefektettek, majd rámnézett az orvos egy ínyjekcióval a kezében.
-El fogunk kábítani, hogy ne érezz semmit. És nem is fogsz. Nem kell félnek kézben tartunk mindent!-mosolygott egyet, majd reakciómat meg se várva belém szúrta.
Émelyegni kezdtem, majd puff mintha bedrogoztak volna.

*Flóra szemszöge*
Apuval kint ültünk már 45 perce, de még nem jött ki az orvos.
Apu izgulva, remegve ült.
Kornéllal chateltem, csak ő neki mondtam el a suliba ezt az egészet.
Kornél: Most vetetik el a babát?😮

                       Flóra: Igen😔 Szegény Stella nagyon kivolt és félt😕

Kornél:😶

Flóra: Azért a kis spancikád fel emelhette volna a seggét és ide jöhetett volna a barátnőjéhez! Stella az utcán nagyon elszomorodott, mikor meglátta, hogy nincs ott Márk. Úgy csinálja, mintha nem tudnám, közbe nagyon is jól ismerem.
És ezt mondd meg a kis Márknak, mert tudom, hogy látja, hogy rohagyjon meg. Nincs töke!🙂😠🖕

Írtam ki magaból, ami birizgálta a csőrömet. Nagyon haragszom most Márkra. És tudom, hogy Kornél mutatta neki az egész beszélgetést.

Mikor megláttuk apuval, hogy nyílik az ajtó felpattantunk. Az orvos kijött, majd megszólalt.
-A műtétet sikeresen elvégeztük!-mondta. Apuval sóhajtottunk egyet, mintha kő esett le volna a szívünkről.
-De a vetetésnek szoktak lenni mellékhatásai!-mondta. Apuval ijedten ránéztünk.
-Mármint nem úgy, hogy most. Hanem pl: lehetséges, hogy már nem lehet, majd gyereke.-mondta.
Apu megnyugodott.
-Most mi lesz doktorúr?-kérdezte apu.
-2 óra múlva haza is mehet a lány. A szer amivel elaltattuk 1 óra alatt kimegy. Majd 1 óra megfigyelés és haza is mehet. Addig igyanak valamit!-mosolygott ránk.
Apu egy borítékot nyújtott oda neki, a doktor megörült, majd elment. Biztos megnézte mennyit adott neki apu.

-Flóra, menj vegyél magadnak valamit. Üsd el azt a 2 órát. Hozz nekem valami ennit. Én idehívom anyádat.-nyújtott felém pénzt, majd elővette a telefonját és hívta anyut.
Megfordultam és kimentem.
Elsőnek könyvesboltba mentem, ahol vettem 4 könyvet.
Azután kajáldába vettem apunak, és anyunak, mert tudom hogy elmegy a kóráhzba ő is.
Azután elmentem ruhákat nézegetni, de Stella nélkül nem volt jó. Mert ő szokott segíteni, mit mivel párosítsak.
Ezután, csak sétálgattam, majd visszamentem a kórházba. Másfél óra telt el.
A kórházba érve aput találtam és anyut is. Ott ült és apuval beszélt.
Most nem veszekedtek.
-Szia anyu!-köszöntem neki.
-Szia!-erőltetett egy mosolyt. Odaadtam nekik a kaját. Megköszönték, majd leültem.
Mikor beengedtek minket Stellához bementünk. De Stella nem feküdt az ágyán.
-Hol a lány?-kérdezte a nővér, aki beengedett minket.
-Öltözik!-kiabált ki Stella. A hangjára elmosolyodtam.
Mikor kijött, megölelt minket. A végén elgondolkodott, hogy anyut is.
Majd megölelte anyut is. Anyu szorosan magához szorította, majd suttogott valamit neki.
-Semmi baj!-suttogta Stella.
Mikor kész volt minden, kimentünk.
-Szóval mostmár nincs baba?-kérdezte apu óvatosan.
-Nincs!-mondta Stella. Ezután elmentünk a fiúkért, majd beültünk apu kedvenc éttermebe.
Beszélgettünk, mi nevettünk, de Stella csendben ült.
Megfogtam a kezét, majd ki mentünk.
-Mi a baj?-kérdeztem.
-Egy szörnyeteg vagyok? Most, megöltem egy babát!-suttogta.
-ÚRISTEN! Dehogy vagy az!-öleltem. Majd nyugtattam.
Mikor belenyugodott visszamentünk.

Miután hazamentünk Stellával ikres napot tartottunk. Nem talàlkozott ma Márkkal.

*Május 8.(csütörtök)*
*Stella szemszöge*
Reggel 10-kor keltem fel. Anyu azt mondta ezen a két napon itthon maradok.
Nem is ellenkeztem.
Filmeztem, kutyáztam.
Majd 1 fele benyitottak a szobámba.
-Ki az?-fordultam hátra.
-Én!-szólalt meg Márk.
Ijedten néztem rá.
-Szóval elvetetted?-kérdezte.
-El!-mondtam.
-Hogy tehetted? A kettőnk gyereke volt!-mondta feszülten.
-Ha veszekedni jöttél! Akkor indulhatsz is ki!-mondtam idegesen.
-Nem veszekedni jöttem, hanem elmondani valamit!
-Mi lenne az?
-Stella elegem van a sok drámából. Elegem lett mindenből. Ezért én szakítok veled!-nyögte ki.
Sokkoltan ültem.
-MI? Mert elvetettem a babát?-kérdeztem.
-Lefőkébb azért! Na szia!-köszönt el, majd inkább kiment.
A szám elé kaptam a kezem és sírni kezdtem.
Egész este bőgtem. Bezártam az ajtót, ezért nem jött be senki.
Márk szakított velem...

Na helló helló, itt lenne az újabb rész. Remélem tetszett. Mit szóltok ahoz, hogy Márk szakított Stellával?
A kövi részt, majd hozom.
Puszi💛