Szent Johanna Gimi Dave lányai élete a Szjgben

4.24.

*Aznap*
*Stella szemszöge*
-Mi a franc?!-néztem a kapura.
-VISSZATÉRT A PARTY KIRÁLYNŐJE!-jött be kezét széttárva, haját hátradobva mégis keményen.
Drága legeslegjobb barinőm akit annyira, de annyira imádok :))))))))
Fefe.
Mikor megláttam harag és utálat töltötte el a testem. Fú, akármennyire utálom amióta láttam sokkal jobban néz ki. Csinos volt eddig is, de most még jobban az lett. Szőke hajból fekete lett, semmi szín belefestve nem volt, a ruhája meg ilyen e-girles volt.
-Ez mit keres itt?-halottam Kornél hangját.
Fefének nagyon nagy meglepetésemre sokan örültek!
Köztük a részeg Ábel is. Fú ezért kap.
Fefe mikor meglátott mi 4-ünket mosolyogva indult egyre közelebb. Levettem magamról Márk karjait amik átöleltek és magabiztosan kíhúzva magam elindultam felé. Márknak, Flórának és Kornélnak nem fog szar kedvet produkálni.
De én állok elébe ennek a ribancnak.
Mikor egymás elé kerültünk ő szólalt meg hamarabb;
-Stella! Milyen jó látni azt a rémes ribancos pofádat!-mosolyogott ,,kedvesen''.
-Neked annál inkább! Honnan a pokolból kóvályogtál ide? Talán még a sarkon se nyújtottál megfelelő teljesítményt?-fontam a össze a karom magam előtt.
-Á én minden teljesítményemet Kornélon fogom kiélni!-mondta jó hangosan.
A rohadék! Túl erős ellenfél voltam neki, ezért most Flórára próbál hatni aki épp megy el. És ez féltékenységet és konfliktust szülhet, főleg ha Fefe itt van. Flórára pillantottam aki meglepődötten és ártatlanul állt.
-Stella, amúgy te nem meghaltál?-zökkentett vissza Fefe.
-Á nem, ha úgy lett volna vittelek volna magammal!-kuncogtam.
-Haha szellemes!-forgatta meg a szemét-Na én mentem bulizni be te kis ringyó! Jó volt látni azt a festett szőke hajad!-indult meg mosolyogva.
-Én is örültem neked Fefe, legalább lesz megint kinek kitépnem a haját!-kiáltottam utána, ő csak felemelte a középsőujját rám.
Visszamentem a többiekhez.
-Ez meg mi volt?-kérdezte Márk.
-Hát visszatért az ellenfelem.-tettem csípőre a kezem.
Flórára néztem, aki meg se szólalt.
-Kornél nem megyünk haza?-kérdezte 5 perc elteltével Flóra.
-Menjünk, úgy is a többiek már hulla részegek nem lehet velük semmit se csinálni.-mondta Kornél, majd megfogta Flóra kezét és elköszönt.
-Otthon találkozunk!-mondtam nekik.
Mikor kimentek Márkra néztem.
-Na és mi mit csináljunk?-kérdeztem.
-Háát tényleg igaza van Kornélnak, hogy sokan részegek és sokan már hazamentek. Van egy ötletem!-mosolygott. Bementünk, elköszöntünk a többiektől akitől lehetett. Ábeltől nem köszöntünk el, mert Fefével táncolt a parketten.
-Hazavigyünk?-kérdeztem Julietól.
-Nem szükséges, ez az idióta táncolja ki magát majd lefektetem aludni. Bár szerintem egész este hányni fog, de azért köszi!-mosolygott rám.
Márkkal intettünk nekik, majd kézen fogva kimentünk a garázsból. Beültünk a kocsiba és beszélgetni kezdtünk.
-Szerinted Fefe miért jött vissza?-kérdeztem.
-Nem tudom, de nem nagyon érdekel. Úgy se fog már a bandába tartozni. Ábel is azért beszél vele mert részeg.-mondta.
-Nem tudom, de helyettem Flóra a célpontja. Ahj istenem mindig ez van! Én elindítok egy konfliktust, majd az ellenfeleim mind Flórára szállnak rá!-fogtam a fejem.
-Nyugi baba, csak hergelni akar téged mert tudja milyen fontos neked Flóra. Úgy se lesz semmi, Kornélnak meg nem kell senki aki nem Flóra.
-Remélem!-sóhajtottam-Amúgy hova megyünk?-kérdeztem.
-Már itt is vagyunk!-szólalt meg.
Kiszálltunk az autóból, majd gyalogolni kezdtünk. Mosolyogni kezdtem, mert tudtam hol vagyunk.
Mikor megláttam a kisházat olyan jó érzés töltött el. A kisház, Márkkal 8.-os korunk óta a búvóhelyünk. Mennyi emlékünk van innen te jó isten. Bementünk és minden úgy volt, ahogy legutóbb hagytunk. Csak hidegebb volt. Szerencse, hogy hagytam itt régen egy paplant, rá is ültünk Márkkal, aki felkapcsolta azt maradék kis villanyt. Odabújtam hozzá, mert eléggé fáztam.
Márk levette a szövetkabátot és rám adta. De akkor is a mellkasán pihentettem a fejem közben néztem a velem levő falat, ahova közös emlékeket ragasztottam ki a nyáron.

*Január 1.(hétfő)*
*Stella szemszöge*
Arra keltem fel, hogy hideg levegő fújódik az arcomra. Kinyitottam a szemem és körülnéztem.
Még mindig a kisházban voltunk, te jó isten mi itt éjszakáztunk a hidegben? Ha megfázom anyu meg fog ölni.
Szuszogást hallottam magam mellől és odanéztem. Márk egy szál pólóban feküdt a paplanon. A bőre libabőrős volt. Úristen a kabátja rajtam maradt!
Megnéztem az időt, 7:37. Huh akkor jó, anyuék tuti nincsenek fent még ilyenkor.
-Márk! Kelj fel!-kezdtem el rázni Márk kezét. Márk csak a másik oldalra feküdt. Sokszor próbálkoztam ezzel, hogy csak beszélek hozzá de csak aludt. Jó, most olyat teszek amit megfogok bánni. De haza kell érnünk.
Felálltam a kabátját a csupasz vállára tettem, majd teljesen kinyitottam az ajtót. Hideg levegő járta át a szobát és HÓ?!
-JAJJ!-ugrott fel Márk a hirtelen hidegre, egyből be is csuktam az ajtót.
-Végre felkeltél! Nagyon sokáig próbálkoztam!-mondtam neki. Márk ásított, majd körülnézett.
-Itt éjszakáztunk?-kérdezte.
-Úgy tűnik! Tessék itt a kocsikulcsod és induljunk. Nem akarok újévkor Szatmáry Kinga kezei közt meghalni.-dobtam oda a kulcsot. Márk feleszmélt és felugrott. Rohantunk a kocsi felé.
Mindketten félünk anyutól. Bár őszintén tőle ki nem? Max apu, de az sem biztos.
A kocsiban a fűtést maxra nyomtam, mert hát ilyenkor szoknyában lenni nem a legkellemesebb.
Mikor átjárt a meleg levegő, és úton voltunk haza lenyugodtam.
A tegnap estét játszottam le magam előtt, Márkkal nagyon sokáig csak ültünk és beszélgettünk. Majd a paplanra feküdtünk és akkor is beszélgettünk, majd biztos elaludtunk. Ahj olyan jó volt vele. Bár vele lakhatnék. Nem sokáig gondoltam erre, mert hazaértünk.
Kiszálltunk, majd kinyitottam az ajtót. A bejárati ajtó előtt mondtam Márknak.
-Légy nagyon halk, anyu meg ne halljon minket!
-Tudom!-mosolygott. Benyitottunk, a nappali üres volt. Halkan osontunk, majd a lépcsőig értünk. Ahol sikeresen felértünk. Majd kinyílt egy ajtó.
A szívem rendesen majdnem megállt!
Apu lépett ki rajta aki csak nevetni kezdett.
-Túl jó volt a buli mi?-mosolygott.
-Nagyon jó volt a buli! Ugye nem mondod el anyunak, hogy ilyenkor jöttünk haza?-kérdeztem.
-Dehogy mondom, na menjetek a szobádba!-mondta. Gyors adtam apunak egy ölelést, majd berohantunk a szobámba.
-Hah anyu nem látott meg szerencse!-ültem le. Márk lefeküdt az ágyamra, majd megszólalt.
-Menj tusolj le, egy szoknyában biztos átfagytál!
Igaza volt. Kivettem magamnak ruhát, majd bementem a fürdőbe.
Lezuhanyoztam, fogat mostam, leszedtem a póthajat, meg is mostam a hajam, megszárítottam, kivasaltam, felöltöztem. Szóval csak a szokásos.
Most nem öltöztem ki. Farmer, egy bő pulcsival a hajam meg leengedve és no makeup.
Mikor visszamentem a szobába, Márk váltotta a helyem és a fürdőbe vonult. Elkezdtem pakolászni addig. Márk nem volt nagyon sokáig, egy szürke melegítőbe és egy trikóba tért vissza.
Odamentem hozzá, majd megöleltem.
-Jaj majdnem elfelejtettem!-bújt ki az ölelésem alól. És a szoba sarkában levő táskájában kotorászni kezdett, majd kivett egy kis dobozt. Utána visszajött hozzám.
-Boldog születésnapot kicsim!-mondta mosolyogva.
-Márk! Köszönöm szépen!-csókoltam meg, majd kibontottam a dobozt.
Egy gyűrű volt benne. Egy napot ábrázolt, a közepében pedig egy kis kő.
-Ez milyen kő?-kérdeztem.
-Napkő, mert úgy beragyogod az életem mint a nap.-mondta. Én nem mondom magam olyan nagyon érzelmes embernek, de mikor ezt kimondta könnyezni kezdtem. Magához húzott és át ölelt.
-Szeretlek!-mondtam neki.
-Én is téged!-adott egy puszit a homlokomra.
-Hát ma már nagylány vagy!-emlékeztetett.
-Igen, haha 18 éves vagyok te még csak 17. Mától nevezhetsz is anyának és engedélyt kell kérj a felnőttől!-nevettem ki.
Márk nevetett és megforgatta a szemét.
Megfogtam a kezét és lementünk.
Ránéztem Márk arcára, az mondják a szerelem mulandó, ahogy telik az idő.
Az enyém miért egyre erősebb?

Na helló helló, hogy vagyunk hogy vagyunk?
Remélem tetszett ez a rész. Mit gondoltok Fefének sikerülni fog beletiporni Flóráék kapcsolatába? És Stelláéknak ez a béke örökre megmarad?
A kövi részt, majd hozom.
Puszi🤍