Szent Johanna Gimi Dave lányai élete a Szjgben

2.11.

*Aznap*
Felálltam a kórházi székből és elővettem a telefonom.
-Igen kislányom?-szólt bele.
-Gyertek a gyerekkórházba. Félixnek felakadtak a szemei és az egész teste remegett.-mondtam.
-HOGY MI?! Megyünk.-tette le a telefont. Írtam egy üzenetet Flórának neki is kell tudnia erről.
Visszaültem Ákos mellé.
-Hívad anyukádékat?-kérdezte.
-Igen.-mondtam.
-Akkor én megyek is.-mondta.
-Ne! Maradj!-fogtam meg a kezét. Végül rávettem, hogy maradjon. És, amikor megfogtam a kezét azóta úgy maradtunk. Kézenfogva ültünk.
Kijött az orvos mi felpattantunk.
-Mi van az öcsémmel?-kérdeztem.
-Már jobban van. Lázgörcse volt. 2 hetesen elég gyenge az immunrendszere, szóval ha később vették volna észre akkor lehet nem élte volna túl.-mondta. Egy kő esett le a szívemről, hogy jól van.
-Rendben köszönjük!-mondta Ákos. Könnyezve öleltem meg Ákost.
-Bele halhatott volna. De mégis túl élte. Én öcsikém látszik.-mondtam mosolyogva. Ákos elmosolyodott majd adott egy puszit a homlokomra. Eléggé elpirultam.
-HOL VAN A GYEREKEM?!-hallottam anyu hangját. Egyből szétszakadtunk Ákossal. Anyu, apa, Flóra és Kornél jött felénk.
-Hogy van Félix?-kérdezte apu. Elmodtam mindent. Apu Ákosra nézett.
-Felmayer Dávid Stella apja.-mutatkozott be apu.
-Hegedűs Ákos.-rázott kezet apuval.
-Mentővel jöttetek?-kérdezte Flóra.
-Nem. Nem vették fel ezért hívtam Ákost, hogy hozzon el.-mondtam.
-Köszönjük!-ölelte meg anyu Ákost.
-Nincs mit.-legyintett.

*Október 15.(csütörtök)*
*Stella szemszöge*
Nem figyeltem földrajzon, hanem egész végig Ákosra gondoltam. A gyomrom folyton liftezett. Mintha galambok lennének benne pillangók helyett. Én beleszerettem a legjobb barátnőm bátyjába? Talán. Amikor kicsengettek felpattantam majd szóltam Flórának.
-Tudunk beszélni?-kérdeztem.
-Igen.-mondta. Félrehívtam.
-Mi ez az érzés? Amikor Ákosra gondolok olyan mintha galambok lennének a gyomromba.-fakadtam ki.
-Pillangók!-mosolygott Flóra.
-Akkor az!-mondtam.
-Beleszerettél Ákosba. Ennyi.-mondta.
-De. A legjobb barátnő testvérébe bele lehet szeretni?!-kérdeztem.
-Bele.-mosolygott.

*Október 16.(csütörtök)*
*Stella szemszöge*
Reggel elvégeztem a rutinomat majd mentem suliba. Az osztályban ülve Ákossal chateltem. El kéne mondanom Helenának. Az egészet.
Mikor becsengettek bejött Farkas.
Végigszenvedtük a dupla föcit, majd a rajzot, majd a törit, nyelvtant tesit. Igen tudom, hogy mostanság nem írom le részletesen mi van a suliban. De semmi érdekes eskü.
*
Becsengettem Helenáékhoz. Ákos nyitott ajtót.
-Szia! Hogy, hogy itt?-kérdezte lágy mosollyal. Olyan cuki. Na Stella szedd össze magad!
-Helenához jöttem.-mondtam. Félreállt utat engedve. Felmentem Helenához. Kopogtam.
-Igen?-hallottam a hangját. Benyitottam majd elmosolyodott.
-Szia!-mondta.
-Szia!-köszöntem. Épp az ágyán ülve laptopozott.
-Beszélhetnénk?-kérdeztem.
-Persze!-mondta. Leültem vele szemben majd megszólaltam.
-Az van, hogy...-akadtam meg. Helena így szólt.
-Na mi?
-Az, hogy beleszerettem Ákosba-nyögtem ki.
Helena szemei majd kiugrottak.

Na helló helló itt lenne az újabb rész. Remélem tetszett. Remélem nem baj, hogy ilyen rövid lett de nem jutott más eszembe.
Vajon, hogy reagál Helena? Örültök, hogy jól van Félix?
A kövi részt majd hozom.
Puszi💛