Szent Johanna Gimi Dave lányai élete a Szjgben

4.26.

~3 hónappal később~

*Április 14. (csütörtök)
*Flóra szemszöge*
Helló napló! De rég írtam ide jézusom! Mentségemre szóljon, hogy elfoglalt a sok tanulnivaló így érettségihez közeledve.
De mi történt ezalatt? Muszáj kiírnom magamból, mert a végén összeomlok itt mentálisan xd
Januárban úgy volt, hogy elmegyek Franciaországba, de nem álltam készen rá, nem akartam ilyen hamar itt hagyni az életemet. Szóval maradtam és nagyon jó döntés volt :)
Kornéllal nagyon jól megvagyunk, de Stellára és Márkra ez már nem igaz. Valami történt köztük, de nem mondanak sok mindent. Segíteni akartunk nekik, de Márk nem mond semmit Kornélnak, ha kérdezi akkor se.
Stella annyit mondott nekem, hogy ő se tudja mi van Márkkal, de nagyon kifordult magából, már nem az a kis jó fej törődő fiú. Ennyit mondott Stella nekem, szóval semmit se tudunk kezdeni velük. Márk megbolondult, Stella meg stresszes.
De ezt nekik kell megoldják felnőttek módjára.
Az iskolával minden okés, már járunk faktra, bár már nem sokáig. Májusban ballagás, utána érettségi. Május 15.-én lesz a ballagásunk, de 3 nappal előtte nekünk már lezárul a tanév. Az érettségit június elejére tolták. Jézusom 2 hónap és érettségi! Meghalok.
De semmi negatív energia :)
Lényegében ennyi történt az elmúlt 3 hónapban, szóval kezdjük a napot!

                                          *

Reggel felkeltem, lezuhanyoztam, fogat mostam. Majd felvettem egy farmert és egy lila pólót, és egy farmerdzsekit. Felkaptam a cipőmet, majd lementem. Lent nem volt senki, fent meg még Stella készülődött (szokásosan ő az utolsó...)
Kimentem a kapun, ma Márk kocsija állt a feljárón.
-Sziasztok!-köszöntem nekik.
-Szia!-intett Márk ki se nézve a telefonjából.
-Szia Flóra!-húzott magához egy csókra Kornél. Majd elengedett, átölelte a derekamat és úgy maradtunk míg Stella ki nem jött.
Stella bármilyen stresszes, rosszkedvű stb, de mindig elbűvölően szép. Egy fekete farmer volt rajta, egy fekete top, és egy rövidített lángvörös dzseki egy vörös bőr csízmával.
-Sziasztok!-köszönt a fiúknak.
-Szia Stella!-intett Kornél neki.
-Szia.-ennyit mondott Márk neki, nem is ölelték meg egymást, nem így puszilták meg egymást, csak beszálltak. Hát jó...
Beszálltunk mi is, majd Márk vezetni kezdett. Szokásosan kínos csend volt az úton.
Mikor a sulihoz értünk köszöntünk a többieknek, akik valamin épp nagyon vitatkoztak. A fiúk szokásosan leálltak náluk a lépcsőnél, mi Stellával bementünk. A szekrényeknél ott állt Julie és Lina.
-Halló hallóó!-köszönt Lina.
-Sziasztok!-köszöntünk nekik Stellával, majd megöleltük őket.
-Ahj lányok megőrülök!-kezdett panaszkodni Julie.
-Már megint mi van?-nevette ki Stella.
-Nem bírom ezt a földrajz faktot. Farkas egyre bolondabb!
Kinevettük Juliet, majd megszólalt a csengő.
-Szokásosan Vladárral kezdünk?-kérdezte Lina.
-Igen.-válaszoltam.
-Menjetek lányok, a mosdóba szaladok!-mondta Stella és azon nyomban eltűnt. Mi beültünk az osztályba 2 perccel később mindenki bent volt, kivéve Stella.
Majd kinyílt az ajtó és belépett Vladár.
-Sziasztok gyerekek!-szólalt meg.
-Jó napot!-köszöntünk.
-Elmondom a mai feladatot, utána megnézem ki hiányzik. Szóval a mai feladat hogy egy....-kezdett bele, majd kinyílt az ajtó.
Stella lazán sétált be, a csízmája alatt kopogott a talaj.
-Felmayer elnézést a késésért vagy valamit nem kéne mondani?-förmedt Stellára a tanár.
-Bocsi Vladimír, csak pisilnem kellett!-forgatta meg a szemét Stella. A többiek elkezdtek röhögni, majd Vladár csak nézett maga elé, majd ráhagyta.
Az órai feladat egy kis tervrajzot kellett rajzolni, egy lakásról amit ő megadott, hogy hány szoba van benne stb... Ez a tanár egyre jobban kifogy az ötletekből. Nemsokára le kell rajzolnunk mik leszünk ha nagyok leszünk :)
                                         *
A nap végén fáradtan vonultunk ki a suliból. Szépítek; mi lányok voltunk fáradtak, a fiúk nem. Mert tesi volt az utolsó óra és Korponay úgy döntött mi fussunk suli köröket míg ő elintéz egy hívást. De arról nem szólt, hogy 20 percig fog telefonálni... A fiúk meg szokásosan fociztak.
Mázlisták.
Elköszöntünk a többiektől, majd beszálltunk a kocsiba és mind hazamentünk.
Otthon tanultam (nem keveset), utána megvacsoráztunk, Stellával elmosogattunk, majd lefürödtem és elaludtam.

Kinyitottam a szemeim, ránéztem az órára, hajnali kettő. Minek keltem én fel ilyenkor?
Nem szokásom. Majd halk léptekre lettem figyelmes, JÉZUSOM BETÖRŐ gondoltam magamba. Lesokkoltam, ilyenkor mit kell csinálni? Sikítani apunak? Halkan felálltam, majd a szekrényembe néztem hátha van egy tárgy amivel megvédhetem magam. A szerencse az én oldalamon volt. Megtaláltam Stella kilencediket, halloweeni Harley Quinnes baseball ütőjét.
Erősen fogtam, mikor halkan ajtót nyitottam. Fent sehol semmi, korom sötét volt. Nem hallottam már semmit, épp indultam hogy felkeltem aput mikor hideg levegő járta át a testem. Lementem halkan, hogy megnézzem honnan jön. A terasz üvegajtó nem volt normálisan becsukva kijjebb húztam, hogy kiférjek és kiugrottam az ütővel.
Majd nevetés ütötte meg a fülem.
-Nyugi Nancy Drew csak én vagyok az!-vihogott halkan Stella.
-Te normális vagy?! Azt hittem betörő!-tettem le az ütőt és csuktam be az ajtót. -Mit keresel ilyenkor te kint?-kérdeztem.
Majd felemelte a jobb kezét amiben égett egy cigi?!
-Te dohányzol?!-sokkoltam le.
-Ja, szégyen. De nyugtató nagyon.-húzta el a száját, majd beleszívott a cigibe és kifújta a füstöt.
-De miért? Mire jó ez? Játszol az egészségeddel!-halmoztam el kérdéssel.
-Süket vagy? Mondtam megnyugtat, plusz tök jó vibe, és hány emberről hallottál aki ez miatt halt meg?-nézett rám. Nem jutott eszembe senki.
-Na látod?-mosolyodott el.
Leültem mellé.
-Ideje elmondanod mindent mi van veletek Márkkal Stella, tudom miatta van ez az egész. Téged sose vonzott a cigi, biztos van valami.-néztem mélyen a szemébe. De nem mondott semmit.
-Stella addig nem engedlek be míg nem mondod el a szín tiszta igazat, te kapcsolatod tudom, de az ikrem vagy! És látom, hogy valami fáj neked és ez nekem is fáj!
-Erősebb vagyok mint te, simán be tudnék menni a feltartanál is.-mosolyodott el. Majd rám nézett, hogy nevetek-e. De komolyan néztem őt.
-Jó legyen!-sóhajtott egy nagyot.
Kíváncsian figyeltem őt.
-Azt hiszem Márk megcsal-mondta halkan.

Na helló helló, hogy vagyunk hogy vagyunk? Új réész! Ismétlem új réész! Mi ez egy isteni csoda? Vagy végre leültem megírni egy részt a lusta hátsómmal?
Nem fogok magyarázkodni, se semmi de sajnálom (megint), hogy ennyit vártlak titeket. De tudjátok a jó dolgok későn jönnek ;)
Mit szóltok ehhez a részhez, főleg a végéhez? Kíváncsian várom a reakciókat a kommentbe!
A kövi részt, majd hozom.
Puszi🤍