Szent Johanna Gimi Dave lányai élete a Szjgben

2.41.

*Július 13.(szombat)*
*Márk szemszöge*
Egy hónap telt el mióta Stella nagyapja meghalt. Stella szép lassan próbálja magát túltenni. Sikerül is neki valamennyire. Már nem szokott sírni azt mondta, hogy ,,már nincs könny a szemembe mivel sirhatnék''. És nevetni is szokott. Szóval szép lassan túl teszi magát. És én ott vagyok és türelmesen segítem át mindenen. Szeretem.

A mai napon 11 órakkor valaki rázta a vállam. Kinyitottam a szemem és Stella állt ott. Ahw, de jó lenne minden reggel az arcára kelni. De mit keres itt?
-Szia szerelmem!-tártam szét a karom. Úgy aludtam, hogy nem volt rajtam póló szóval Stella zavarban volt. De végür megölelt.
-Szia!-puszilta meg az arcom.
-Hogy, hogy át jöttél ilyenkor?-ültem fel.
-Ma 15 órakkor lesz a végrendelet felolvasás. Reméltem, hogy eljössz velem.-mondta. Elmosolyodtam és válaszoltam.
-Persze, hogy elmegyek veled.-feleltem. Stella szorosan megölelt. És hátrahúztam és rajtam feküdt. Megfordítottam és csikizni kezdtem. Olyan jó volt hallani, ahogy nevet.
                                 *
Felvettem egy fehér inget és egy fekete farmert. Felvettem a fekete cipőmet és kimentem.
-Anyu apu elmentem!-kiáltottam, majd kimentem. Stella ott állt a kapuban és láttam rajta, hogy feszeng.
-Szia kicsim! Gyönyörű vagy!-adtam egy csókot neki. Végignéztem rajta, fekete ruha, fekete magassarkú és a haja leengedve. Megfogtam a kezét és sétálni kezdtünk.
Amikor odaértünk bementünk. Székek álltak mindenhol és mindenki ott volt. Stella intett a családja többi tagjának, majd odamentünk az első sorba. Stella megölelte az anyjáékat, én kezet fogtam Daveel.
-Nem tudom, hogy mit teszel vele. De nagyon jó hatással vagy rá.-mosolygott rám, majd megpaskolta a vállam. Elmosolyodtam és odaültem Stella mellé. Megfogtam a kezét. Egy ügyvéd vagy mi belépett és odaállt a középpontba. És felolvasta a végrendeletet amit Stella nagyapja írt.
-Dave fiamra hagyom a cégem , a házam és a vagyonom. Aranyos vejemre hagyom az autómat. A három unokámra hagyom a kissebik cégem és a vagyonom negyedét, miután betöltik a 18-at. Kisseb ajándékoknak pedig a gyönyörű, okos Flórának meghagyom a nagyanyja arany gyűrűjét. A szépséges kis Stellámra hagyom a nagyanyja arany nyakláncát. És a kis Félixnek, miután megnő. Ő kapja az én férfias aranyaimat (nincs kivétel, csak ő a fiú).- azért nem volt ilyen rövid, csak én rövidítettem le.

A dolgok után kimentünk az utcára. Dave beszélgetett a rokonjaival. Kinga is ezt tette. Flóra Kornéllal chatelt. Stella meg odajött hozzám és átkarolta a nyakam.
-Köszönöm, hogy eljöttél velem.-suttogta.
-Érted bármit szerelmem.-suttogtam én is. Stella adott egy rövid csókot, de egy hangos autó hangjára szakadtunk szét.
Hátrafordultunk egy hófehér BMW parkolt le. Kiszállt belőle egy idősebb nő, de jól tarotta magát. Hasonló volt a mellette kiszálló férfi.
-Kik ezek?-kérdezte Stella. Kinga odaszaladt és Stella kezébe nyomta Félixet. Aki a végrendelet felolvasásakor kint játszott Dave egy rokonja ügyelt rá.
-Anyu mi van?-kérdezte Stella. Kinga nem válaszolt, hanem magabiztosan Dave mellé sétált.
Mikor a nő Davehez ért meg akarta puszilni az arcát, de ő elhúzódott.
-Szia kisfiam!-mosolygott a nő.
-Helló anyu.-mondta hűvösen Dave.
-Szerettem volna elmenni a temetésre, de dolgom volt. Nagyon sajnálom apádat.-húzta el a száját.
-Ha te nem hagytad volna ott őt 18 évvel ezelőtt talán nem magányosan halt volna meg!-mondta idegesen. Majd Dave elkiáltotta magát.
-MINEK JÖTTÉL IDE AZ ÚJ PASIDDAL?-ordította. Stella a szabad kezével negfogta az enyémet és odamentünk Daveékhez. Flóra is így tette. A nő rájuk nézett.
-Úristen. Ők a gyerekeid?-kérdezte. Stella elengedte a kezem. Dave átkarolta a lányait.
-Igen ők azok, és hála istennek nem ismerték meg a borzalmas nagyanyjukat.-vágta oda. A nőnek rosszul esett, aki valójában a lányok másik nagyija.
-Apu mi történik?-kérdezte Stella Félixel a kezében.
-Semmi kislányom.-válaszolta. A nagyijuk meg akarta fogni Félixet, de Stella nem engedte.
-Hátráb az agarakkal az öcsémtől Medúza!-ahaaa visszatért az én magabiztos barátnőm.
Stella nagyija sértetten nézte Stellát.
-Te is olyan vagy mint anyád.-dünnyögte.
-És akkor? Jobb az ő tulajdonságait örökölni, mint a magáét. Jól látom maga nem a hűségről híres. És mondja miért hagyta ott Papit? Talán ezért a férfiért aki fél lábbal a koporsóban van?-kérdezte csípősen.
-Legalább én élek nem úgy mint a nagyapád!-kiáltotta Stellának a férfi. Stella gyorsan Flóra karjába nyomta Félixet és nekiugrott. Rúgni, karmolni, és ütötte a férfit. Odaszaladtam és derekánál emelve vittem el.
-MAGA A SZÁJÁRA SE MERJE VENNI A NAGYAPÁM. Ő CSODÁS EMBERK VOLT NEM ÚGY MINT TI MEDÚZA. TAKARODJATOK INNEN ÉS FOROGJATOK A SÍROTOKBAN.-ordította kikelve magából Stella.
Stella nagymamája megfogta a pasija kezét és elhurcolta onnan.
Stella megtört és elsírta magát.

Daveéknél felkísértem Stellát aki már nem sírt. Csak nem beszélt egész úton.
-Itt aludhatnál.-mondta Dave, mikor ki akartam menni.
-Tessék?-kérdeztem.
-Aludj itt Stellánál. Mégiscsak te vagy a barátja. És tőled nem féltem. Azt a hülye 18-as szabályt is Stella régi pasijai miatt találtam ki. Bennük nem bíztam. De te megbíztató vagy mint apádék.-mosolygott rám.
Vidáman hívtam fel anyut.
Elmentem a ruháimért, majd visszamentem. Benyitottam Stellához.
-El se hiszem, hogy apu felbontotta a szabályát.-mosolygott.
-Nyugi én se!-mondtam. Elmentem fürödni és odamentem Stella mellé.
Ő is elment fürödni és visszafeküdt. Megnéztük a Pretty Little Liars: The Perfectionis-t. Meg a Tett-et.
Stella álmosan dőlt felém. Lefeküdtünk aludni. Ledobtam a pólóm és lefeküdtem. Stella arcát fürkésztem.
Odabújt hozzám és elaludt.
A haját simogattam. És életem legjobb éjszakája volt, mert mellettem feküdt az életem.

Na helló helló itt lenne az újabb rész. Remélem tetszett. Ebben a részben is jött a dráma rendesen. Dave anyja visszatért, Stella kiborult, de Mella a végsőkig együtt tart. Szerintetek cukik? Szerintem nagyoon.
A kövi részt, majd hozom.
Puszi💛