Szent Johanna Gimi Dave lányai élete a Szjgben

4.25.

*Január 2.(kedd)*
*Stella szemszöge*
Kedves naplóm, amennyire boldog vagyok a tegnap miatt, olyan szomorú is a holnap miatt. Na inkább mesélek kicsit. Mivel tegnap lettünk Flórával 18 évesek nem akartunk nagy bulit csapni, annyit kértünk anyuéktól ha ünnepelni akarnak, akkor csak legyenek itt a fiúink, nagyiék, és Kittiék. Anyu át is hívta őket. Kis aranyos, szolid ünneplés volt. De mégis nagyon élvezhető. Gergő unokatestvérünk is eljött, de nagyon másnaposnak tűnt. Nem is evett semmit. Ki is nevettem őt.
Majd jön a holnap. Holnap utazunk a családdal Párizsba. Flóra elmegy, az utolsó évét ott végzi és utána az egyetemet is ott kezdi. Ma még nem sírtunk, de a holnapi nap kemény lesz. Bár nem annyira, mert anyuék két éjszakára hotelt béreltek, hogy segítsünk Flórának kipakolni a koliban. Majd jövőre az albérlethez is tuti visszamegyünk.
Anyu azt akarta, hogy maradjak itthon vigyázni a 2 fiúra, amire azonnal nemet mondtam. Én nem maradok itthon az fix, ha az ikrem literálisan elköltözik. Szóval a két fiú nagyiéknál marad, engem meg kivett apu Hallertől a suliból az első hétre.
Na szerintem ennyit is írok ide, mert a mai napon Flórának segítek csomagolni, na meg magamnak ruhát. Ja azt kihagytam, hogy tegnap estére szegény Márk megfázott. Olyan bűntudatom van :(

*Január 3.(szerda)*
*Stella szemszöge*
Csörgésre ébredtem, kinyomtam az ébresztőm. Majd megláttam, hogy reggel 5:00 óra. Ásítottam, majd felültem. Hát ez a nap is eljött amitől, November óta tartok. Felkaptam a ruháim, majd bementem a fürdőbe. Rendbe szedtem magam, majd megnéztem magam a tükörben. Rajtam volt egy fehér póló, egy bézs melegítő, egy fehér cipő és egy bézs hosszú kardigán. Megfogtam a bőröndöm, majd húzni kezdtem le. A többiek már ott ültek(?) Azt hittem én leszek az első aki kész. Apu ki-be sétálgatott és a bőröndöket hordta. Kornéllal(?)
-Itt meg mi folyik?-kérdeztem anyut.
-Kornél szeretett volna jönni a reptérig, ezért ő hozza haza a kocsit.Majd megy iskolába-mondta anyu.
-Értem.-mondtam, majd felültem a pult előtti székre.
-Te sem örülsz mi?-kérdeztem tőle.
-Hát Stella, ha az első gyereked elmegy a háztól nem leszel valami vidám. De amúgy örülök, mert tudom, hogy sikeres lesz és ott erősebb is az iskola. De túl messze van..-mondta halkan. Igaza van. Ott sokkal erősebb a suli, pont Flórának való. Csak az a baj, hogy nem a szomszéd városban van.
-Flóra hol van?-kérdeztem.
-Fent készülődik még, előbb itt volt.-válaszolt.
Mivel még volt időnk az indulásig anyuval beszélgettem pár szót, majd kimentem a kertbe.
Levegőzni kezdtem, majd a kezemre néztem. A karkötőm a kezemen volt, de a gyűrűm nem!
Azonnal fel is rohantam a gyűrűért, nem akartam itt hagyni.
Felkaptam a gyűrűm, majd lemenet helyett bekopogtam Flórához.
-Gyere!-kiáltott. Benyitottam.
Flóra stresszes volt, és a haját fonta. Az egyik oldallal már kész volt. A másikat átvettem én.
-Milyen érzés?-kérdeztem tőle.

*Flóra szemszöge*
-Milyen érzés?-kérdezte Stella.
-Fura, hogy ez az utolsó napom itthon. Jó haza fogok jönni meg minden, de nem lesz ugyanolyan.-válaszoltam.
-Semmi negatív érzés?
-Semmi!-hazudtam. Legszívesebben sírni lett volna kedvem, hogy el megyek itthonról.
-Biztos, hogy ezt akarod?
-Igen.-mondtam kapásból, majd ezen kezdtem el gondolkodni. Biztos, hogy én ezt akarom?
Csinálhatnám úgy is, hogy itt leballagok úgy sincs már sok, és egyetemre pedig elmegyek. De már késő lenne dönteni. Mennem kell..

-Lányok! Indulunk!-kiabált fel apu. Stella elengedte a hajam. Kész voltunk. Leindultunk a lépcsőn.
Körülnéztem a házban, majd kimentem.
Viszlát Budapest!
Beültem a kocsiba, kellemetlenül nagy csend volt.
-Megjöttünk!-szakította meg apu a csendet. Kiszálltunk majd beindultunk.
-Intézem a jegyeket!-indult el anyu.
-Hát mi meg hagyunk titeket búcsúzkodni!-húzta el Stella aput.
Kornélra néztem és nem bírtam megszólalni.
Szorosan magához ölelt és csókolni kezdett.
-Flóra, nagyon hiányozni fogsz! Érezd jól magad és tanulj sokat! Én el leszek itthon és várni fogok rád.-mondta. Sírva bólintottam egyet. Majd könnyeket láttam Kornél szemeiben is ezért még jobban sírni kezdtem. Kornéllal elbúcsúztunk egymástól, mondtunk már személyesebb mondatot amit nem fogok leírni.

Elindultunk, hogy felszálljunk. Beálltunk a hosszú sorba és vártunk. Kornélt néztem egész végig aki messze állt és intett. Visszaintettem neki, majd elfordultam. Könnyek hullottak a szememből.
Stella látta, de nem mondott semmit.
Mikor a sor elejére értünk anyu épp odaadni készült a jegyeinket a nőnek mikor megszólaltam.
-Anyu. Nem állok készen! Nem akarom!

Na helló helló, hogy vagyunk hogy vagyunk?
Remélem tetszett ez a rész. Sajnálom kicsit rövid lett, de azért lényegretörő. Mit gondoltok Flóra el fog menni Franciaországba?
A kövi részt, majd hozom.
Puszi🤍