Szent Johanna Gimi Dave lányai élete a Szjgben

4.10.

*November 7.(hétfő)*
*Stella szemszöge*
Helló naplóm! Vissza térteeeeem. 3 hete nem írtam ide wtf. Na gyors leírom mi történt velem az elmúlt 3 hétben.
A haloweeni buli drámája után Flóra és Köztem felhős volt az idő. Mármint nem nagyon foglalkoztunk egymással. Utána leültünk, megbeszéltünk mindent. Bár nem vagyok a legboldogabb, hogy elmegy. De ez az álma én, pedig kénytelen voltam beletörődni. Szóval a szünet vége nyugis volt :)
Azokat a szabad napjaimat, vagy a családtagjaimmal, vagy az én kis Márkommal töltöttem.
Össze vissza autókáztunk, ,,pizsamapartik'' voltak.
Bár a lányokkal tényleg pizsamapartiztunk nálunk a tanítás kezdete előtt, 2 nappal.
November 1. nem tartozik a kedvenc napjaim közé.
Bár gyakran meglátogatom Papi sírját, de ez a nap a legfájdalmasabb. Na meg a a Júniusi halálforduló.
Na az e legrosszabb. De aznap után szokásosan, visszatértem a formámba.
Majd elkezdődött a tanítás 3.-án. Az a nap azzal telt, hogy mesélnünk kellet (meglepődtél napló olvasóm?) Haha én sem.
Na az a hét uncsi volt, de csütörtökön nem volt Vladár, ezért Haller bemutatta nekünk Szilvi nénit, ő a tánctanárunk a szalagavatóig.
Kiválasztottuk a párokat amik így néznek ki.
(A keringőhöz, csak 4 lány volt. Szóval  kisebbeket is lehet hívni.) ;
Én és Márk
Flóra és Kornél
Julie és Ábel
Lina és Leó (ezen meglepődtünk, mert Leó kérte fel Linát.)
Gergő és Kriszti (valami 10.-es csajszi.)
A többi fiú még nem kért fel párt.
Ma kell nekik.
Pénteken, osztályfőnökin volt egy kis próbánk.
Csak a lépéseket gyakoroltuk. Avagy az alapokat.
Ééés végre a mai naphoz tértünk;

Reggel felkeltem, összekaptam magam. Tök cukin néztem ma ki. Egy fekete szaggatott farmer, egy fekete crop top (tudom, hogy November van, de a szépség fáj) és egy Lila dzseki. Egy térdig érő Lila csízmával. A hajamba tettem egy Lila hajpántot.
Felkaptam a cuccom, majd lementem. Apu ült az asztalnál csak.
Megjegyezte, hogy ma nagyon szép vagyok. Adtam az arcára egy puszit, majd kirohantam.
Márk autója állt a feljárón. Bepattantam mellé.
Köszöntem nekik, majd hátranéztem. 4 helyett, csak 3-an voltunk.
-Hát Kornél?-kérdeztem Flórától.
-Nem tudom.-mondta.
-Voltam nála szokásosan, hamarabb. De sztem alszik.-mondta Márk.
-Na, majd fel kel. És ha nem akar jönni ellógunk egy óráról és a próbára ráncibgassuk!-mondtam mosolyogva. Flóra megkönnyebbülten sóhajtott egyet. Bíztatóan rá mosolyogtam.
Elindultunk a suliba. Márk megállt a lépcső előtt beszélgetni.
-Mosdó most!-mondtam Flórának. Mert egy kérdés kipattant a fejemből, amit nem akartam, hogy a többiek hallják. Bementünk a mosdóba ellenőriztem, hogy üres-e. De az volt.
-Mit szeretnél?-kérdezte Flóra.
-Kornélnak mikor mondod el, hogy el mész?-kérdeztem.
-Hát nem tudom!-pirult el.
-Flóra balhé lesz köztetek, ha titkolózol!-mondtam neki.
-Nem hiszem, nem lesz.-mondta.
-Te tudod Flóra, de én szólok előre!-figyelmeztettem.
-De Stella, mit mondjak neki? Szerintem nem fog örülni!-sóhajtott-Talán utasítsam el?-kérdezte.
Kikerekedett a szemem. A szívemre hallgassak és mondjam, hogy igen, vagy az eszemre és mondjam, hogy fogadja el.
Döntöttem.

-Csajszi! Én elfogadtam a tudatot, hogy elmész! Kornélnak is el kell!-szóltam rá. —Nem fogod elutasítani, ma odamegyünk Kardoshoz és mondjuk, hogy 100%, hogy mész!-förmedtem rá.
De Flóra nem hőkölt meg, hanem elmosolyodott.
-Köszönöm Stella!-ölelt meg.—Nagyon szeretlek!-mondta. Jaj a szívem elolvad.
-Én is téged Flóra!
Majd kinyílt a mosdó ajtó

Megjelentek az A-sok. Flórával elváltunk, majd kimentünk.
Zoé az egyik A-s. Aki egyszer segített nekem a Márk ügyben, intett. Mosolyogva intettem vissza, majd bementem az osztályba.
Leültem a helyemre, majd elővettem a telefonom és azt nyomkodtam.
Mikor becsengettek bejött Kardos.
-Sziasztok gyerekek!-köszönt mosolyogva. Meglepően figyeltem, Kardost soha, de soha nem láttam még mosolyogni.
Vállat vontam, majd KIVÉTELESEN! figyeltem órán.
Jó lehet, hogy figyeltem, de nem értettem.
Mikor majd eluntam az életemet, megszólalt a kedvenc hangom a suliban. A csengő.
A többiek felugrottak, majd rohanni kezdtek ki az udvarra. Flóra és én maradtunk az osztályba.
Zavartan rámnézett, én csak bólintottam egyet.
-Tanárúr!-szólt fel Flóra.
Odamentünk Kardoshoz.
-Igen lányok?-kérdezte.
-Döntöttem!-mondta Flóra.
-Rendben Flóra, mi lenne a döntésed?-kérdezte kíváncsian.
Flóra leblokkolt. Nem szólalt meg. Stella time.
-Elmegy! Elfogadja a Franciaországos ajánlatot!-mondtam, kamumosollyal az arcomon.
Kardosnak nehéz mosolyogni. Nem úgy, mint Márknak.
-Igaz?-kérdezte Flórától. Flóra bólintott egyet.
-Ez szuper Flóra!-mosolygott.
-Majd a papírokat intézzük, a szüleitekkel beszélnem kell. A szalagavatót még itt töltöd. Az fix!-mosolygott.
Mikor Kardos kiment, Flóra felnézett rám.
Sikítottunk egyszerre, majd Flóra rámvetette magát.
Ölelkeztünk, ugráltunk.
-MÉSZ...-kezdtem emelni a hangom.
Flóra befogta a számat.
-Mi van?-kérdeztem.
-Ne, nehogy valaki meghallja!
-Jólvan jólvan!-mondtam. Tényleg ez titok még. Csak a család tudja, más nem.
A nap további része unalmasan telt.
Otthon anyu nem volt otthon, apu hazahozta a fiúkat, majd ment valami konferenciára.
Szóval Flóra és én főzőcskéztünk és vigyáztunk a fiúkra.
-Akkor el fogsz menni?-kérdezte Beni. Flórával odakaptuk a fejünket.
-Igen, el fogok menni.-mondta Flóra. Beni szomorúan legörbítette a száját, majd csendben írta tovább a leckét.
Mikor kész voltunk ettünk.
Megkértem Benit, segítsen lepakolni. Elküldtem Flórát és Félixet összepakolni a fiúk játékait.
-Beni, szeretnék kérni tőled valamit. Mert már elég nagy vagy ahhoz, hogy felfogd a komoly dolgokat.-mondtam.
Beni érdeklődve figyelt rám.
-Az van, hogy Flóra elmegy Franciaországba tanulni. És ez titok. Csak te, apu, anyu én és Flóra tudunk róla. És Flóra nem szeretné, hogy még megtudja a többi ember. Szóval, ha itt van Kornél kérlek meg se említsd. Oki?-kértem tőle.
Beni ott állt, majd megszólalt.
-Oké, nem szólok senkinek. Félixnek se, mert nagyon szomorú lesz. Majd később.-mosolygott rám.
-Olyan kis okos vagy!-zártam a karjaim közé.
Az egyik legjobb döntésem az volt, hogy az árvaházban Benit választottam.

*November 8.(kedd)*
*Stella szemszöge*
Halál unalmas nap. Alig tanultunk valamit, mert a tanárok megbolondultak. Valami gyület vagy értekezlet lehetett, én nem tudom.
Szóval felesleg lenne ezt a napot körülírni.

*November 9.(szerda)*
*Stella szemszöge*
Az én életem miért nem mehet drámamentes? Miért kell mindig mérgező emberek közt lennem?
És az én ellenségeimnek, miért kell mindig visszajönniük?
Kezdjük az elején.

Reggel tök vidáman keltem, felöltöztem. Megnéztem magam a tükörbe. Fekete pulcsi, fekete farmer, piros bőrdzseki, és egy piros bőrcsízma. Plusz a vörös rúzsom. A hajamat leengedve hagytam.

Felkaptam a cuccom és lementem. Most nem anyu vagy apu volt ott.
Hanem Flóra.
-Hát te hogy, hogy nem a kocsiba vagy?-kérdeztem.
-Ma gyalog megyünk!-jelentette ki.
-Elmondtad Kornélnak, és összevesztetek?-kerekedett ki a szemem.
-Neeem!-nevette el magát. —Gergő a fiúkra írt miest felkelnek, azonnal induljanak a suliba. A lépcsőnél lesz valami ajándéék!
Megforgattam a szemem, majd elindultunk.
Jó volt a friss levegő.
Jó volt ezeket a napokat, Flórával tölteni.
Mintha most, hogy elmegy. Tudaton kívűl egymás társaságára vágyunk.
De ismerős érzés ez. Hogy mióta?
Amióta megszülettem.

Flórával a derűsen cseverésztünk, majd a sulinál Flóra hunyorított.
-Ki az a lépcsőn?-kérdezte.
Odanéztem és egyből felismertem.

-Csak őt ne!-kerekedett el a szemem és a kezem ökölbe szorult.

Na helló helló, itt lenne az újabb rész. Remélem tetszett. Szerintetek ki az akit láttak a lányok? És befolyásolni fogja a cselekmény sorozatunkat?
A kövi részt, majd hozom.
Puszii💛