Szent Johanna Gimi Dave lányai élete a Szjgben

15.

*Szeptember 2.*
*Stella szemszöge*
Reggel felkeltem magam mellé néztem láttam hogy Flóra nincs az ágyában. Hát így én is öltözni kezdtem. Kinéztem  az eső zuhogott. Felvettem egy farmert, egy fekete pólót, sárga bőrdzseki, magassarkú fehér csízma, és a kihagyhatatlan vörös rúzs. Eltettem magamnak es kis ruhát ha eláznék. Kimentem Flóra ott ült az asztalnál felöltözve és látva engem várt.
-Lányok elviszlek tikteket ne ázzatok el!-mondta anyu. Felkapta a kocsikulcsot és mindenkinek adott egy-egy esernyőt. Beszáltunk a kocsiba szárazan!! És elindultunk a suliba. Amikor odaértünk bementünk Máday rámnézett és sóhajtva intett hogy menjek tovább. Háh én nyertem! Bementünk az osztályba majdnem mindenki ott volt kb 4 en nem. Megnéztem az időt még csak 37 volt. Ott ültem Flóra padján amikor megjött a szőke lány akinek mindig be van fonva a haja. Csurom víz volt. Csak locsogott. Megsajnáltam nehogy már így legyen egész álló nap. Felkaptam a táskám és odamentem hozzá.
-Gyere a mosdóba!-jelentettem ki. Ő egy ideig furán nézett utána amikor látta nem viccelek jött. Bementünk senki nem volt ott. Letettem a táskám a csempére és elővettem a tartalék ruhát. Odaadtam neki és elmosolyodott. Bement a fülkébe amíg öltözött bejött Flóra.
-Na itt vagy a szekrényednél kerestelek. Amúgy minek vagy itt?-vonta fel a szemöldökét.
-Pisilek a csempére azért! Amúgy adtam a lánynak ruhát.-amikor ezt kimondtam kijött a lány full én!!
-Köszönöm amúgy Julie vagyok.-nyújtott kezet.
-Stella ő meg a tesóm Flóra.-mutattam be magunkat.
-Azt látom.-mosolygott. Visszafele a terembe beszélgettünk Julieval. Kiderült róla hogy az apukája mestercukrász az anyukája pedig könyvíró és hogy van egy bátyja. Kedves lány volt mi is meséltünk magunkról neki. Amikor újra beléptünk a terembe a fiúk megbámulták Juliet.
-Hát veled meg mi lett látszik Stella keze alá kerültél.-mondta Ábel aki le se vette a szemét a lányról. Mosolyogva ültünk le amikor bejött a tanárnő.
-Jónapot kívánok Barka Gabriella vagyok a történelem tanár. Szeretném ha mindenki elővenne egy lapot és csinálna egy névtáblát a padjára.-mondta mosolyogva. Amikor belépett egy fiú.
-Minek köszönhetem a késést?-vonta fel a szemöldökét a tanárnő.
-Képzelje lerobbant az autónk!-mondta a fiú de tudtuk hogy hazudik.
-Jólvan most nem írom be!-itett a tanár. Utána ahol abba hagytuk. Mindeki ráírta a nevèt a papírra. És már elkezdte az anyagot. Én jegyzeteltem de amikor beszélt unalmamba rajzoltam a könyvembe. Töri után végre csengettek felálltunk kinéztünk az eső elállt. A fiúk kimentek az árkádok alá. Mi nem mentünk ki inkább mentünk a szekrényünkhöz amikor hátrapillantottam.Egy lány ült magányosan ott.
-Nem jössz velünk?-mondtam neki. Amikor a többiek hátrafordultak és ők is megkérdezték.
-De megyek.-állt fel a lány. Bemutatkoztunk egymásnak a neve Zsidák Lina volt. Azt tudtuk meg róla hogy az apja humorista az anyja háztartásbeli de ír verseket és gót. Neki meg van egy nyuszija az a neve hogy Pitbull. Odamentünk a szekrényünkhöz làtszólag tegnap semelyikünk se volt még ott. Julie szekrényszáma a 63 Lináé a 66-os Flóráé a 67-est és nekem milyen szerencsém volt pont a 69-es.
-Mindig én vagyok ez a szerencsétlen.-mondtam.
-Miért tök poén!- mondta Lina. Ezután az órák unalmasak voltak. Mi lányok összebarátkoztunk. Egyszer bemutattuk Julienak és Linának a bolond Ábelt, Kornélt, Márkot és Gergőt. Akiket mi már gyerekkorunk óta ismerünk. Órák után én maradtam mert mentem teniszezni. Korponay elvitt minket egy pályára.
*Flóra szemszöge*
Linával és Julieval indultam el haza felé. Julie már hazaért de mi még sétáltunk. Stella elment teniszezni tuti leveri a többi csajt! Lina két utcával lejebb lakik mint én. Az ajtó be volt zárva ez azt jelentette hogy anyuék mind ketten dolgoznak. Elővettem a kulcsom utána bementem. Nem tudtam mit csináljak amikor kb 1 óra múlva belépett Stella. Izzadt volt elment tusolni. Amikor lejött megkérdezte.
-Nem visszük el Emily-t sétálni?
-De mehetünk.- így elindultunk ketten sétálni.
-Ma a suliban bioszon ameddig baranyai dumált nézgelődtem és láttam hogy Kornél folyton téged nézett.-mesélte el Stella.
-Mi tuti nem. Nem tetszem neki.-mondtam szomorúan.
-Én úgy láttam.-mondta.
-Bár úgy lenne!-sóhajtottam. Ö megölelt. Amikor elszakadt Emily póráza és elfutott. Mi futottunk utána. De pont akkor előtünt a semmiből egy aútó. Ekkor már lassított felvételben történt minden.