Szent Johanna Gimi Dave lányai élete a Szjgben

3.23.

*December 16.(hétfő)*
*Stella szemszöge*
Pénteken nem szóltam Márkhoz, egész hétvégén nem is hívtam. De ő próbálkozott. Undorító dolgot tett. Az egész suliban elterjedt a hír, Regina meg azt állítja, hogy igaz. Szóval Márk ne számítson rá, hogy megbocsájtok.
Na mindegy, elegem van a drámából. Elegem van Márkból, egész életemben nem sírtam ennyit mint ebben az évben.
  Na hagyjuk, túl kell tennem magam ezen.
De az a baj, hogy nem megy. Bármennyiszer szídom, bármennyiszer veszekszünk akkor is ő az életem szerelme. Nem bírnám olyan könnyen elengedni.
  Kezdjük is inkább a napot mielőtt elsírom magam a naplóm felett.
Reggel fekeltem, ledobtam az alvómaszkom és ültem. Lana odaugrott az ölembe és símogatni kezdtem. Vagy 10 percig bambultam, mikor felálltam. Odaballagtam a garbróbomhoz és kivettem egy sötétkék pulcsit, egy fekete farmert és a cipőmet. Felkaptam a kabátom és kimentem. Mostmár mindig korábban jövök, hogy ne lássam Márkot.
Elkezdtem sétálni és a fülembe tettem a headsetem. A fülembe szólt az ,,in my head'', mikor valaki megkocogtatta a vállam. Hátrafordultam és ott állt Regina(?)
-Szióka!-vihogott.
-Mit akarsz?-fontam össze magam előtt a karjaim.
-Mizu kiscsikó? Képzeld úgy forrt pénteken abban a kocsiban a levegő. Ah csodálatos volt. Gondoltam szólok, hogy mától Márk az én pasim.-vigyorgott önelégültem.
-Uh és elkaptad Márk nemibetegségét? Mert van neki!-kamuztam. Regina arca eltorzult.
-Ne kamuzz!-vihogott.
-Na puszii!-integetett. Elkaptam a karját és magam elé rántottam.
-Ha kiderül, hogy ez mind pletyka meghalsz. Akkor búcsúzhatsz a kis csili vili műkörmeidtől. Értve vagyok?-néztem rá idegesen.
-Hagyjad már! Olyan durván csináltuk!-vihogott még mindig. Elengetem a karját és ellöktem magamtól.
-Takarodj rib@nc!-mondtam idegesen.
-Mi van? Valaki féltékeeeeenyy?-vigyorgott.
-AZT MONDTAM, HOGY TAKARODJ!-ordítottam. Regina akkor már elment.
Újra elkezdtem sétálni.
                                          *
A suli dögunalom volt. Nem fogom leírni, mert nincs kedvem. Otthon semmit sem csináltam.

*December 17.(kedd)*
*Stella szemszöge*
A Felmayer családban hivatalosan is elkezdődött a karácsonyi hajsza. Mert arra keltem, hogy anyu hordja ki a garázsból a villogókat. Felálltam és megnéztem a telóm. 17.-e, szóval holnap kezdődik a téli szünet. És holnap egyben karácsonyi buli... Amire nem fogok elmenni. Odabatyogtam a gardróbomhoz és kivettem egy fekete farmaert, egy bézs pulcsit és egy fehér csízmát. És a kabátomat.
Bedugtam a fülhallgatómat és elindultam.
A suli fele menet tök uncsi volt egyedül. Mikor odaértem bementem az osztályba és leültem.
Fél óra múlva már itt volt a háromnegyed osztály. Becsengetéskor Márk nem volt a helyén. Nehogy azt gondolja, hogy aggódom, mert nem. Haragszom rá!!
Baranyai elkezdte tartani a bioszt, ami ráadásul dupla! Ahj... Az első bioszon a pad alatt chateltem Théó-val. A másodikon pedig bambultam.

*Flóra szemszöge*
Bevonultunk a kémialaborba. Leültünk a helyünkre és vártuk Gondost. Peti és Pali felugrottak. Valamit ügyködtek a faliórával, majd visszaültek.
-Mit csináltatok?-kérdezte Stella.
-Semmit!-kuncogtak. Stella megforgatta a szemeit, majd visszafordult.
Mikor Gondos bejött leült és beszélni kezdett. Csináltunk egy kísérletet, Gondos tanítot egy új tananyagot, majd jegyzetelni kellett. Nagyban írtam mikor megszólalt Gondos.
-Már 45 van?-nézett furán az órára.
-Igen.-mondta Gergő.
-Mért nem szólt a csengő?-kérdezte értetetlenül.
-Mert tegnap az egyik A-s lerúgta labdával!-hazudott Stella.
-Fú az az osztály!-sóhajtott, majd folytatta — Mehettek! Jó szünetet, már csak jövőre találkozunk!-állt fel mosolyogva.
-Magának iss!!-köszöntünk vigyorogva. Mikor kiment vihogni kezdtünk.
-Királyak voltatok!-vigyorgott Ábel. Peti és Pali dicsőségesen kihúzta magát. Felálltunk és addig kimentünk a büfébe.
-Sziasztok! Hát ti?-mosolygott ránk kedvesen a büfésnéni.
-Csókolom! Hamarabb elengedtek!-mosolyogtam én is.
Kikértük, hogy mi kell, majd visszaosontunk az osztályba.
A többi órák csak-csak elteltek. Az utolsó óránk most nem Francia volt, hanem ófő óra.
Mert hát ez az utolsó nap.
Haller megkérdezte, hogy mit fogunk csinálni karácsonykor és újévkor.
-Berúgok, mint a csacsi!-nevetett Ábel.
Mikor megszólalt a csengő Haller összecsapta a két tenyerét.
-Na gyerekek mehettek! Boldog karácsonyt előre és kellemes szünetet!-mosolygott ránk. Felkaptuk a cuccunkat és miközben kimentünk mondtunk egy ,,viszont''-ot.
Hazafele sétáltunk vagyis Stella, Kornél és én.
-Mi a baja Márknak?-kérdeztem.
-Beteg.-válaszolta és félszemmel Stellát nézte, hogy mutat-e valami érzelmet. Hát nem.
-Amúgy Stella nem volt Regináék között semmi!-kezdte Kornél.
-Hagyd abba!-figyelmeztette Stella nyugodtan.
-De tényleg Stella! Csak hazavitte!-folytatta Kornél. Ennek nem lesz jó vége....
-NEM ÉRTED, HOGY NEM ÉRDEKEL! FOGD MÁR BE! ELÉG SZÉGYEN, HOGY A SAJÁT BARÁTOMBÓL KINÉZEM, HOGY KÉPES MEGCSALNI!-vesztette el a türelmét Stella. Majd gyorsított léptekben (amilyen gyorsan lehet télen magassarkúban) elviharzott.
Megmondtam.
-Minek kellett ez?-kérdeztem.
-Azt hittem legalább meghallgat!-védekezett.
-Jó nem a te hibád! Na szia!-nyomtam egy csókot a szájára, mikor hazaértünk.
Ezután én lomoztam a szobámban. Stella pedig, csak vacsorakor jött le.

*December 18.(szerda)*
*Stella szemszöge*
Alig aludtam az éjjel. Unalmamba a közös képeket nézegettem Márkkal. Folyton veszekszünk és a végére mindig kibékülünk. De valami fura érzésem van, hogy ez nem így lesz. Lehet igaz a pletyka vagy nem igaz. Szerintem már oly felesleges..

*December 19.(csütörtök)*
*Stella szemszöge*
A mai napon csak esett a hó szóval kivittük Félixet játszani. És elmentünk apuval karácsonyfát venni.

Na helló helló itt lenne az újabb rész. Remélem tetszett. Vajon meddig tart ez a harag Stellánál? És a kövi részbe írni fogok, majd más szereplő szemszögét. Szavazzátok meg, hogy Julie, Ábel vagy Dereké legyen?
A kövi részt, majd hozom.
Puszi💛