Szent Johanna Gimi Dave lányai élete a Szjgben

3.4.

*Szeptember 9.(hétfő)*
*Stella szemszöge*
Reggel felkelés után felálltam, kivettem a ruháim és bevonultam a fürdőbe. Miután kijöttem benyitottam Flórához, hogy bent van e. Üres volt az ágya.
Elmosolyodtam és visszamentem a cuccomért. Felkaptam a táskám és lementem. Elköszöntem anyutól és kimentem az utcára.
-Szia!-adtam egy puszit Márk arcára.
-Szia!-adott ő is az enyémre.
-Mizu?-kérdezte. Elmeséltem neki a tegnapot, hogy díszítettem a kisházat.
-Pfúúúj most a mi kettőnk helyét megjelölik.-monda fintorogva.
-Hülye!-bokszoltam bele a vállába.
-De tényleg tuti, hogy csinálták.-folytatta Márk.
-Márk fejezd már be. Ha tényleg csinálták is nem hülyék tuti védekeztek. Flóra nem idióta lány, csak nem lesz gyereke!-mondtam idegesen. Márk magához ölelt.
-Nyugi már csak szivatlak!-mondta. Elhúzódtam tőle és előrébb mentem. A sulinál ott álltak a többiek. És ott volt ő. Fefe.
-Szia Márk!-pacsizott le vele. Márk megkérdezte milyen volt a nyara. Hisztizve becsaptam az ajtót és bementem az osztályba. Az előttem lévő szék üres volt.
Becsengetéskor bejöttek a többiek, és elkezdődött a francia.
Egész órán Flórán agyaltam. Utána elhesegettem a gondolatot.
Ő nem buta lány!

*Flóra szemszöge*
Lassan kinyitottam a szemeim körülnéztem, hogy hol vagyok. De utána ráeszméltem a tegnapra.
A sötétre, a suttogásokra, a csókokat a testemen. Elmosolyodtam. Megfordultam és figyeltem a halkan szuszogó Kornélt. Olyan cuki, ahogy alszik. Megsimítottam az arcát, majd felálltam. Szégyenlősen figyeltem, hogy Kornél alszik-e. Gyors felkaptam a ruháim. Miután felöltöztem visszafeküdtem Kornél mellé. Átkarolta a derekam és úgy folytatta az alvást.
Előkutattam a telefonom, majd ráírtam Stellára.

Flóra: Sziaa

Stella: Szia! Milyen volt a tegnap este?😏

Flóra: Tök romantikus.☺️

Stella: Az a lényeg, de remélem nem lesz baba! Nem szeretnék ilyen fiatalon nagynéni lenni.🙂

Na már le is vágta az ikrem, hogy mi volt tegnap este...
Flóra: Nyugi nem leszel!😛 De ne beszélj senkinek erről. Légyszi.

Stella: Jézusss ennyire hülyének tartasz. Megtartom a kis mocskos titkood!😋

Flóra: Köszii, vagy valami ilyesmi..😅

-Jó reggelt!-hallottam magam mellől Kornél hangját.
-Neked is.-tettem le a telefont és simítottam meg az arcát. Mosolyogva nézte az arcomat.
-Minden reggel erre akarok kelni!-ölelt át. A fejemet a meztelen mellkasára hajtottam. A mellkasát cirógattam.
Elengedett, majd felállt.
Ő nem volt szégyenlős. Az öltözése minden mozdulatát végig néztem.
Miután kész volt mellém ült.
-Köszönöm a tegnapi meglepetésed.-néztem a rózsára ami a Tv előtt pihent.
-Nem kell megköszönnöd! Érted bármit.-fogta össze az arcom és megcsókolt. Viszonoztam a csókját.
Ott ültünk vagy két órán át és beszélgettünk.
-Ezután soha többet nem jövünk ide?-kérdeztem.
-Nem, ez Stelláék helye.-mutatott a falra. Ott lógtak képek amiket észre se vettem! Felálltam és megnéztem őket. Stella és Márk kiskori fotói lógtak, amikor együtt játszottak.
-Vajon mikor voltak itt utoljára?-kérdeztem.
-Beszélgem Márkkal azt mondta, hogy akkor amikor itt vesztek össze valami esküvői dolgok után.-vont vállat. Nem tudom mi volt valami esküvőn szóval elengedtem.
-Ideje lenne mennünk.-mondtam.
-Igen.-mondta Kornél és felállt. Kihúzta a Tv-t és felemelte.
-Nem nehéz?-kérdeztem.
-Nem, hozd a rózsád.-mosolygott rám. Elindultunk Kornélékhoz.
-Stelláék már a negyedik órán ülnek.-néztem meg az időt.
-Hah, így jártak!-nevetett.
-Anyudék nincsenek otthon?-kérdeztem.
-Nem apu dolgozik, ahogy anyu is. Lola pedig iskolában.-válaszolta. Mikor odaértünk Kornél visszaszerelte a Tv-jét a szobájába. Lefeküdtünk és elkezdtük nézni az ,,Éles Tárgyakat''.
Odabújtam Kornélhoz, ő meg a fejét rámhajtotta. Úgy néztük végig.

*Stella szemszöge*
-Stella mi a bajod?-kérdezte Márk.
-Mi lenne?
-Azt kérdem én is!
-Nincsen semmi bajom.-mondtam és kimentem. Márk jött velem tartott.
-De van, látom rajtad.-mondta.
-Nincsen semmi!-fakadtam ki és amikor odaértünk bementem a házba. Könnyezni kezdtem. Hogy miért?
Mert amikor felültem Márk padjára megláttam, hogy Fefével chatelt. És az egyik szivet küldött a másiknak. Ennyire fontos vagyok neki!
A telefonom csipogni kezdett. 3 üzenet Márktól és egy Ábeltől.
Ábelét megnyitottam;
Ábel: Gyeree garáázs!
Tudja mit. Jólvan elmegyek!
Felálltam lementem, felvettem a cipőm és elindultam. A garázsnál benyitottam.
-Sziasztok!-köszöntem. Ott ültek a fotelokban és nevetgéltek.
-Csáo, Szia! Csokis süti!-jöttek a köszönések. Leültem én is és beszélgetni kezdtem Linával.
-Stell!-szólt Ábel.
-Igen?-figyeltem fel.
-Nem hozod ki nekem a telefonom a szobámból. Léccii.-könyörgött.
-De, persze kihozom.-álltam fel szemforgatva.
-Kössziii!-vigyorgott. Kimentem a garázsból, benyitottam a házba. Felmentem a lépcsőn és benyitottam Ábel szobájába. De nem csak én voltam ott. Az ágyon smároltak. A fiú háttal volt nekem, a lánynak pedig a haját láttam. A lány haját felismertem. Piros tincsek voltak benne. Ez Fefe. És a fiú pulcsiját is felismertem. Ez Márk kedvenc trónok harcát pulcsija.
ÚRISTEN FEFE ITT SMÁROL A PASIMMAL!!

Na helló helló itt lenne az újabb rész. Remélem tetszett.
Flóra és Kornélnál minden rendben, de Stelláéknál nem.
Mit szóltok ehhez, hogy Fefe smárol Márkkal?
A kövi részt, majd hozom.
Puszi💛