Szent Johanna Gimi Dave lányai élete a Szjgben

2.40.

*Aznap*
*Stella szemszöge*
Miután elolvastam az üzenetet forogni kezdett a világ, belül égetett a fájdalom. És az utolsó emlékem az volt, hogy sötétül el a világ és Márk felé dőltem.

*Márk szemszöge*
Stella szemei elég furán álltak, majd láttam, hogy felém dől. Gyors előretettem a kezem, hogy elkapjam.
-Stella! Stella! Ébredj!-ütögettem ijedten az arcát. Miért ájulhatott el?
Felkaptam menyasszony pózba, majd szaladtam vissza a garázsba. Berontottam és elkiáltottam magam.
-SEGÍTSETEK!-kiáltottam, az eszméletlen Stella a karjaimban volt. Mindenki felugrott kivéve Fefe, ő mosolyogva nézett. Letettem egy fotelre és Flóra ellökött előle.
-Stella!-pofozta fel teljes erejéből. Felkapott egy hideg cola-t és arcon locsolta. Stella levegőt kapkodva felugrott. Az arca tiszta üdítő volt. Flóra magához rántotta és megölelte. Stella hangosan sírni kezdett.
-Mi a baj?-simogatta Flóra Stella haját. Stella nagynehezen felemelte a telefonját és mutatott valamit. Flóra elolvasta, majd ő is elsírta magát. Kornél és Ábel egyből odaugrottak. Én odamentem a nevető Feféhez és megragadtam a karját.
-Mit akarsz Márk?? Ne szoríts már ilyen erősen!-vinnyogott. Kivittem a garázs elé, majd megszólaltam.
-Mondok valamit amit megjegyzel egy életre! Rólam másszál le, ne flörtölj, hozzám se érj és, hogy a f@szba mertél megpuszilni?-sziszegtem idegesen.
Fefe flegmán rámnézett.
-Talán a bent a hattyúk halálát játszó csaj miatt vagy ilyen?-fonta össze a karjait maga előtt.
-IGEN! Miatta vagyok ilyen! Ő életem szerelme! Nekem ő kell! És ha te mégegyszer felém közeledsz megesküszöm, hogy olyat teszek, hogy én is megbánom. Engem nem érdekel, hogy kivel vezeted le a kis k*rva hajlamaid, de ne rajtam és ne a barátaimon! Te kis bevándorló!-mondtam dühöngve.
-Ó, hogy b@szódj meg! Majd beszélünk ha nem játszod itt a ,,Don Huant''.-mondta, majd hátradobta a haját és elvonult. Rohadék.
Bementem a garázsba és megfogtam a kicsikém karját. Sírva borult a mellkasomra.
-Shh. Shh. Itt vagyok!-simogattam a haját. És megpusziltam a feje búbját. A többiek mind kérdőn néztek ránk.
-Igen.-mondtam és egyből levágták.
-Hát megtudhattuk volna jobb körülmények közt, de sokáig!-erőltetett egy mosolyt Julie. Én is így tettem.
-Mi történt?-súgtam Stellának.
-Papi meghalt!-bömbölt jobban.
-Gyere Kornél, vigyük haza őket!-jelentettem ki. Kornél felsegítette a síró Flórát. Megfogtam erősen Stella derekát, hogy tudjon sétálni. Nagynehezen odaértünk a ház elé. Benyitottam, levettem a cipőmet, de közbe fogtam Stellát.
Dave ott ült a kanapén, a tenyerét az arca elé tette. Tudtuk, hogy sír. Kinga Dave vállára hajtotta a fejét és könnyezett. Ő tartotta magát. Ott ült Reni és Cortez. Cortez nyugtatta Davet, Reni pedig az ölébe ültette Félixet.
-Sziasztok!-mondtam halkan. Dave felpillantott, kisírta a szemeit.
Mikor a lányok meglátták a szüleiket a nyakukba borultak. Négyen együtt sírtak. Szegény kicsi Félix csak kapkodta a fejét. Kornél odament Renihez és beszélt vele.
-Köszönöm, hogy hazahoztátok a lányokat.-kapta össze nagynehezen magát Kinga.
-Akkor mi megyünk is.-állt fel Cortez. Reni odaadta Félixet Kingának.
-Márk hazavigyünk vagy ott alszol nálunk?-kérdezte Reni. Nem válaszoltam, mert Stella hátrafordult és felém sétált. Összefogta az arcom és mindenki előtt megcsókolt.
-Shajnálom ah khinti dhrámát.-suttogta.
-Az egész Fefe hibája.-suttogtam én is. Stella elbúcsúzott, majd visszaült a szüleihez.
Kimentünk és beszálltunk a kocsiba.
-Mi a franc?? Felszedted Stellát?-vigyorodott el Cortez.
-Összejöttünk az osztálykiránduláson.-mondtam. Reni halványan elmosolyodott.
-Szegények.-szólalt meg Kornél. Senki sem mosolygott, mikor eszünkbe jutott, hogy meghalt a papájuk.
-Azok.-mondtam.
Hazavittek Kornélék megköszöntem, hogy elhoztak, majd bementem. Elmeséltem mindent anyuéknak.

*Június 14.(péntek)*
*Márk szemszöge*
Reggel felkeltem, felöltöztem a Szent Johannás ünneplőbe és megnéztem a naptárt. Uccsó nap a suliból! De jó!! Elmosolyodtam, majd kimentem. Elindultam a suliba és azon gondolkodtam, hogy jönnek ma a lányok vajon suliba?
Tegnap írtam Stellának, de nem írt vissza. A lépcsőnél nem volt senki, szokásosan megint én voltam az első.
A végére már megérkeztek a többiek is.
Flóra itt ott volt, de Stella nem. Mindenki részvétet nyílvánított Flórának.
-Stella?-kérdeztem tőle mikor mentünk be az osztályba.
-Nem jött, ő állt Papihoz a legközelebb szóval őt viselte meg a legjobban. Én is csak a bizonyítványokért jöttem.-mondta. Bementünk a tesiterembe és elfoglaltuk a helyünket. Szokásos évvégi  duma bla bla bla....
Mikor az osztályba mentünk leültünk, Haller mondott egy beszédet, majd megint a diri feje jelent meg. Nem diri hanem Borrel, mint tudjuk nekem rokonom.
Borrel után Haller osztogatni kezdte a bizonyítványokat.
-Flóra itt a Stelláé. A tiedet az igazgatónál találod meg. És részvétem.-mondta Flórának. Kiadta nekem is. Tele kettessel, pár hármas, négyes ritka volt benne és csak két ötös. Rajz és Kémia (Stella profi benne szóval lesúgta).
-NEM BUKTAM IRODALOMBÓl!-ugrottam fel.
-Jólvan Márk ügyes vagy.-legyintett Haller.
Kimentünk az utcára, végre nyár!
Flóra elment Kornéllal.

*Június 20.(csütörtök)*
*Márk szemszöge*
A nyár 6. napja. De ma nem lesz jó. Megyünk Stella nagyapja temetésére. Mi is elmegyünk, mert amikor apuék Davenél bandáztak folyton ott volt a papájuk a lányoknak. És nagyon jó fej volt.
-Márk kész vagy?-nyitott be anyu. Fekete ruha volt rajta, a haja befonva. Temetési ruha is lenne, ha nem lenne egy csillogó pillangó a ruhán. Na mindegy, tipikus anyu. Felkaptam a fekete zakóm.
-Igen kész. Mehetünk.-mondtam.
Elindultunk, mikor odaértünk odamentünk a szokásos bandához. Dave 20 perc után jött oda hozzánk.
Kezett fogott apuval.
-Stella?-kérdeztem Davetől.
-Külön jönnek. Mert Stella addig készül és nekem meg üdvözölnöm kell akik eljöttek.-suttogta.
20 perc után odajöttek Flóráék is.
Stella ott se volt ott.
-Hol van Stella?-kérdeztem.
-Előbb még itt volt.-nézett körül.
Elkezdődött a temetés. Mindenki leült egy fekete székre.
A pap beszélni kezdett, majd megszólalt.
-Most egy búcsúbeszédet fogunk hallani. Felmayer Stellától.-állt félre. A székek mögül magassarkú topogás hallatszódott.
Stella volt az.
Fehér ruhában, fehér hajpánttal a fején. Ez temetési ruha??
-Előbb még feketébe volt.-súgta nekem Kornél.
Stella odállt és beszélni kezdett.
-Világ életembe, amikor valami bajom volt, ha úgy éreztem, hogy a világ ellenem fordult. Mindig egy ember ott volt nekem. Papi volt az. Kiskoromba, ha féltem a karjaiba zárt és egyből vigaszt találtam. Folyton táncoltatott, és megtanított, hogyan kell türelmesnek lenni. Vele a világ csak gazdagodott. Papi megtanított szeretni és, hogy hogyan védjem meg a szeretteimet.-még beszélt, de már alig értettük mert elsírta magát. Nagynehezen összeszedte magát.
-És nézhetik, hogy miért vagyok fehér ruhába. Azért, mert Papi mindig azt mondta nekem, hogy ,,ha meghalok kislányom ebbe a gyönyörü ruhába gyere el''. Akkor csak rászóltam, hogy ilyet ne mondjon. És most megtörtént.
A világ elvesztett egy imádnivaló, kedves embert. Miért hagytál itt?-kezdett bömbölni és a koporsóra hajolt. Felálltam és elvittem onnan.
A sarokba húzódtam vele és hallgattam, ahogyan sír.
A temetés végén Daveéknél volt mindenki. Stellát felvittem a szobájába és lefektettem aludni.
-Gyere ide!-tárta szét a karjait. Bemásztam a takaró alá és Stella hozzámbújt. Egyre halkabb hangokat hallatott. És a végén elaludt. A haját simogattam.
-Azt mondtad, hogy mostmár nincs vigaszod. Én itt leszek neked halálom napjáig.-suttogtam az alvó Stellának és megpusziltam a homlokát.

Na helló helló itt lenne az újabb rész. Remélem tetszett.
Ebben a storyban ez volt a legszomorúbb és a legdepisebb rész. De legalább Márkék kibékültek.
A kövi részt, majd hozom.
Puszi💛