Szent Johanna Gimi Dave lányai élete a Szjgben

3.31.

*Március 6.(péntek)*
*Stella szemszöge*
Tegnap előtt olyan hajnal négy fele állt meg a vihar. Én egy csöppet sem aludtam. Féltem a vihartól. Márk mélyen a karjaiba zárt engem, de ő olyan jót aludt, mint Csipkerózsika. 
A vihar fákat dőltött ki. Tegnap anyuék hazajöttek.
Na mindegy is. Az már a múlt, inkább kezdjük is a napomat.
Reggel felkelés után kinyitottam a szemem és felültem. Megsímogattam Lanat, majd felálltam és a gardróbomhoz sétáltam. Kiválasztottam a mai ruháimat, ami így nézett ki; egy fekete farmer, pink póló, pink műszőrmekabát, és egy pink magassarkú csízma. Az esős idő miatt kellett hosszúba öltöznöm. Tettem fel egy kis szájfényt és felkaptam a táskámat.
Kimentem a szobából, lementem a lépcsőn és elköszöntem az asztalnál ülő aputól.
-Szia!-köszöntem, de utánam szólt.
-Stella! Állj meg!
-Igen?-fordultam meg kíváncsian.
-Ha hazajöttök bejelentenivalónk van anyáddal.-felelte.
-Oh, oké!-mondtam, majd kimentem. Bepattantam Márk mellé és megpuszilam az arcát. Majd elindultunk.

*Dave szemszöge*
Kinga sétált le a lépcsőn.
-Mondtam Stellának, hogy bejeltenivalónk van.-mondtam el neki.
-Oké.
-Akkor biztos vagy benne?-kérdeztem.
-Igen Dave. Én készen állok örökbefogadni egy gyereket. Az egy nagyon nemes tett.-jött oda hozzám és átfonta a nyakam körül a karjaimat.
-Igen. És én nagyon szeretlek, hogy belementél az ötletembe.-csókoltam meg, de a csókunkat Félix sírása zavarta meg.
-Megyek én.-mondtam Kingának.

*Stella szemszöge*
-Uhhr ishten!-mondtam lihegve és a derekamat fogtam. Hogy mi történt? Mindjárt megtudod.
-Ilyenkor kell Korponaynak lebetegednie. De akkor mért nem lehettünk a fiúk tesitanárával? Minek kellett helyettesítő tanár.-panaszkodott Julie aki az öltötő padján feküdt meghalva.
Igen ez történt. Korponay lebetegedett és helyette küldtek valami Sárosi Mariannt. Aki kifutatta az életünket a szakadó esőben. De ő bezzeg esernyővel álldogált.
Nagynehezen feltápászkodtunk a lányokkal és elballagtunk az osztályig.
-Mi van veletek lányok?-röhögött rajtunk Ábel.
Semelyikünk se válaszolt neki, csak leültünk
Lehajtottam a fejem és nem figyeltem semmire ami körülöttem történt.
*
A suli többi része uncsi volt. Le se fogom írni mi történt. Mikor Márk kitett minket a ház előtt bementünk. Felmentem a szobámba, ledobtam a cuccom és leültem a fotelembe.

Kinyitottam a szemeim és ráeszméltem, hogy én ülőhelyzetben aludtam el. Feltápászkodtam és a tükör elé sétáltam. A hajam külön életet élt. A fésűmért sétáltam és kifésültem a hajam. Megnéztem az időt. Már fél hat???!!
Lesétáltam és láttam, hogy anyuék pont terítenek vacsorához.
-Szia Stella! Pont jókor!-szólalt meg anyu. Leültünk és elkezdtünk enni. Ránéztem apura és kómásan megszólaltam.
-Apu reggel mondtál valami bejelenteni valót. Mi lenne az?-kérdeztem.
Apu és anyu automatikusan egymásra nézett.
-Stella, Flóra huhh nem tudom mit fogtok szólni...-sóhajtott apu feszengve, majd folytatta—De én és anyátok úgy döntöttünk, hogy örökbefogadunk egy gyereket!-nyögte ki.
Annyira meglepődtem, hogy kiejtettem a kezemből egy villát.
-MI?-mondtam én.
-Igen. Úgy gondoltuk, hogy Félixnek jó lenne egy kis bátyó. És a negyedik gyereket csinálni szerintem veszélyes lenne.-mondta apu.
-Ez igaz. Én nagyon örülök neki!-vigyorgott Flóra.
-Én nem!-forgattam meg a szemeim.
-Miért?-ment el apu kedve.
-Nekem nem kell még egy testvér. Aki nem a mi vérünkből van! Mi így jók vagyunk hárman, nem kell egy felesleged negyedik!-csattantam fel, majd beviharoztam a szobámba, de fél füllel hallottam, hogy Flóra azt mondja;
-Nem bírja a változást.
Berontottam a szobámba és kimentem az erkélyre.
A melegítő nap símogatta a bőröm én, pedig sóhajtozva ültem le az ottani székre. Elővettem a telefonom és írtam Márknak.
Márkkal chateltem, mikor kinyílt mögöttem az erkélyajtó. Flóra lépett ki és leült mellém. Szótlanul üldögéltünk és bámultuk a szomszéd ablakát. Mert hát a kilátásom, csak a szomszéd ablakára néz.

*Március 7.(szombat)*
*Stella szemszöge*
Reggel felkeltem elég későn... Majd felálltam, lementem reggelizni anyuékkal. Csendben leültem és figyeltem mit beszélgetnek.
-Képzeljétek el! Felhívtam az árvaházat és holnap fogadnak minket. Kiválasztunk egy gyereket!-mondta anyu izgatottan.
-Úristen anyu, ez szuper!-örült Flóra velük.
-Jah, nagyon jó...-mondtam halkan, de flegmán.
Mikor végeztünk a reggelivel, elmosogattam, segítettem kitakarítani, majd felöltöztem és átmentem Márkhoz.
Becsengettem, Virág nyitott ajtót.
-Szia Stella gyere be!-mosolygott rám.
-Szia Virág!-erőltettem magamra egy kamumosolyt és bementem.
-Márk?-kérdeztem.
-Fent a szobájában.-mondta. Felmentem hozzá és benyitottam.
A szobában ott ült ő és egy másik srác.
-Sziasztok!-mondtam furán.
-Szia Stella!-vidult fel Márk. A másik srác intett.
-Noel ő itt a barátnőm Stella.-mutatott be neki.
-Szia, Felmayer Stella!-mutatkoztam be.
-Szia Bognár Noel!-mutatkozott be. A srác tök flegma volt. Nem volt nagyon szimpatikus. De a kinézete se volt utolsó.
Fekete haja volt, kicsit izmos, az arca ilyen cuki csontos.
De Márk mögött elbújhat. Az én Márkomnál nincs szebb s aranyosabb.
Mikor a fiú hazament Márk rámnézett.
-Honnan ismered őt?-kérdeztem.
-Általános suliból. Ő Pécsre jár gimibe, de most hazanézett.-mesélte.
-Ja oké.-mondtam.
-Bocsi, hogy nem bírtam veled foglalkozni míg itt volt.-mászott mellém. Átölelt és megcsókolt.
-Mi a baj?-kérdezte.
-Hogy ismersz..-sóhajtottam, majd elmeséltem neki az egészet.
-Hát ez szuper!-mondta a story végére.
-Nem az.-mondtam.
-Miért nem örülsz neki?-kérdezte.
-Nem tudom. Utálom az ilyen változást. Mi hárman tök jók vagyunk együtt minek negyedik?-kérdeztem én.
-Tudod én mit meg nem tennék, hogy legyen egy kistesóm? Örülj, hogy vannak tesóid. Egykének lenni szar.-mondta.
-Magányos vagy?-kérdeztem lehangoltam.
-Átalánosban kicsit az voltam. Gimibe már nem. De amióta az életembe léptél nem.-csókolt meg. Visszacsókoltam és puszit nyomtam az arcára.
-Szóval Stellám hagyd. Apád anyád had örüljön ne vedd el a kedvüket. Gondolkodj pozitívan.-fogta meg a kezeim, majd folytatta—Holnap mentek?-kérdezte.
-Igen, holnap.-mondtam.
-Amikor odaértek hívj fel videochaten. És én úgy is ott leszek, ha nem vagyok ott.-mondta mosolyogva.
-Nem jössz velem?-kérleltem.
-Van egy kis dolgom. De miután hazaértetek átmegyek hozzád.
-Szeretlek!-mondtam Márknak.
-Én is szeretlek.-adott egy csókot.

Na helló helló itt lenne az újabb rész. Remélem tetszett. Ti mit gondoltok jogos Stella viselkedése? És vajon ő szeretni fogja az örökbefogadott tesóját?
Még én magam is meglepődök, hogy, hogyan írhatom Márk karakterét ilyen cukinak🥺
A kövi részt, majd hozom. Lehetséges, hogy ma, hát mert az utolsó nyári napot a kedvenc dolgommal akarom tölteni. Írni.
Ha esetleg ma nem postolnék, akkor kellemes tanévet nektek, legyen ez a legjobb suli évetek.
Puszi💛