Szent Johanna Gimi Dave lányai élete a Szjgben

3.43.

*Május 30.(szombat)*
*Stella szemszöge*
Holnap reggel indulunk osztálykirándulásra. Eskü várom.  A mai napon csak elmentünk vásárolni az útra, bepakoltuk Flórával a cuccainkat. 

*Május 31.(vasárnap)*
*Márk szemszöge*
Reggel arra keltem, hogy anyu rázza a vállam.
-Kelj fel Márk! Nemsokára indultok!-mosolygott közbe. Nyűgösen felálltam, majd mikor anyu kiment a tükör elé sétáltam.
A hajam szénakazalként állt.
Kivettem a szekrényemből a cuccomat, ami így nézett ki; egy fekete rövidnadrág, egy fehér trikó. Ennyi, nem öltözöm érdekesen.
Megnéztem a táskámat, hogy minden
megvan-e.
De két dolog hiányzott; a kedvenc fekete pulcsim és a fülhallgatóm.
A pulcsi azért kell, mert pénteken esni fog, a fülhallgató nélkül, pedig nem indulok el.
Hol hagyhattam? De a végén beugrott.

Jaj ne! Stellánál maradtak. Biztos a szakítás előtt.

Felkaptam a cipőmet és a kocsikulcsom és Stelláék házához hajtottam.
Mikor odaértem sietősen kipattantam, majd az ajtónál csengetni kezdtem.
Légyszi ne Stella nyisson ajtót! Csak ne ő! Mert az brutál ciki lenne.
Mikor kinyílt az ajtó, se Stella, se Flóra nem állt ott. Hanem a kis Beni.
-Szia Márk!-integetett.
-Szia Beni! Itthon van valaki?-kérdeztem.
-Nem! Anyu elvitte a lányokat! Apu, pedig visszaaludt.-mondta.
-Beengednél? Stellánál hagytam pár cuccomat.-kértem.
Beni arréb állt, én pedig felrohantam.
Stella ajtajánál megtorpantam.
De rég voltam itt.
Majd erőt vettem magamon és benyitottam. A szoba ugyanolyan volt, minden a helyén.
Elhúztam Stella gardróbját, majd megtaláltam a pulcsimat.
A fiókokat is kihúztam, de a fülesem sehol se volt. Az író asztalnál álltam és felnéztem a parafa táblájára. Minden közös képünket ott hagyta. Melegség öntötte el a szívemet, majd megláttam egy papírt. 5* volt ráírva.
Kivettem a piros gombostűt és levettem.
Once upon a girl
Ez meg mi? Majd beugrott, hogy ez Stella irodalom beadandója.
Elkezdtem olvasni.

                      Once upon a girl
Egyszer volt, hol nem volt. Az Óperenciás tengeren túl élt egy kislány.
Egy szép, magabiztos és kicsit beképzelt kislány. A kislány úgy érezte, hogy övé a világ. De ez nem így volt.
A kislány évek, múlva egyre jobban nővé cseperedett.
Itt ír a gyerekkoráról, jó jó jó, sietősen olvastam, nehogy bejöjjön Dave.
Már a harmadik lapnál tartottam, mikor megállapodott a szemem valamin. Folytassuk;
A lány, nevezzük őt S.-nek. Szíve egy valakiért dobogott, a daliáns M.-nek.
M. és S. szerelme 2 és fél évig húzódott. Mire összejöttek és rájöttek, hogy egymás nélkül élni nem tudnak.
De egyszer bekövetkezett a baj, S. teherbe esett. Nem tudta mi legyen, fél anyjától akinek ha ez tudtára jutna fejét vetné.
Elmondta M.-nek, de ő csak veszekedett.
Mikor S. elhatározta, hogy eltűnteti magából a babát, M. meg akarta akadályozni az ötletet.
De megtörtént, S. már nem várt babát.
Ez M-et kikészítette és hirtelen felindulásból, véget vetett szerelmüknek.
A lány napokig sírt, tönkrement, mikor egyszer tükörbe nézett s ezt mondta;
-Ó te lány, nem szabadna fiúért sírnod. Használd ki az életed amíg lehet. Ne pazarold el felesleges szomorúságra.-mondta, de nem ő mondta ezt. Sem a tükör, mert hát az beszélni nem tud.
Hanem S. hasonmása. Az okos, gyönyörű F.
F.-nek igaza volt.
S. kihúzta magát és újra boldog akart lenni. Belső démonjait, mik gyötörték őt próbàlta eltűntetni, kiverni fejéből.
De S.-nek sikerült a boldogság.
De attól, hogy most boldog az nem azt jelenti, hogy nem hiányzik neki szerelme.
Minden nap az ő arcára gondol, mikor aludni próbál. Szerelme gondolata mély álomba ringatja őt.

Olvastam volna tovább, de benyitottak a szobába.
Kinga állt ott.
-Szia!-köszöntem.
-Szia Márk! Te mit kersel itt?-nézett furán.
-Itt hagytam múltkor pár cuccom és eljöttem érte. Beni beengedett!-hebegtem habogtam. Mikor megláttam az íróasztalon a fülhallgatóm, ami egy rúzskupac mögül bújt felkaptam.
-Meg is van! Én már itt sem vagyok! Szia!-köszöntem, majd lerohantam. A kocsimhoz futottam, a cuccaimat gyors az anyós ülésre dobtam, majd beindítottam a kocsit.
Jaj ne 7 perc és indul a vonat! El fogok késni....
Hazafele gyorsan vezettem, de egy valami járt a fejembe.
Akkor szeret engem. Ő még érez irántam valamit.

Jólvan, muszáj bevallanom valamit. Én is szerelmes vagyok belé, de hirtelen felindulásból szakítottam.
Mert elvetette azt a babát. És én nagyon, de nagyon akartam azt a gyereket.
Mikor a házhoz értem, felszaladtam a szobámba. Felkaptam minden cuccot.
Majd apuval és anyuval beszálltunk az én autómba.
Elvittek a vonatállomásra, ahol már a többiek ott álltak.
-Sziasztok!-köszöntem el a szüleimtől, majd kikaptam a cuccaimat és a brigádhoz sétáltam.
-Szevasztok!-köszöntem nekik.
-Csáá Márk! Már azt hittük nem is jössz!-vigyorgott Ábel.
Megnéztem az osztálytársaimat, hogy mit csinálnak.
Julie és Flóra valami tinimagazint bújt, Julie franciáúl vitatkozott valakivel a telefonba, Kornél lazán ült a padon és meredt maga elé. Ábel Gergő fülét pöckölte, Gergő utána idegesen csapkodta Ábelt. Peti és Pali valamit súgdolóztak. Leó és Albert most sem jöttek a kirándulásra, de kit érdekel. Majd megláttam őt.
Az én szépségemet.
Ott állt és unatkozva a telefonját nyomkodta.
Stellán egy fekete farmer rövidnaci volt, egy piros crop top, a haja felgumizva, és piros cipőbe volt.
Most is gyönyörű.
-Gyertek gyerekek itt a vonat!-szólalt fel Haller. Akit észre sem vettem, hogy itt van.
Haller mellett ott állt a kisérőtanár. Aki nem más mint, dam dam daaaam.
Tölgyessy volt. Hálaaaa!!!!
Felszálltunk a vonatra, mi a balhés négyes együtt ültünk egy fülkébe.
A lányok, négyen elfoglalták a melletünk levő fülkét. Folyton csak a vihogásukat hallottunk.

*Stella szemszöge*
A vonat annyira dobált, hogy nem bírtam felkenni a rúzsom. A végére feladtam, majd hallgattam a csajok beszélgetését.
Velem szemben Lina ült, rámnézett én rámosolyogtam. Viszonozta, majd beszélni kezdtünk. Minden hülyeséről.
*
-Gyerekek! Gyertek felsorakozni!-jött be Tölgyessy. Összeszedtük a cuccainkat, majd kimentünk a folyósóra sorba állni. Mikor lállt a vonat és kinyílt az ajtó, kimentünk. Lementünk a lépcsőn.
-Na gyerekek! A kemping 15 percre van innen. Szóval 15 perc séta!-mosolygott Tölgyessy. Mi nyàvogni kezdtünk.
Sorba kellet sétálnunk, mint a kisgyerekek. És kettes párba. Én Lina mellé álltam. Elől Tölgyessy vezette a sort, aki a telefonján navigálódott. Haller, pedig a sor végén. Haller ragaszkodott, hogy térképen nézzük az útvonalat. Pff abból lett volna 1 óra séta.

Mikor odaértünk, mindannyian ''húúúzni'' kezdtünk.
-JÉÉJ VANNAK CSÚZDÁK!-kiáltott fel boldogan Ábel.
-Ábel halkabban!-szólt rá Haller.
Haller előre, ment beszélt a kasszás nővel, majd kinyílt nekünk az a fém beengedő cucc.
-Az igazgatóúr előre, felállítatta a sátrakat, amik erre vannak!-vezetett minket haller. Ott volt a strand és pár méternyire egy fával teli hely. Aminek a közepén ott volt négy sátor.
-Két négyes sátor van és két kettes férőhelyű.-jelentette ki Tölgyessy.
Vitatkozással, de a végére így néztünk ki.
Az egyik 4-es sátorba mi a lányokkal. A másik 4-esbe a balhés négyes. Az egyik kettesbe Peti Pali duó. És az utolsóba a tanárok.
Bemásztunk a sátrainkba, ahol martacok voltak leterítve. Flóra és Lina a kis kijárat melletti helyet foglalták el. Én és Julie a belső részt. Flóra, mellett.
Letettem a cuccaimat, majd kivettem a fontos dolgaimat. Írtam anyunak egy üzit, hogy megérkeztünk.
-Lányok!-szólt be Haller.
-Igen?-mondta Lina.
-Bikiniket fel. Indulunk a strandra. De megvárjuk egymást! Attól, hogy itt van szembe, senki se kószáljon el külön!-jelentette ki.
A lányokkal nyakat behúzva kuncogni kezdtünk.
Majd kivettük a bikininket, az öltözőkbe vonultunk.
Majd mikor kész voltunk beleugrottunk a vízbe.

Na helló helló, itt lenne az újabb rész. Remélem tetszett. Vajon az osztálykiránduláson Márk meg fogja próbálni visszaszerezni Stellát? És mit gondoltok Stella beadandójáról?(sajnálom, hogy nem az egészet írtam le, hanem a fontosabb részeket. Az egész nagyon hosszú lett volna.😞)
A kövi részt, majd hozom.
Puszi💛