Vérfarkasba szeretve

46.rész

Zayden

A terv, amit kitaláltunk nem feltétlen jó. A feladat rám eső része annyi, hogy Noah elvezet a helyre, ahol Asher fogva tartja Aylát, majd feladom magam. Utána minden történik úgy, ahogy Asher akarja. Végül pedig felbukkannak a többiek és valahogy, hangsúlyozom, VALAHOGY majd elmenekülünk. Ennyit mondtam el nekem, mert szerintük felülírnám a tervet. Van benne valami.

Most éppen a gyökér vámpírral barangolok az erdő kellős közepén, miközben ő fütyürészve, néha dalolászva bandukol. Fogalmam sincs merre tartunk.

- Hé Noah!

- Igen? – kérdezi, miközben kezeit idiótán lóbálja a teste mellett.

- Van fogalmad róla merre tartunk éppen? Vagy csak úgy megyünk valahova?

- Pontosan tudom hol vagyunk. Ne aggodalmaskodj annyit.

- Ne aggodalmaskodjak? Lassan egy órája bolyongunk a semmi köze...

- SSssh – vág közbe.

- Te engem ne csitítgass! Mit k....

- Sssshhh – tartja fel mutató ujját. Most nézem csak, hogy elértünk egy vízeséshez.

- Itt vagyunk? – kérdezem döbbenten.

- Igen itt. Látod a tölgyfát? – mutat előre.
- Igen.

- Az alatt van a pince.

- Hogy a francba fogunk lejutni oda? – kérdezem ingerülten.

- Fogd vissza magad farkaska! Vagy talán azt akarod, hogy idő előtt elkapjon? – suttogja.

- Bocs. Szóval? – a következő pillanatban már a tölgyfa tövénél áll. A francba a vámpír gyorsaságával.

- Mire vársz? – suttogja, miközben felém integet. Csak a farkashallásomnak köszönhetően hallom őt. Lassan odakocogok mellé.

- Egyszerűen csak menjek le? – kérdezem a csapóajtóra meredve.

- Miért, meghívóra vársz? – kérdezi Noah vigyorogva. Én csak a szememet forgatom.

- És te hol leszel?

- Itt leszek a közelben, csak valami olyan helyen, ahol nem lehet érezni annyira a bársonyos illatom. – kacsint rám.

- Ja. Tényleg nagyon bársonyos.

- Menj már! – szól rám, majd el is illan.
Nagyszerű. Lassan, és minél halkabban megpróbálom felnyitni az ajtót, és meg is látom a lefelé vezető lépcsősort. Elindulok lefele, és máris megérzem Ayla illatát. Hallom a szívverését és érzem, hogy nyugtalan. Felmegy bennem a pumpa, ha arra gondolok, hogy mi történhetett vele eddig. Elérek egy ajtóig és halkan lenyomom a kilincset. A szobában csak egy kicsi lámpa ég, ami alig ad fényt. A félhomályban pedig meglátom, ahogy életem szerelme felkötözött kezekkel lóg egy rács előtt. Szája leragasztva. Azonnal odarohanok.

- Ayla! Hallasz engem, Ayla? – megsimítom az arcát, és finoman leszedem róla a szigszalagot.
– Lala! – Nem válaszol, elég kábának tűnik. A francba! Éppen próbálnám leszedni a kötelet a kezéről, amikor félbeszakítanak.

- Nocsak, nocsak! Kit látnak szemeim. Csak nem Zayden? Milyen rég láttalak kedves barátom.

- Mit műveltél vele? – kérdezem vicsorogva.

- Tudod, nagyon sok információhoz jutott hozzá. Kénytelen voltam egy kicsit elkábítani, hogy befogja a száját. Ő és Megan nagyon jól kijöttek egymással. – mosolyog ördögien.

- Megan? – kérdezem teljesen ledöbbenve. – Megan él?

- Hogyne élne. Remélem Mike is jön hamarosan! – csapja össze kezeit izgatottan. – Annyira boldog lesz, hogy élete szerelme még mindig él!

- Te szemét! – indulok el felé, de egy gyors mozdulattal a padlóra küld. Mióta ilyen erős? Mire felpattanok már a kábult Ayla mellett áll, és állánál fogva tartja a fejét. – Azonnal tűnj el a közeléből!

- Itt most én diktálok, úgyhogy javaslom, hogy húzd meg magad, ha azt akarod, hogy Aylának több esélye legyen a túlélésre. – közli velem szárazon. – Most pedig elmondom, hogy hogyan fognak zajlani a dolgok. - Szólni akarok, de Asher hirtelen egy kést ránt elő a háta mögül és veszélyesen közel tartja Aylához.

- Tedd el a kést! Egy újjal se merj hozzáérni, mert nagyon megbánod. – fenyegetőzöm.

- Tehát ne tegyem ezt? – a kést lassan Ayla arcához emeli és vékony, rövid csíkot húz vele. A vér azonnal kiserken Ayla arcából, én pedig elvesztve önuralmamat rontok Asher felé, és földre terítem. Ott ütöm, ahol tudom, de hirtelen előhúz egy kis tasakot és az orromhoz szorítja. A szag végig égeti az egész orromat és torkomat. Próbálok küzdeni ellene, de ez a cucc nagyon erős. Elgyengülök és elnyel a sötétség.