Vérfarkasba szeretve

2/13

Zayden

A vér is meghűlt bennem, amikor szembe találtam magam Tara-val. Egyszerűen nem tudom elhinni.

Noah egy szempillantás alatt Tara előtt terem és nyakánál fogva a falhoz vágja. Holden Hazelhez siet, míg Luna Ayla ágya mellett, kikerekedett szemekkel figyeli az eseményeket.

- Nem gyógyul, Zayden. – suttogja rémülten Holden. – Elveszítjük.

- Mit tettél te ribanc?! – ordítok Tara arcába, mire ő elneveti magát. Éles nevetésétől feláll a szőr a hátamon.

- Mit hittetek? Hogy... leszek olyan... ostoba, hogy egy... egyszerű pengét... használok? – nyögi a szavakat Tara.

- Mit tettél?! – kérdezem újra és Holden mellé guggolok.

- Ugyan! – nevet ismét Tara. – Ez egy... egyszerű kis... méreg volt. Gyors, de... hatásos.

- Mi volt az? – Noah keze szorosabban kulcsolódik Tara nyakára. A lány megvonaglik.

- Sose... tudjátok meg. Figyelmeztettelek, Zayden. Sok... mindenre képes... vagyok. – Noah hirtelen elengedi Tarát, aki a nyakához kapva esik a földre.

- Mit kezdjünk vele? – kérdezi végül a vérszívó Lunától.

- Vigyétek a pincébe. Később még kitalálom mi legyen. – utasítja Luna a többi vérfarkast, akik időközben érkeztek. Észre se vettem őket.

- Velük megyek a biztonság kedvéért. – jelenti ki Noah és Tara hóna alá nyúlva felemeli a lányt a földről, majd kifelé taszigálja.

Ayla mellé sétálok. Arca sápadt, és ahogy elnézem továbbra is rosszabbodik a sérülése.

- Most mi lesz, Holden? – kérdezem kétségbeesetten.

- Nem tudom, Zayden. Nem tudom...

Holden karjaiba veszi Hazel holttestét, és elindul kifelé. Én mozdulni se bírok. Lunára nézek, aki halovány mosollyal fúrja a tekintetét az enyémbe, majd ő is elhagyja a szobát. Hudson és Warren is szótlanul áll az ajtóban.

- Segítenétek? Vigyük Aylát a faházba. Hozzátok az infúziót. – megemelem Aylát és óvatosan, hogy neki is kényelmes legyen a mellkasomhoz szorítom.

A padló csupa vér. Hazel vére. Még mindig nem sikerült felfognom a helyzetet. Már olyan közel jártunk. Hogy tehette ezt Tara? Most, pedig még inkább, igazán, őrjítően aggódom Ayla miatt. Hol lehet? Melyik dimenzióban? Biztonságban van? Megőrjít ez a bizonytalanság.

Lassan a faházhoz érünk. Amikor benyitok Noah és Holden már ott várakoznak. Holden azonnal felpattan a kanapéról, és előkészíti a terepet Aylának a hálóban. Óvatosan lefektetem Lalát, majd Holden beköti neki az infúziót. Betakargatom, végig simítom az arcát, és puszit nyomok a halántékára bízva abban, hogy ezek a kis apróságok eljutnak hozzá, majd kimegyek a nappaliba.

- Mi lesz most? – kérdezem nagyot sóhajtva.

- Rossz a helyzet, Zayden. – szugerálja a falat Noah. – Nem tudjuk hol van, és attól tartok két dimenzió közé ragadt.

- Mi történik ott? – kérdezem fel-alá járkálva.

- Semmi. Nincs ott semmi. Az ég világon semmi.

- És most? Hogy jutunk el hozzá? Hogy talál vissza ide? – kérdezem idegesen. Nem sok kell ahhoz, hogy kárt tegyek valamiben.

- Innentől kezdve nem tehetünk semmit. Várunk. – közli Holden. – Minden Aylán múlik. Ha akar és képes rá visszajön. Ha pedig nem, akkor...

- Elég! Ebbe bele se akarok gondolni. – mordulok rá.

- Zayden...

- Nem! Képes rá! Nagyon erős, tudom, hogy képes rá.

- Mi legyen Tarával? – tereli a témát Hudson. Kifejezetten hálás vagyok ezért most.

- Nem ölhetjük meg. – Noah nagyot sóhajt. – Úgy érzem tud olyanokat, amik a hasznunkra lehet.

- Egyetértek. – masszírozza Holden az orrnyergét. Idegesen fújtatok.

- Nekem mára ennyi izgalom elég volt. Inkább Ayla mellett lennék, ha nem gond. – pillantok körbe.

- Nem, persze. Mellette a helyed. – bólint Noah.

Meg sem várva a többiek reakcióját vissza indulok a hálóba, hogy lelket öntsek az egyetlen, mindennél fontosabb személybe az életemben.