Vérfarkasba szeretve

13.rész

Ayla

Éppen az irodámban ülök egy halom papír előtt. Amióta hazajöttem folyton csak a munka megy. Nagy lett a lemaradásom amióta elutaztam. Azt se tudom merre áll a fejem. És ezen az sem segít, hogy Zayden fél óránként hívogat megállás nélkül. Nem tudom mit nem ért, hisz egyik hívására sem válaszolok, megérthetné, hogy elfoglalt vagyok.
Éppen egy újabb köteg papírt veszek magam elé, amikor kopogás nélkül beront valaki az irodám ajtaján.

- Hát itt vagy! – Zayden akkora hévvel ront be, hogy a huzat lefújja a papírokat.

- Á, te vagy az? – kérdezem gúnyosan. – Miért hívogatsz állandóan?

- Hogy hogy miért? Pár napja se szó se beszéd leléptél és se Mikenak se nekem fogalmunk nem volt róla! – mondja egyre ingerültebben.

- És? – kérdezem nem törődően.

- Aggódtam érted! – néz rám hatalmas zöld szemeivel, majd gyorsan kijavítja magát.

– Mármint aggódtunk érted. Mike és én. Ketten. – most íriszei a földet páztázzák és füle hegye vöröslik. Talán zavarba jött? Ugyan, Zayden? Ki van zárva.

- Aha, értem. Nos, volt pár dolog, amit el kellett intéznem, de ahogy látod semmi bajom. Felesleges volt aggódnotok.

- Igen értem, de... - kezdene bele újra a szidásba, de csörgő telefonom megzavarja. Ahogy meglátom a hadnagy nevét azonnal nyúlok érte és Zaydent csendre intve felveszem a mobilt.

- Reed Nyomozó! – a hadnagy hosszan ecseteli, hogy a legújabb ügyet rám bízta. Zay eközben furán méreget.

– Rendben, igen értem. Vállalom Asher Dean ügyét. Köszönöm. – ezzel letettem a telefont.

- Milyen nevet mondtál? – kérdezi félőrült állapotban Zay.

- Asher Dean. Történt egy gyilkosság múlt éjjel, és megtalálták az ujjlenyomatát a helyszínen. Meg kell találnom és kihallgatnom.

- Nem teheted!

- Tessék? És mégis miért nem? Mert te azt mondod? – kezd az agyamra menni. Beront ide, zaklat, majd még ki is akar oktatni. Mit képzel?

- Mert... - hirtelen elhallgat. – Az nem fontos miért, de nem hagyom, hogy elvállald.

- Nem te mondod meg mit fogok tenni. Megyek és átveszem az infókat. Tudod merre van a kijárat. – vissza se pillantva elhagytam a helységet, majd megkerestem a hadnagyot.