Vérfarkasba szeretve

18.rész

Zayden

Szóval amint kiléptem a házból Ayla erkélye felé vettem az irányt. Vérfarkas lévén egy ugrásis elég lenne, de ez valahogy most jobbnak tűnik. Igazán nem lenne szükséges most ittlennem, de muszáj megnéznem, hogy minden rendben van-e vele. Valami azt súgja, hogytörtént ma este vele valami. Hamar felérek az erkélyre, bal lábammal át is lépem a korlátot,de amint átlépném a jobbal a lábam beakad és gyakorlatilag az erkélyajtó üvegének zuhanok.

- Ki van ott? – Ayla riadt hangját hallom, ahogy kinyitja az ajtót. Kezében fegyvert tart.

- Hé, hé nyugi tigris! – mondom nevetve. – Én vagyok.

- Ah Zayden! – hangja máris nyugodtabban cseng. – Halálra rémisztettél. Ne csináldezt! Miért az erkélyen jöttél fel, vagy egyáltalán, hogyan?

- Bocs! – én csak továbbra is nevetek, míg őt is nevetésre késztetem ezzel. – Kedvemtámadt falat mászni és pont kapóra jött az erkélyed.

- Elég béna landolás volt. – nevet.

- Kösz. Én is tudom.

- Na, bejössz vagy két fal között beszélgetünk tovább? – Ayla besétál az ajtón majdelrakja a fegyvert.

- Jövök! – mondom azonnal. Ki nem hagynám. Igazából csak az ablakán akartambelesni, de ha már így alakult nem utasítom vissza.

- Szóvaaal, mi járatban erre? Elég késő van. Vége a pasis csevejnek? – ó, ha tudná!Most nézem csak milyen csinos, és fájdalmasan rövid a pizsama shortja. KoncentráljZayden!

- Aha, igen. – kezdek bele. – Igazából azért jöttem, hogy megnézzem rendben vagy-e. –mondom, de fura zavar tör rám és ösztönösen a tarkómhoz nyúlok. Ayla észre is vesziés nyilván kihasználja az alkalmat, hogy szurkálódjon.

- Nahát, nahát. Csak nem aggódik a nagy és tökéletes Zaynie?? – néz rám mindenttudó pillantással.

- Ó, szóval szerinted tökéletes vagyok? – rákacsintok, és látom, hogy egy halovány pírfedi az arcát.

- Persze, mindenképp. – sajnos itt már érzem az iróniát.

- Képzeld Zayn, megnyugodhatsz, semmi bajom. – mondja, de szemében mást látok. Ésakkor is mást láttam amikor hazajött, és utána amikor fegyvert fogott rám.

- Nekem nem úgy tűnik.

- Pedig így van. És ne gyere nekem megint azzal, hogy nem kéne ezen az ügyöndolgoznom. Értékelem, hogy aggódsz, de túlliheged. Tudok vigyázni magamra. – márnyugodt, és mosolyog. Inkább nem szólok erre semmit, de valami más eszembe jut.

- Van kedved megnézni egy filmet? – kérdezem teljesen spontán.

- Filmet? Hajnali 1 óra van Zayden. – mondja.

- És? Még simán belefér egy.

- Hm, oké legyen. – egyezik bele, majd a laptopjáért nyúl. – Mit nézzünk?

- Legyen meglepetés. – elveszem a gépet és keresek rajta egy filmet, amit ezerszázalék, hogy még soha nem látott. Ayla felmászik az ágy támlájához, én pedigmellette foglalok helyet. Most egészen közel vagyunk. Érzem, hogy a hajának enyhénbarack illata van. A kezem szinte sajog, hogy megérinthesse. De nem akarom elsietni.Már az is haladás, hogy nem akart elsőre lehajítani az erkélyről. A film felénél Aylaelbóbiskol. Feje a vállamon pihen, és mit ne mondjak tetszik egy a felállás. Mivelvalószínűleg ő és Mike is megölne, ha itt találnának reggel, ezért óvatosan lehajtom agép tetejét, majd betakargatom az alvó angyalkát. Még nézem pár másodpercig aztáncsókot lehelek az arcára, majd leugrom az erkélyről.