Vérfarkasba szeretve

2/6

Ayla

Tara vagyok. Zayden ex barátnője.

A kijelentés olyan szinten mellbe vág, hogy levegőt venni is elfelejtek. Ex barátnője? Zayden mikor akart nekem erről beszámolni? Egyáltalán el akarta mondani?

- Sz-szia... Ayla vagyok. – teszem hozzá. Kérdőn fordulok Zayden felé, aki továbbra is a földet pásztázza. Holdenre nézek, szemében sajnálat csillog. – Holden?

- Igen?

- Beszélhetnénk? – kérdezem, mire Zayden felkapja a fejét, de én addigra már ellépek mögüle, és távolabb megyek a csapattól.

Ahogy visszanézek összeakad a tekintetem Aiden aggódó pillantásával. Halványan rá mosolygok, jelzésként, hogy semmi baj sincs.

- Nézd, nem tudom mit gondolsz, de Z...

- Nem érdekel. – szakítom félbe Holdent. – Nem ezért hívtalak félre. Ezt... ezt majd később.

- Hanem?

- Ismét láttam Rhettet. A tűzrakó helyiségnél. Újabb jelet küldött.

- Találkoznunk kell Noahval. Beszélek Lunával, hogy engedje be a táborba. – határozza el magát Holden.

- Én is megyek! – jelentem ki, ugyanis egy percet sem vagyok hajlandó eltölteni most Zayden társaságában.

Bekopogok Luna faházikójának ajtaján, mire a kedves asszony kinyitja.

- Fáradjatok beljebb, aranyoskáim! Miben segíthetek?

- Kérni szeretnénk valamit. – mondom Lunának.

- Mondjátok csak!

- Van egy kedves barátunk, aki nem tartott velünk, de itt van a közelünkben. Nem akart nagy port keverni, de szükségünk van a segítségére. – Holden a kezét tördeli.

- Minden kis farkast szívesen látunk. – mosolyog Luna.

- Ez a probléma. Noah nem farkas... - szólok közbe. – Hanem vámpír.

Luna fél pillanatig hallgat, de nem borul ki. Ez jó jel.

- Bajban vagytok?

- Nem... - Holdenre nézek, aki bólint. – Látom az egyik falkatagunkat. Jeleket küld. Meg kellene keresnünk őt, talán tudja hol van a testvérem.

- Michael...

- Ismered őt? – döbbenek le.

- Hogyne ismerném. Zayden, Holden és Mike sokat jártak ide. Zayden részben innen származik. – még nagyobb döbbenet ül ki az arcomra. Zayden ebbe a falkába való? – Miután Zayden átváltozott nem ment haza a családjához. Megtaláltam őt, és idehoztam. Visszatérve... jöhet a barátod. Ha nem lesz vérontás.

- Nem lesz, a szavamat adom! – ígérem meg.

Amint Holden telefonált Noahnak, ő szempillantás alatt itt is volt. Beszámoltam a két srácnak a jelekről, de mielőtt ezzel foglalkozhattunk volna Noah is észrevette Zaydent. Csak legyintettem rá. Később mindenképpen beszélnem kell majd vele.

- Szóval... T és X. – agyal Holden. – A T mindenképpen az időt jelenti.

- Az X pedig az idő végét. – teszi hozzá Noah. – Lassan lejár az időnk. Holden és én majd ezzel foglalkozunk, amíg te megtanulod a képességeidet. – bólintok.

- Ha nem haragszotok... most én...

- Menj csak, Ayla. – mosolyog rám Holden biztatóan, tudva, hogy hova készülök.

Idegesen sétálok a faházunk felé, remélem Zayden ott lesz. Ahogy benyitok a házba látom, ahogy a kis kandallóban lobog a tűz, Zayden pedig az előtte lévő kanapén ül. Leülök mellé.

- Szóval... szóval Tara?

- Ayla... én... sajnálom. El akartam mondani. El kellett volna mondanom.

- Zayden... tudod... tudod milyen érzés azzal szembesülni, hogy egy lány, aki melletted ülve nevetgél, úgy mutatkozik be, mint az exed?

- Sajnálom... én...

- Úgy éreztem magam, mint akinek bemostak egyet. És nem az zavar, ha lány barátaid vannak, de ő az exed Zayden. És jól szórakoztatok együtt, ott üldögélve, amíg oda nem értem. – könnyek gyűlnek a szemembe.

- Ne, Ayla! Ezt egy percig se gondold. Tara a múlté! Téged szeretlek. Kérlek ne taszíts el most magadtól... - tiltakozik Zayden hevesen.

- Akkor ne adj rá okot Zayden...

- Nem fogok... ígérem! – mondja és magához ölel.

Őszintének hangzott az ígérete, nekem mégis kétségeim vannak. Érzem, hogy ez a Tara-ügy még nem ért véget itt.