Vérfarkasba szeretve

2/2

Ayla

Akkor még nem tudtam, mire fogok bukkanni.

***

Már hosszú ideje sétálgatok az erdőben. Olyan csendes és nyugodt itt. Néha megállok, és körbe tekintek, beszippantom az erdő illatát. Erről eszembe jut, hogy sem a szaglásom, sem a látásom, sem a hallásom nem alakult még át. Muszáj lesz tennem valamit, hogy előbújjon a farkas énem. Másfelől pedig kíváncsi is vagyok ezekre a képességekre. Talán különlegesebb leszek tőlük, vagy esetleg teljesen kifordulok önmagamból.

Ideje visszamenni. Fogalmazom meg magamban ezt a gondolatot, amikor egy erős szélfuvallat a hajamba kap. Ijedten fordulgatok jobbra balra. Egyszer csak megjelenik a szemem előtt egy alak. Pontosan előttem. Olyan, mintha valaki odavetítette volna, de most nem erről van szó. Látom őt. Rhettet. Magas alakja körvonalazódik előttem halványan. Talán ez egy újabb látomás. Rám vezeti a tekintetét, de nem szólal meg. Pár másodpercig egymást bámulva állunk, majd hirtelen felemeli a bal kezét és egy félholdat formáz az ujjaival, majd a jobb kezét ökölbe szorítva a félhold mellé emeli. Ez mit akar jelenteni? Hosszú másodpercekig tartja így a kezeit, majd egy újabb fuvallat port kavar, Rhett pedig eltűnik a szemeim elől. Odarohanok, ahol korábban állt, de már késő. Mi a franc volt ez?! Azonnal szólnom kell a többieknek.

Amilyen gyorsan csak tudok haza sietek. Idegesen rontok be a bejárati ajtón, és aggódó szempárokkal találom szemben magam.

- Elárulnád, hogy hol a francban voltál? – kérdezi Zayden. Szemei szikrát szórnak.

- Ez most nem fontos. – lihegem. – Megint láttam Rhettet.

- Hogy mi? – kérdezi Noah és Holden szinkronban.

- Igen... megjelent előttem. De nem volt ott igazából. Csak úgy láttam, mintha látomás lenne.

- Mondott valamit? – tér a lényegre Hudson.

- Nem, de... - elhallgatok és felidézem a jelet, amit Rhett mutatott.

- De?

- Ezt mutatta. – felemelem a kezeimet, és megmutatom nekik a jeleket. Holden elsápadva néz a kezeimre. – Mi az? Tudjátok mit jelent?

- A bal kezed egy holdat ábrázol. Egy félholdat. A jobb pedig...

- A Napot. – fejezi be Noah Holden gondolatát.

- Holden, ugye tudod mire gondolok? – néz bizalmasan Zayden az említett srácra.

- Igen...

- Mi az? Valaki mondja már! – ripakodok rájuk.

- Ez egy üzenet. Rhett azt akarta ezzel közölni, hogy ott találjuk meg, ahol a Nap és a Hold találkozik. – mondja Noah.

- És az hol van?

- Nos... erre kell rájönnünk. – közli Holden. – Rhett nagyon ravasz, tudja hogyan adjon úgy jeleket, hogy az ne legyen egyből egyértelmű. Mellesleg nagyon érdekelne, hogy volt képes neked így üzenni.

- Egyszerű a válasz. – mondja Noah. – Beindultak a telepatikus képességeid, Ayla. Valószínűleg tudat alatt Rhett hollétén járt az eszed, Rhett pedig ezt kihasználva elért téged.

- De erre hogyan lehet képes? – kérdezi Hudson. Ez engem is érdekel. – Ugyanis tudtommal Rhett nem telepata.

- Segítettek neki. – jelenti ki Zayden. – Rhettnek vannak forrásai. De nem tudom mit akar. Vagy miért szórakozik. Vagy egyáltalán miért lépett le.

- Valaki bizonyos módon tudja azt, hogy jeges kék szemű vagy. Rhett pedig így akar hozzávezetni. Talán ő már előre tudta mi fog történni veled. – agyal Holden.

- Kár most ezen lovagolni. Mindenképpen várunk kell. Valószínűleg újra fog jelentkezni. – mondja Zayden.

- Addig is... ideje felkeresni Aident. – Holden rám néz, én pedig felvonom a szemöldököm.

- Aiden?

- Az új tanítód.

Remek. Már csak ez hiányzott.