Vérfarkasba szeretve

22.rész

Ayla

A tervem, miszerint azonnal megkeresem Asher Deant a Kristály vízesésénél teljesen dugába dőlt. Eddig kétszer indultam megkeresni, de sehol sem találom. Asher egyszerűen felszívódott, ami kissé aggaszt, ugyanis vagy teljesen eltűnt és nem kell aggódnunk többet miatta, amit kétlek, vagy azért vonult vissza, hogy ördögi tervét még ördögibbé tegye. És az a helyzet, hogy erre több esélyt látok.

Az üggyel sem haladok, de itt bent az őrsön nem akadhatok ki, hogy egy bitang erős vérfarkas vadászt kell levadásznom, és ez nagyon megnehezíti a dolgom. Az áldozat családja válaszokat akar, én pedig nem tudok mással szolgálni, mint hogy folyamatosan azzal hitegetem őket, hogy már nagyon közel járunk. De nem!

A születésnapom is elég közel van. 6 nap és 24 éves leszek. Kész őrület. Mike már ezerrel kérdezget. hogy mit szeretnék. Én persze mindig elmondom neki, hogy semmit, de nem nagyon veszi figyelembe.
Éppen a kávémat kortyolgatom és egy újabb ügy aktáját olvasom, amikor kopogást hallok az ajtómon.

- Gyere! – mondom kedvesen.

- Szia! – jön be Zayden mosolyogva. – Hogy vagy?

- Hát, azt hiszem jól. És te?

- Gondolkodtam. – ez Zaynél a legtöbb esetben rosszat jelent. – Mit szólnál, ha csinálnánk valamit a szülinapodon? Tudom, hogy este Mike-kal leszel, de arra gondoltam, hogy talán...

- Te most randira hívsz Zayden McCullem? – szakítom félbe. Nahát, nahát, ezt a napot is megéltük.

- Valami olyasmi. – mondja Zayden.

- Benne vagyok. Valami ötlet merre? – kérdezem, és tovább iszogatom a kávémat.

- Meglepetésnek szánom, de nagyon király és... - nézem, ahogy Zayden szája mozog, de egy hangot se hallok. Hirtelen egész testemben remegni kezdek és a látásom a szemem szélénél elkezd kifehéredni. Összeszorítom a szemeim, de ez sem segít.

,,A falka alfája erős, és védelmező. De vajon tudsz róla mindent?"

Hirtelen kipattannak a szemeim, és két kezet látok összekötözve egy sötét helyen. Mire jobban szemügyre venném, a kép eloszlik előttem, erős szédülés tör rám és leejtem a kávés csészémet. Mi volt ez? Ez a saját hangom volt. Magamban beszéltem? És mi volt az a hely? Zihálva veszem a levegőt és Zayden azonnal ott áll mellettem és a derekamnál fogva tart.

- Ayla? Jól vagy? Mi történt? – Zayden rengeteg kérdést tesz fel, de egyre sem tudok válaszolni. – Ayla, jól érzed magad? Beszélj hozzám!

- Igen, már semmi baj. – próbálom megnyugtatni, de magam sem vagyok éppen nyugodt. – Csak kicsit megszédültem.

- Kicsit? Ayla, majdnem összeestél. Ne vigyelek orvoshoz? Itt az autóm.

- Nem, semmi baj Zayden. Köszönöm, de nem kell. Mostanában nem aludtam túl sokat. Ez lehet a baj. – remélem, hogy beveszi a hazugságaimat. Már csak az hiányzik, hogy őrültnek nézzen.

- Túl vagy terhelve. Pihenned is kell néha. Na, gyere. Mára ennyi. Most szépen hazaviszlek, és nincs apelláta. – mondja Zayden miközben összeszedi a cuccaimat, és derekamnál fogva kivezet az ajtón.

- Tudod, már nem kell tartanod.. – mondom neki ravaszul mosolyogva.

- És abban mi az élvezet? – kérdezi, majd hirtelen még közelebb húz magához. Nevetve hagyjuk el az őrsöt, de ez a nevetés csak részben őszinte a részemről.