Vérfarkasba szeretve

53.rész

Zayden

Egy erdőben szaladok. Körülöttem sok fa, és nagyon sötét van. A telihold fénye pont elég ahhoz, hogy a kis ösvényt lássam. Nem tudom miért vagyok itt. Nem ismerős a környék.
Megállok, és szaporán kapkodom a levegőt. Körül nézek, és ágak recsegését hallom. Majd egy fura hangot. Morgás. Most nem vagyok farkas. Miért nem?

Ide-oda kapkodom a tekintetem, de nem tudom merről jön a hang. Tovább szaladok. Elbotlok és hasra esem. Ilyen nem szokott velem előfordulni. Sosem esem el. És ekkor rájövök.

Álmodok.

Egyre közelebbről hallom a hangot. Mintha pontosan mögöttem lenne, de akármerre fordulok, nem látom. Próbálok megnyugodni, de nem tudok. Hirtelen egy fekete árny suhan el előttem. Utána fordulok, de már nincs ott. Majd hirtelen ismét látom az árnyat, de az felém közelít. Gyors, és nem teketóriázik. Ez egy farkas. Szeme vörös. Olyan gyorsan történnek az események, hogy a következő pillanatban már a földön találom magam. Mellkasomon hatalmas karom nyom, és ömlik belőle a vér.

A fájdalom átjárja a testem. Minden lélegzet fáj. A szemem sarkában megjelenő fekete pontok semmi jót nem jelentenek. Szó szerin érzem, ahogy a véremen keresztül valami új áramlik szét bennem. A fájdalom ezen a ponton már elviselhetetlen.
Elájulok.

Lihegve és izzadtan térek magamhoz. Nappal van. Miért aludtam? Ayla mellettem hason fekszik. Nem hittem, hogy valaha is az átváltozásomról fogok álmodni. Zihálva kapkodom a levegőt és izzadt hajamba túrok, majd a karórámra pillantok. 1 óra. Három órát aludtam volna? Arra még emlékszem, hogy miután Ayla elájult kitisztítottam a sebeit, és vele maradtam. De a többi homályos.
Hirtelen zár kattanását hallom. Asher csörtet be, két katonával mellette.

- Jó reggelt, virágszálam! Jól kiütöttétek egymást! – neveti el magát.

- Mit adtál be nekem? Miért aludtam?

- Én ugyan semmit. Magadtól buktál ki. – látván fura tekintetem folyatja. – Jesszusom. Milyen igazalfa vagy te, hogy ezt sem tudod? Miután kiválasztottat változtat át egy arra kijelölt alfa, az mindkettőjükre hatással van. Jóformán átadtad neki a fele erődet.

- Mióta van Ayla kiütve?

- Olyan 10 körül változtattad át. Te pár órával utána ájultál be. Szóval elég hosszú ideje. – ez elég aggasztó. Én maximum 2 óráig voltam kiütve, amikor átváltoztattak. Ayla lassan 4 órája nem tér magához.

- Ajánlom, hogy a kisbarátnőd magához térjen. Pár óra múlva kezdjük a bűbájt. – mondja Asher majd színpadiasan távozik. Megsimítom Ayla sápadt arcát.

- Lala! – nem válaszol. Megnézem a hátán a sebet. Nem túl szép látvány. Jól jönne ide most Holden, hogy megmondja mit tegyek. Sóhajtok és Ayla arcát bámulom. Szemeit néha fájdalmasan összeszorítja álmában. Fájdalmai vannak.

Hátához nyúlok, és a sebe alá helyezem a kezem. Megpróbálom elvenni a fájdalmát. Koncentrálok, és sikerül is. Helyesbítek. Hatalmas fájdalmai vannak. Felnyögök a hirtelen erős érzéstől, de ez semmi ahhoz képest, amit ő érezhet. Közel fekszem hozzá és megpróbálom valahogy éreztetni vele, hogy mellette vagyok.

A hátamra fordulok és a gondolataimba merülök. Nem is tudom mennyi ideig vagyok így, de hirtelen egy hideg kéz fogja meg a felkaromat. Oldalra nézek és Ayla szürkéskék pillantásával találom szembe magam.

- Szia! Hogy érzed magad? Nagyon fáj? – bombázom a kérdéseimmel. Elneveti magát.

- Jól vagyok. Furamód nagyon jól. – mosolyog, de aztán elkomorodik. – Zayden?

- Igen?

- Mi fog történni most velem? – meglep a kérdése.

- Most van egy napunk. A szervezeted eldönti, hogy befogadja-e az új dolgokat.

- De előtte hív a kötelesség. Essünk túl rajta! – óvatosan feláll. Gyorsan felpattanok és derekára teszem a kezemet.

- Ne taperolj! – neveti el magát.

- Ó, dehogynem! – kezemet lejjebb vezetem.

- Zayden! – szól rám, ahogy kezeim megállapodnak a fenekén. Vigyorgok.

- Oké, oké. – megadom magam és gyors csókot nyomok a szájára. – Készen állsz?

- Fogjuk rá.

Felsétálunk a pincéből. Asher diadalittas mosollyal a képén nézi, ahogy felé közeledünk. Hirtelen láncok csavarodnak a bokámra. Ayla szúrós szemmel nézi a katonákat.

- Muszáj ezt?

- Igen, drágám. – mondja Asher. – Fő a biztonság. Készen álltok?

- Aha... - mormogom az orrom alatt. – Már 24 éve.

- Akkor indulááás a vízeséshez!
Ez egy rémálom. Fel akarok ébredni.