Vérfarkasba szeretve

40.rész

Zayden

Szinte tapintani lehet a feszültséget a levegőben. Holden pillantása túlságosan aggódó, a többiek pedig nem tudnak mihez kezdeni. Hogy őszinte legyek, én se. Többször lejátszottam már magamban újra és újra a fenti eseményeket. Hogy jutottunk el idáig? Gondolataimat a mocorgó Ayla szakítja félbe.

- Hát szia! – köszöntöm, ahogy kinyitja a szemét. A kanapén fekszünk, Lala feje a mellkasomon pihen, és egy hajszál se férne közénk.

- Sokáig voltam kiütve? – reszketegen sóhajt, majd körbe néz a helyiségben.

- Körülbelül 2 óráig. Hogy érzed magad?

- Furamód egészen jól. Kicsit lüktet még a fejem, de semmi egyéb. – támogatásként karját simogatom, és még jobban magamhoz ölelem. – Muszáj lenne beszélnünk arról, hogy mit láttam. Holden itt van?

- Itt vagyok! – szólal meg az említett. A kanapéval szemben lévő fotelben foglal helyet.
– Jól érzed magad?

- Igen, köszönöm. – mosolyog rá Ayla.

- Mit... - Holden hezitál mielőtt újra megszólalna. – Mi volt a látomásban Ayla? – Lala felül, majd átszenvedi magát olyan helyzetbe, hogy előttem üljön, mellkasomnak dőlve. Átölelem a derekát.

- Vért láttam. Sötét volt. Biztos vagyok benne, hogy egy pinceszerű valamiben voltam. – egy pillanatra elhallgat, majd nagy sóhaj után folytatja. – És mindenhol ezt láttam a falba vésve – mutat a nyakamban lógó medálra.

- Zayden medálját láttad? – kérdezi Holden.

- Igen. Aztán hirtelen egy folyosón találtam magam, és nagyon hűvös volt a levegő. Szinte láttam a leheletem. Elindultam egyenesen, és pár lépés után megszólalt a hangom.

"Már nincs sok idő hátra. Hamarosan bekövetkezik minden farkas álma. Kész vagy megadni magad, hogy megmentsd szeretteid? Vagy hagyod, hogy legyőzzön a félelem?" – Ayla hirtelen elhalkul, és nem mond semmi újat. Hihetetlen, hogy ilyeneket lát.

- Nem láttál véletlen egy kőasztalt? Mélyedésekkel a tetején? – kérdezi Holden hirtelen Aylatól. A lány nem szól, gondolataiba merül.

- Mire gondolsz? – kérdezem, mivel tudom, hogy eszébe jutott valami.

- Egy pillanat. – pattan fel a fotelből Holden, majd felszalad a szobájába. Nem telhetett el két perc, már vissza is ért és egy könyvet nyom Ayla orra elé. – Hasonlított erre a helyre?

- A Kristály vízesés mögötti barlang? Ahol gyerekkorunkban játszottunk? – hüledezek. Amikor Rhettet kerestem jártam arra, de a vízesés mögött nem. Micsoda véletlen.

- Ez... - kezdi Lala. – Ez nem hasonlít. Ez pontosan ugyan olyan. Itt a tölgyfa, a vízesés. Valahol itt kell lennie a lépcsőnek. – mutat a firkára.

- Ez hihetetlen. Ennyi év után teljesülni akar az átkot feloldó ceremónia. – Holden fel-alá járkál. – De nem hagyhatjuk. Nagyon nagy árat fizetnénk érte.

- És.. Mi van ha bevállalom? – kérdezi Ayla hirtelen. Nem hiszek a fülemnek.

- Tessék?! Eszedbe se jusson! – tiltakozom azonnal.

- Nem érted Zayden. Vállalom, hogy farkas leszek. Végig csinálom a műveletet, és mindenki boldog. Gond megoldva.

- Azt hiszem, nem érted kicsi Ayla. – kezdi Holden. – Jeges kék szemű farkasok nem teremnek csak úgy. Ha átváltoznál, minden létező farkas, és vérfarkas vadász a nyomodba eredne. Nem beszélve arról, hogy általában farkasok kék szemmel születnek. Nem hallottam még olyanról, akit átváltoztattak. Nem mellesleg, az átváltoztatáshoz igazalfa kell. És az nagyon ritka. És lehet, hogy nem vagy elég erős ahhoz, hogy a tested, a génjeid elbírják a farkaslétet. A DNS-ed túl emberi.

- Minden szava igaz Ayla. – erősítem meg Holdent. – Minden ilyet verj ki a fejedből. Mi eddig is így éltünk. Már hozzászoktunk. Nem kell áldozatot hoznod értünk. – Ayla arcán lefolyik egy könnycsepp. Odahajolok, és lecsókolom onnan.

- Jó, értem, csak olyan tehetetlennek érzem magam. – suttogja. Holdenre nézek és intek neki, hogy hagyjon minket magunkra. Azonnal veszi az adást, és a konyhába megy a többiekkel.

- Ugyan, kicsim. Nem kell így érezned. Semmi baj. – álla alá nyúlok, és hüvelykujjammal megsimítottam az arcát. – Nekem az elég, hogy te velem vagy. A telihold csak mellékes. Túléljük. – nyugtatom.

- Oké, hiszek neked. És sajnálom. – elmosolyodom, és finoman ajkára simítom a sajátom. Ayla is elmosolyodik, majd megszakítja a csókot.

- Szeretlek. – mondja, nekem pedig a szívem bukfencet vet.

- Szeretlek. – suttogom neki.