Vérfarkasba szeretve

2/16

Ayla

Újra próbálok futni felé, de nem sikerül egyszerűen nem tudok a közelébe kerülni. Sikertelen ez is, úgy, mint az eddigi összes kísérletem.

-Még mindig nem tudok közelebb menni! Azt mondtad én irányítok! – kiabálom neki a távolba -mégis miért nem sikerül?!

-Mit érzel Ayla? – kérdezte Reth a tengerpartról

-Azt, hogy oda akarok menni! – csattantam fel, de amikor a hullám elérte a bokámat lehiggadtam

-Ez nem igaz! Mit érzel?

-Nem tudom! – mit érzek? Fogalmam sincs semmit nem értek. Ez a hely tökéletes. Csak éppen senki nincs itt és mért mondja Reth, hogy én irányítok hiszen, ha én irányítanám ezt a helyet már rég ott lennék előtte és megfojtottam volna a vízbe!

-Ayla... mit érzel? – éreztem ahogyan a szeme a bőrömet perzseli

-Azt hiszem én félek – vallottam be nehezen – nem tudom mitől, talán tőled, talán attól, hogy vissza kell mennem... nem tudom! – lehunytam a szemeimet és elfogadtam ezt igaza volt féltem, de igaza volt ez az én partom, legalábbis ezt mondta. Ebből következtetve nincs mitől félnem hiszen ez az én partom és nem az övé. mikor kinyitottam a szememet közelebb kerültem Rhethez mint valaha. Ott álltam tőle két méterre. Nem hittem a szememnek. Meg akartam érinteni őt, de nem sikerült. Nem tudtam közelebb menni hozzá. Miért? Szuper egy újabb kérdés...

-Látod, igazam volt. Ayla ez itt a te partod, itt nem kell hazudnod hiszen te irányítasz!

-Folyton ezt ismételgeted, hogy én irányítok, ez az én partom mégis miért mondod ezt? – kérdeztem tőle hátha választ kapok, Rhet olyan kétértelműen válaszolt mindenre. Semmi konkrét...

-Ayla te irányítasz, ez te vagy. Néz szét ez a hely... - intett a kezével a táj felé körbe-körbe – ez te vagy, a Nap, a tenger, a homok ezt mind te hoztad létre. Elakartál tűnni hát sikerült... létrehoztad a saját helyedet.

-Azt mondod, hogy ez az én partom? – kérdeztem tőle félénken, habár tudtam, hogy nem árthat nekem – Pontosan ezt mondom – felelte

-Miért akartam ezt a helyet?

-Erre neked kell tudni a választ! – felelte és a kezével a part szélére intett – gyere üljünk le és beszélgessünk – elvonultunk és letelepedtünk a homokba. Mindketten a tengert kémleltük és egyszerűen imádtam, minden percét. Az elmélkedést Rhet halk szavai zavarták meg.

-Mi történt veled?

-Sok minden... a testvérem eltűnt én pedig farkas lettem és Holdenékkel sikerült megtörnünk az átkot. Zaydennel együtt vagyok... azt hiszem ennyi – nem tudom miért akarja ezeket tudni, hiszen biztosan tisztában volt a történésekkel. Nem mentem bele a részletekbe a légyen úgy is ez volt.

-Biztosan nem hagytál ki semmit?

-Azt hiszem, nem...

-Gondolkozz Ayla, mi történhetett, ami miatt elakartál menekülni minden elől, megrémített téged és inkább elmenekültél onnan

-Nem tudom – hiszen mindent elmondtam neki, nem volt más

-Ayla... - morogta halkan a nevemet – valld be, tudod ez a te partod itt nem kell félned semmitől

-Meghaltam – vágtam rá gyorsan, még mielőtt meggondolhattam volna magam és a félelem legyőzött volna...

-Így igaz, és farkas lettél...Mit is érzel ezzel pontosan?

-Nem tudom, Zayden szerint aludtam pár napig, de szerintem hazudnak és meghaltam majd újjá születtem farkasként. Vagy legalábbis valami olyasmiként.

-Mit éreztél pontosan mikor meghaltál?

-Őszintén? semmit – húztam gúnyos mosolyra a számat – láttam még utoljára mindenkit és rettenetes volt, nem is értem ezt mért pont neked mondom el, de rettegtem és utána már nem tudtam tartani a szemeimet és csak elragadott a sötétség. Én... én nem éreztem semmit. Érted? eltudod ezt képzelni semmit nem éreztem én csak ott voltam a semmibe... - ezt eddig senkinek nem mondtam el, senkinek nem mertem bevallani attól tartok még magamnak sem

-De már nem vagy. Visszatértél és jobb formádba lehetnél, mint valaha lehettél volna, de te itt vagy ezen a helyen...

-Igen, de ez annyira tökéletes, lehet vissza se akarok menni, itt minden megvan amire vágytam... béke... nyugalom és boldogság...

-Ayla ne felejtsd el ez nem igaz! Ez nem a valóság! Ez a tenger, a homok nem valódi – nézett szét a dolgokon miközben mondta őket

-Zayden hiányzik – suttogtam halkan

-Látod mégse tökéletes ez a hely – mosolyodott el először végre és lehet mégis igaza van...