Ayla szemszöge:
Mikkal pár napja már nem beszélek, nagyon pipa voltam amiért nem volt képes felvenni az átkozott telefonját. Reggel van és behívtak egy gyilkossági ügy miatt, ami azt jelenti megismerem a társamat. Remélem valami rendes fazon lesz.
-Jó reggelt! Az én nevem Noah Hammigway és én leszek a társad! – ez a pasi nagyon helyes, hatalmas kék szemeivel és szőkés barna hajával tuti minden nő megbámulja. A teste jó izmos és hát nem is egy alacsony típus. Miket beszélek itt, nem kezdek ki a társammal.
-Szia, én Ayla vagyok. Ayla Reed.
-Örvendek Ayla Reed!
-Mink van? - már kint vagyunk a helyszínen, ahol a földön egy hulla hever, vagyis pontosabban az erdőben. Meg mernék rá esküdni, hogy egy farkas van a dologban. Tegnap teli hold volt és ilyenkor elvesztik a fejüket. És hogy én ezt honnan is tudom? Az előző barátom is farkas volt együtt voltunk, szerettük egymást, csakhogy én nem vésődtem be neki, ami azt jelenti, hogy nem én voltam az igazi számára. Egy szép napon, legalábbis annak indult éppen mentünk egy étterembe. Nem sokkal később mikor hozták nekünk az ételeinket egy pincérnő hozta pontosabban és Willnek igen így hívták a volt a barátomat Will. Neki az a nő lett az élete, amikor elmondta nagyon megbántott azt éreztem, hogy én senkinek nem vagyok elég jó. A múltamban is történt egy jó pár rossz dolog ezért is lettem nyomozó, hogy megtudjam védeni magamat. Azonban elfogadtam, hogy neki nem én kellek viszont nem tudtam ott maradni ezért is jöttem haza. Bár Willre nem haragszok, csak megbántott de a farkasokat még védem nem akarom, hogy bárki is tudomást szerezzen róluk.
-Ő itt Diana White. 27 éves, Egyetemre járt és a családjával élt - tájékoztatott a társam
-Szegény lány! Rosszkor volt rossz helyen. Nem ezt a sorsot érdemelte
-Ezzel egyetértek - mondta szomorúan Noah
Nagyon fáradt voltam ez az ügy teljesen kikészített, Mike még biztosan alszik hacsak nem hívták be éjszaka a kórházba. Most van hajnali 3 óra, már nincs erőm semmihez úgyhogy lefekszek aludni, reggel korán kell kelnem, mert levisszük a bútorokat, mivel szobát fogunk festeni.
Bedőltem az ágyba és pillanatok alatt elnyomott az álom.
Csörög az ébresztőm, istenem mennyire utálok erre kelni! Várjunk csak ma csináljuk a szobámat! Gyorsan kipattantak a szemeim, felkaptam valami ruhát magamra és már rohantam is le. A tesóm már lent volt és éppen kávét iszogatott. Nekem is erre van most szükségem egy jó forró és erős kávéra. Lehuppantam mellé gyorsan megittam és már rohantam is fel a szobámba.
A szekrényeket elkezdtem a szoba közepébe tolni és kipakolni belőlük.
-Az a fránya dobozt nem érem el! - dühöngtem ,mert nem érem el a polc tetejét, de ekkor megszólalt a csengő
-Michael! Nyisd ki az ajtót, mert én nem fogok most lemenni! - kiáltottam le neki
Akkor is leszedem azt a dobozt a polc tetejéről, nem fog rajtam kifogni ez. Felálltam egy másik polcra és próbáltam egyensúlyozva elérni a dobozt amikor valaki megszólalt a hátam mögött. Ebből semmi jó nem sült ki...
-Segítsek? - ijedtemben elvesztettem az egyensúlyomat és leestem a szekrényről. Ennél bénább nem is lehetnék. Az illető gyorsan oda sietett hozzám és kérdezősködött hogy fáj- e valamim, de én csak annyit tudtam kinyögni, hogy...
-Áúú! - aztán amikor felnéztem, megpillantottam Őt! Ott állt felettem a tökéletes testével, a tökéletes arcával és azokkal az észveszettűl szép szemeivel. Meg kell, hogy mondjam ez a pasi nem tudom ki de maga a tökély.
-Minden rendben van? - kérdezte kétségbeesetten, de én még mindig nem tértem magamhoz
-Ja igen, persze... ömm... amúgy ki is vagy te?
YOU ARE READING
Vérfarkasba szeretve
FantasyAyla Reed 23 éves, nem rég fejezte be a nyomozói egyetemet és most haza költözik a bátyjához Michael Reedhez. A kis várost azonban vérfarkasok is lakják, akik az emberek között élnek. Ayla tud róluk, de vajon a farkasok is tudják, hogy a nyomozónő...
