Vérfarkasba szeretve

57.rész

Ayla

- Ayla? – Asher jelenik meg előttem. Miután Megan elmagyarázott mindent, elvonultam egy kicsit gondolkodni. Egyedül kellett lennem, hogy összeszedjem magam. – Itt az idő, kedvesem. Itt van az igézet. 10 perc múlva várlak a kőasztalnál.

- Rendben.

A kezembe veszem a kis papírfecnit, és nézem, ahogy Asher eltűnik. Mély levegőt veszek, és szétnyitom a papírt. Hat sor van ráfirkálva. Az igézet meglepően egyszerű, de annál több a jelentése. Pár perc elég, hogy megjegyezzem a sorokat.

Lassan sétálok vissza a helyiségbe, közben mély levegőket veszek. Próbálom magam nyugtatni. Zaydenre nézek, aki aggódva néz vissza rám. Magamra erőltetek egy halovány mosolyt és Asherhez sietek.

- Kész vagyok. – mondom röviden.

- Remek. Tessék, fogd meg ezt. – a kezembe nyom egy vékony élű, szike szerű eszközt. Sejtem, mihez fog kelleni. Ösztönösen a csuklómra nézek, és kiráz a hideg. Elveszem Ashertől a hideg tárgyat, és ledobom magamról a dzsekimet. A szívem eszeveszett tempóban kalapál. Követem Ashert, ahogy a kőasztalhoz sétál.

- Hova kell állnom?

- Megan, gyere és segíts neki. Nekem erre nincs időm. – utasítja Megant, akit idő közben elengedtek a vadászok. Komótosan mellém sétál.

- Lépj ide! – mutat a kőasztal elejére. Odalépek, és most pontosan szemből látom a mintázatot. – Asher mindjárt hozza a serleget.

- Serleget?

- Igen, már elvette Zayden medálját. Kinyitotta vele a kis dobozt, ahol a serleg van. Abba kell a véredet csepegtetned először, utána pedig majd a járatokba öntöd. – sorolja a tennivalókat Megan. – Tedd ide a kést. – mutat az asztal peremére. Engedelmeskedem neki.

Pár perc múlva tényleg megjelenik Asher egy méretes pohárral. Leteszi a szike mellé és mélyen a szemembe néz.

- Sok sikert, drága. Bízom benne, hogy neked sikerül... Nos, akkor kezdjük!

Összeszorítom a szemem, és nagyot sóhajtok. Sikerülnie kell. Meg tudom csinálni. Zaydenre nézek. Bíztatóan mosolyog, és azt tátogja: 'Meg tudod csinálni. Szeretlek.' Visszapislogom a kiperdülni készülő könnyeimet és megpróbálok koncentrálni. Asher körbe szórja a kőasztalt és engem is berkenyével. Már nincs menekvés.

- Fektesd a kezed az asztalra. – mondja Megan. Hangja nyugalmat sugároz. Teszem, amit mond. – Most pedig hunyd le a szemet, és mond el az igézetet. Lassan, nyugodtan. Behunyom a szemem.

- Egy alfa, ki hatalmas erők tulajdonosa... És egy lány két világ közé zárva... A tölgyfa árnyékában hozza el... A Hold gyermekei számára... Örök létük bálványát... A farkasok megváltását.

Ebben a pillanatban több dolog történik egyszerre. Hatalmas szél keletkezik, és a fáklyák nagyobb lángra gyúlnak. A hajamba kap a fuvallat. Hirtelen hatalmas fájdalom nyilall a fejembe. Összeszorítom a szememet.

- Ayla! – kiabálja túl a szelet Megan. – Most vágd meg a csuklóidat, és csöpögtesd a serlegbe, közben pedig mond el újra az igézetet.

Felveszem a szikét, és vékony vonalat húzok vele a bal csuklómra. A vágás azonnal szétnyílik és kibuggyan belőle a vér. Felszisszenek. Gyorsan megteszem ugyanezt a jobb csuklómmal, és a serleg felé tartom a kezeimet. A vér szüntelenül csöpög. Újra elkezdem az igézetet.

- Egy alfa... ki hatalmas erők tulajdonosa... - hatalmas fájdalmat érzek az egész testemen át. Felnyögök. Folytatnom kell. – És... egy lány... két...világ közé... zárva... - mélyen beszívom a levegőt. A fájdalom rettenetes. Kicsordulnak a könnyeim.

- Folytatnod kell Ayla! – szól rám Megan.

- A tölgyfa árnyékában... hozza el... A... Hold gyermekei... számára... - eddig bírtam. A vér már nem csöpög a kezemből. Megtámaszkodom a kőasztal szélén. Összegörnyedek a fájdalomtól. Zayden kiáltását hallom.

- Mi történik? Miért fáj neki ennyire? – hangja zaklatott.

- Ayla! Folytasd! Ha abbahagyod csak rosszabb lesz. – Megan hangja újra visszaránt a valóságba. Szedd össze magad, Ayla!

- Örök létük bálványát... A farkasok... meg... váltását.

Végtelen fájdalom tombol a testemben. Mintha belülről akarna valaki széttépni. Felsikoltok, és egy pillanatra elsötétül körülöttem minden. Hirtelen Rhettet látom magam előtt. Ez hogy lehetséges? Látom az arcát, megismerem. Most egy másik falkával van. Felsikoltok. Mindenem fáj. Az érzés leírhatatlan.

- Ayla! Öntsd a véredet a járatokba. Gyorsan! – kiabálja Megan. A maradék erőmmel, ami maradt, teszem, amit Megan mond. A piros vér végig folyik a járatokban.

A könnyeim megállíthatatlanul folynak. A fejem szétszakad. A hátamról nem is beszélve. Hirtelen abba marad a szél, és kialudnak a fáklyák. Most csend van. Senki se mozdul.

Ám hirtelen nagyon gyenge remegést érzek a lábam alatt. Szembe fordulok a kőasztallal, és látom, hogy ragyogni kezd. A fényesség egyre nagyobb. Hátrálni próbálok, de a berkenye nem hagyja. A fényesség csak nő, de még látom, ahogy Megan megszakítja a berkenye végtelen vonalát, de már késő. A kőasztal hatalmas hullámot bocsát ki, ami rajtam keresztül hagyja el a barlangot. Felsikoltok. A fájdalom csontig hatol, lélegezni se tudok. Térde esem.

- Aylaaa! Ayla! Mi történik?!

Zayden kétségbeesett kiáltása az utolsó, amit hallok, mielőtt elnyel a sötétség.