Vérfarkasba szeretve

7. rész

- Zayden McCullem vagyok, de általában csak Zaynnek hívnak

- Rendben akkor Zayn mit keresel itt? Egyáltalán, hogy tudtál bejönni?- ebben a pillanatban érkezett meg a bátyám.

Az ajtó előtt meg állt és rám pillantott majd a férfira.

-Szóval úgy látom már találkoztatok. Ayla ő itt Zayn a haverom, Zayn ő itt Ayla, a húgom

-Örülök, hogy megismerhetlek - mondta kedvesen nekem, én csak biccentettem felé nem igazán tudtam mit kellene erre mondanom. Észre vettem, hogy bevan kötözve a jobb válla. Én is ott találtam el az erdőben a férfit és ha jók a megérzéseim ő lehetett az a titokzatos alak a rengetegben. De akkor ő egy farkas és mégis miért van jóba egy farkassal a bátyám. Szent szar! Lehet ő is közéjük tartózik! Ilyen nincs...

-Húgi valamj baj van?

-Nincsen, miért kérdezed?

-Nagyon elsápadtál és szinte ide lehetett hallani, ahogy kattog a fogaskerék a fejedben

Mégis mit kellett volna mondanom? Micahel te vérfarkas vagy? És ha nem az akkor hülyének néz. Na és ez az idegen aki itt van nem segít a jelenlétével. De kezd kínossá váli a csönd így muszáj megszólalnom

-Csak ott álltok vagy segítetek is levinni a bútorokat?- kérdeztem türelmetlenül és hirtelen két szempár szegeződőtt rám. Gyorsan észbe kaptak és már kérdezték is mit hova vigyenek

Zayn és Mike lecipeltek a ruhásszekrényet, én addig a könyveket kipakoltam a polcokról. Miután végeztem elkezdtem az ajtó felé tolni a bútort. Az ajtó előtt kénytelen voltam megemelni, már majdnem megis emeltem amikor Zayn állta el az utamat

-Te meg mit akarsz csinálni?- nézett rám nagy szemekkel

-Azt hittem ez egyértelmű, de kérlek állj el az útból mert ezt le szeretném vinni

-Hagyd csak majd én leviszem - ajánlotta fel, de nem akartam elfogadni mert olyan haszontalannak éreztem magam. Utálom ha mások végzik a piszkos munkát én meg csak egy helybe állok

-Nem kell, köszi - nem igazán sikerült meggyőznöm őt

-Majd én leviszem és ez nem kérdés volt- szemei szinte szikráztak, még mindig az ajtó közepén állt

-Na jó figyelj, nem tudom ki vagy te, de itt nem te vagy a fönők és nem tudom kinek képzeled magad, hogy csak úgy parancsolgass nekem - keltem ki magamból

-Oké igazad van ne haragudj csak nem akarom hogy te vidd le - állta a szemkontaktust én meg végül beadtam a derekamat neki

Miután a fiúk levitték a szekrényeket nekiálltunk a festésnek. Elég sokat beszélgettünk és sok dolgot megtudtam Zaynről. Szerencsére nem egy bunkó akihez nem lehet hozzá szólni. Ám, a beszélgetésünket a csengő hangja szakította félbe. Mikera pillantottam és megkértem, hogy nyissa ki az ajtót, mert én nem vártam senkit.

Pár másodperc múlva két srác toppant be a szobába. Körülbelül velem egy idősek lehettek, vihogva jöttek be majd megtorpantak az ajtóban. Nevetgélésük abban maradt és hirtelen komollyá váltak. Nem tudok mi váltotta ki belőlük ezt, de hirtelen Zaydenre pillantottak egy kicsit elgondolkoztak majd kérdőn Michaelre meredtek, azután a szemük rám esett. A kínos csendet Mike szakította meg

-Srácok, ő itt a húgom Ayla. Ayla ők itt Seth és Tyler - üdvözöltük egymást, beszéltünk pár szót, de megcsörrent a telefonom. Ki kereshet ilyenkor, oda siettem és a képernyőn egy nevet láttam

Will

Nem tudom pontosan mit érzek most. Rémületet? Aggódást? Haragot? Egyszerűen nem találom a pontos szót. Húztam az időt nem tudtam, hogy fel vegyem-e vagy sem. Mit akarhat egyáltalán a volt exem? Lehet bajba került? Éreztem, hogy a hátam mögött mindneki engem bámult, ott álltam egyhelyben, szótlanul és egy csörgő telefonnal a kezemben. Össze szedtem minden bátorságomat és elhúztam a zöld gombot.
Felvettem.