Vérfarkasba szeretve

15.rész

Ayla

A gyilkosság helyszínén próbálok valami használható nyom után kutatni. Ennek az Asher Dean srácnak nemcsak a neve titokzatos, hanem a módszerei is. Egy ujjlenyomaton kívül semmi mást nem hagyott hátra. Az áldozat egy nagyon fiatal, 18 éves lány. A testét megcsonkították, és jó alaposan megverték. Ruhái elszakadtak és mindenhol foltok borítják a testét. Ahogy végig nézem a lányt megakad a szemem egy karcoláson, aminek vége már a póló alatt van, így nem látom. Már emelném fel a pólóját, amikor megszólít az egyik helyszínelő.

- Üdv Nyomozó! Átkutattam az áldozat zsebeit, de sajnos pár dolláron kívül semmit nem találtam. – közli Ann.

- Rendben, köszönöm a segítségét. – mondom, de inkább a hason lévő sebhely foglalkoztat. Amint Ann elmegy már meg is nézem, és alig hiszek a szememnek. Egy logó van a bőrébe vésve, ami mellesleg nagyon ismerős. Tuti láttam már valahol. De hol? Közelebbről is szemügyre veszem, de ekkor hangos kiabálást hallok a hátam mögül.

- Engedjenek már el! Nem teszek semmi rosszat! Aylával akarok beszélni! – na tessék. Már csak ez hiányzott. Zayden fújtat és toporzékol, mint egy ötéves. Odarohanok, hogy ne keltsen nagy feltűnést. Nem tartózkodhatna itt.

- Zayden! Mit keresel itt? Azonnal el kell menned, ez egy bűnügyi helyszín, nem lehetsz itt! – mondom neki miközben próbálom hátrébb lökni, de nem mozdul. Ekkor meglátom a nyakában lógó medált. Nem. Ez képtelenség. Ugyan az, amit a lány hasába véstek.

- Mi ez a nyakadban? – kérdezem megrökönyödve.

- Ó, ez? Valami családi ereklye. Apámé volt. – mondja teljes nyugalommal. Annyira ledöbbenek, hogy még arról is elfeledkezem, hogy nem lehetne itt. De semmiképpen sem avathatom be a történtekbe. Ha bármi köze van a gyilkossághoz...

- Miért vagy itt? – kérdezem egyre ingerültebben. Próbálok témát váltani.

- Kerestelek az őrsön, de mondták, hogy itt vagy. Nem vállalhatod el ezt az ügyet Ayla! Kérlek, csak bízz bennem! Kérlek! – hatalmas kezei most a könyökömet szorongatják és mélyen a szemembe néz. Most aggodalmat látok a szemében, nem pedig a szokásos önző pillantását.

- Ezt már megbeszéltük. Nem te döntesz helyettem.

- Ugyan Ayla! Higgy nekem!

- Nem! Elég Zay! Menj el innen! Folyton csak titkolózol. Ki vele! Mit titkolsz? Ismered Ashert? Beszélj! – már ökölbe szorulnak a kezeim olyan ideges vagyok.

- Nem... - elnéz felettem. Hazudik. – Nem tudok semmit. Csak érzem, hogy veszélyes.

- Aha, jó. Én meg úgy érzem most lett elegem. Menj el! – Zayden rámnéz, majd durcás arcal elindul. Én pedig megvizsgálom a sebhelyet. Pontosan megegyezik Zay medáljával. És ekkor eszembe jut egy kevésbé okos, de nagyon hasznos ötlet. Fel fogom keresni Zayden falkáját. Ők biztosan tudják mi ez.