Vérfarkasba szeretve

28.rész

Ayla

A zuhany jól esett, de a kezem még mindig sajog, és fogalmam sincs hogyan tüntessem el a lila véraláfutásokat és a pirosságot. Ezt Zayden tuti kiszúrja majd. Magamra tekerek egy törölközőt és az emelet felé indulok, amikor a nappaliból meghallom Zaydent.

- Lala! Megjöttem. Merre vagy? – kiabálja. Ó, hogy az a! Egy szál ruha sincs rajtam. A lában földbe gyökerezik a folyosó közepén. 

- Z... Zayden! Szia! – mekegek, mint egy idióta, majd hallom, hogy elindul felém. – Ne, ne gyere közelebb! Nincs rajtam ruha! – kiáltom, majd visszaszaladok a fürdőbe.

- Ne már Ayla! Ezzel akarsz visszatartani? Öreg hiba! – neveti el magát, én pedig vele nevetek. Hallom a lépteit, ahogy eléri a fürdő ajtaját.

- Ne gyere be komolyan! – nevetek tovább.
Furcsa, de jobban izgat az, hogy a csuklómat látja meg, mint hogy engem meztelenül.

- Oké, oké. Ha akarod még a szemem is
becsukom, amíg felmész a szobádba. – ajánlja fel nagylelkűen, de tudom, hogy ő csibészebb ennél.

- Oké, akkor szemeket be! – lassan nyitom az ajtót, és óvatosan leskelődöm. Zayden szeme tényleg csukva van. Nagyon lassan elmegyek mellette, és miután sikeresen elkönyvelem magamban, hogy ezt megúsztam, abban a pillanatban Zay megragadja a derekam és őrült csikizésbe kezd.

- Zay... - annyira nevetek, hogy alig tudok beszélni. Közben pedig csak egy törölköző van rajtam. – Ne, ne hagyd abba!

- Na, gyere már közelebb. Hiányoztál – mondja, majd abba hagyja a csikizést és magához ölel. Arcát a nyakhajlatomba fúrja és szorosan ölel. Átölelem a nyakát és beszippantom finom illatát. Haja imádnivalóan zilált. Hirtelen felemeli a fejét, mélyen a szemembe néz, majd a számra, és közeledni kezd. Korábban még sosem mondtuk ki, hogy egy pár lennénk. Mindketten vonzódunk a másikhoz ez tény, de hivatalosan nem vagyunk még együtt. Ám most semmi se állhat közénk.

Zayden egy magabiztos mozdulattal átszeli a kettőnk között lévő távolságot és megcsókol. Az érzés leírhatatlan. A hasamban lévő pillangók teljesen megőrültek, a szívem hatalmas sebességgel ver. Levegőhiányban válunk szét, Zayden pedig a homlokomnak támasztja az övét. Mosolyom levakarhatatlan. Kezem most Zayden mellkasán nyugszik.

- Fel kéne öltöznöm. – mondom mosolyogva.

- Nekem ez is megfelel. – végigmér a törölközőben és kacsint egyet.

- Na persze – megveregetem a mellkasát, és elindulok. Jobb kezemmel a hajamba túrok, de bár ne tettem volna.

- Mi történt a kezeddel? – Zay tekintete elködösödik, és megragadja a kezemet. A francba! Teljesen elfeledkeztem a csuklómról.

- Ömm... - fogalmam sincs mit mondjak.

- Ayla! Miért ilyen a kezed? Ki tette ezt? Megölöm. Ki nyúlt hozzád? Beszélj! – elenged, majd fel-alá járkál a szobában és úgy néz ki, mint aki bármelyik percben felrobbanhat.

- Igazán semmiség. A mai helyszínen megbotlottam, és egy társam utánam nyúlt és kicsit erősebben fogott meg. – mondom, miközben a padlót tanulmányozom.

- Hazudsz... - morogja – Kicseszettül hazudsz. Egy ember nem szorít ekkorát. Ráadásul látod ezt? – újra közelebb jön és finoman felemeli a kezem, majd szinte suttogva folytatja. – Ezek a kis bemélyedések karom nyomok. Valaki megszorongatott Ayla, és el kell mondanod, hogy ki. – A szemembe néz, majd két keze közé zárja az arcomat, és hüvelykujjával simogatni kezdi. – Nem lesz semmi baj.

- Nem akarok ebből balhét. Igazán semmiség az egész. – mondom kelletlenül. Nem akarom bevallani neki, hogy amúgy alig érzem a kezemet.

- Ugyan Ayla! – csattan fel. Nem esik jól így látni. – Alig bírod mozgatni. A falkából volt valaki? Kérlek mondd el!

- Nagyon ideges leszel. – nézek rá, mire tekintete ellágyul és átölel.

- Nem leszek, csak szükségem van arra, hogy ezt elmond nekem. Nem szeretem, ha olyan embereknek esik bántódása, akiket szeretek. – el kell mondanom neki.

- Rhett volt. – mondom alig hallhatóan. Fogása erősődik a derekamon, érzem ahogy ökölbe szorítja a kezét.

- Hogy mi? – akad ki és olyan ideges lesz, hogy egy pillanatra felizzik gyönyörű vörös szeme. – Mi történt? Mindent tudni akarok! Azonnal. – elmeséltem neki az elejétől a végéig a teljes történetet. Egy pillanatig csak hallgatott, majd megszólalt.

- Megölöm. Istenemre mondom megölöm. – Az ajtóhoz rohan, majd feltépi azt.

- Ne, ne Zayden! Kérlek, ne menj! Semmi baj, ne foglalkozz vele. – mintha meg se hallana. Már a kocsijánál van, gyorsan beül, és csikorgó kerekekkel elhajt. Azonnal észbe kapok, és az emeletre rohanok felöltözni. A falkához megy, és meg kell állítanom, mielőtt olyat tesz, amit megbánna.