Vérfarkasba szeretve

30.rész

Ayla

Amint felöltöztem kocsiba ülök és padlógázzal elindulok az erdőhöz. Oda kell érnem mielőtt Zay valami hülyeséget csinál. Amint elérek az ösvény széléhez leállítom az autót, és elindulok befele az erdőbe. Furán érzem magam. Mintha olyan tompa lennék. Pár lépés után fájdalom nyilall a fejembe, de olyan erős, hogy meg kell kapaszkodnom egy fába. Zihálva veszem a levegőt. Szedd össze magad Ayla! Oda kell érned. Továbbmegyek, de megint őrjítő fájdalmat érzek. A szemem nem működik, csak egy nagy homályt látok. Elég közel lehetek már, mivel hallom ahogy Zayden kiabál. Újabb fájdalom, de ekkor más is történik. Hirtelen újra látok, de most nem a faháznál vagyok. Egy lépcsősort látok, ami a föld alá vezet. Előtte egy hatalmas tölgyfa van. Közelebb megyek. Szemügyre veszem a környéket, de nem tűnik ismerősnek. A háttérben víz csobogását hallom. Rálépek az első lépcsőfokra, majd a másodikra és így tovább. Elérek egy ajtóig. Vajon ki tudom nyitni? Amint lenyomnám a kilincset vérfarkas vonyítást hallok. Ez hogy lehet? Hisz nappal van. Próbálom kizárni, de egyre hangosabban hallom. Amikor pedig benyitok az ajtón vakító fehér fényt látok, és olyan erős fájdalom tör rám, hogy az egész testem összerándul.

„Vérfarkasnak lenni egyszerre áldás és átok. Mit gondolsz, véget tudsz venni egy örökké tartó szenvedésnek? Vagy talán meghátrálsz?"

A hang a fejemben ismét a sajátom. Vége a látomásnak, ismét a faháznál vagyok. Az egész testemet görcsök szorongatják. Alig kapok levegőt. Zayden ebben a pillanatban észrevesz. Elindul felém, én is felé, de nem jutok semerre. Belenézek messziről az aggódó zöld szemeibe, majd minden elsötétül.