Vérfarkasba szeretve

47.rész

Ayla

Hasogató fejfájással ébredek. Asher beadott valami nagyon erős nyugtatót, vagy fogalmam sincs micsodát, de az tuti, hogy elég rendesen kiütött. Továbbra is fellógatva lógok egy kötélen. Végtagjaim zsibbadnak, és nagyon szeretnék már leülni. Lassan körbe nézek és megpillantom az ájult Zaydent a rácsokhoz kötözve.

- Zayden! – suttogom. – Zayden, hallasz engem? – lassan mocorogni kezd, és riadtan tér magához.

- Mi történt?

- Kicsit eltettek láb alól. Jól vagy? – kérdezem, és közbe nézem, ahogy Zayden a köteleit rángatja.

- Nem. Egyáltalán nem vagyok jól! A francba is! – még idegesebben rángatja karjait, majd amikor továbbra sem sikerül elszakítania őket, a hátát és a fejét a rácsokhoz veri. A rácsok hangos zajt csapnak.

- Zayden, hagyd ezt abba! – szólok rá mérgesen.

- Miért hagyjam abba? Hm? Miért? – rám villantja vörös szemeit.

- Meg kell nyugodnod. Tudom, hogy ezt most egy nagyon szar helyzet, de nos... ez van. Nekem sem leányálom, mégsem csapok galibát.

- Aha, ja, mindent értek. – néz rám mérgesen. – Talán nem kellett volna szó nélkül kereket oldanod a drágalátos Noah barátodhoz, és akkor nem lennénk ebben a szar helyzetben! – kiáltja, nekem pedig eláll a lélegzetem. Amióta itt vagyok tudtam, hogy ez az egész az én hibám, de most ezzel így szembesülni nem volt könnyű. Főleg, hogy Zayden teljesen komolyan gondolhatta ezt az egészet. És a baj az, hogy teljesen igaza van. – Nem, nem úgy értettem. Ayla... - szeme visszaváltozik eredeti zöld színére, én pedig könnyes szemmel bámulom a padlót. Odakapom a tekintetem és látom, hogy Zayden szemében sajnálat és megbánás csillog.

- Semmi baj. Igazad van. Én hoztam a bajt a fejetekre. – az első könnycsepp utat tör magának. Nehéz lesz megállítani a többit.

- A francba! Nem úgy értettem! Kérlek, ne sírj! Hisz meg sem ölelhetlek. – mondja Zayden kétségbeesetten. – Csak azért akadtam ki, mert nem esik jól így, felkötözve látni téged, miközben nem tehetek ellene semmit.

- Azzal sincs semmi baj, ha komolyan gondoltad. Megértem. – suttogom újra a földet bámulva.

- Ayla, nézz rám! – Zayden hangja már nagyon is határozott. Engedelmeskedem neki, és belenézek a ragyogó zöld szempárba. – Semmi, de semmi sem a te hibád. Ne magadat okold. Ez előbb vagy utóbb bekövetkezett volna. – bólintok, majd a vállamba törlöm a könnyeim.

- Szeretlek. – mondom Zaydennek. Elmosolyodik és így szól.

- Nem teljesen ilyen szülinapot terveztem neked, bébi, de gondoltam jó móka lehet egy tárlatvezetés a föld alá. Bónusz, hogy még a fogság is hozzátartozik. – vigyorog rám, én pedig a helyzet ellenére is elnevetem magam.

- Olyan dilis vagy – nevetek, Zayden pedig rám kacsint. – Na, de komolyra fordítva a szót. Van biztos terv?

- Hát, ömm....

- Zayden!

- Van persze. – mondja. – Csak én nem vagyok beavatva.

- Tessék?! Mi az, hogy nem vagy beavatva? – kérdezem kiakadva.

- Holden nem mondta el a teljes tervet, mert félt, hogy időközbe átalakítanám a saját verziómra.

- Van benne valami. – gondolkodom el rajta.

- Haha – ölti ki rám a nyelvét, mint egy óvódás. – Tudod, jól, hogyha rólad van szó semmilyen terv sem érdekel. Te legyél biztonságban, a többi nem számít. – a szívem ezerszer gyorsabban kezd el verni, és fülig érő szájjal pásztázom Zayden arcát.

- Te meg ugye tudod, hogy ha rólad van szó bármire hajlandó vagyok? Még az átok megtörésére is. Bármi áron.

- Ayla, nem kell... - Zayden nem tudja befejezni a gondolatát, ugyanis Asher jelenik meg egy-egy üveg vízzel a kezében.

- Á! Fent vagytok! – vigyorog. – Kezdhetjük a bájcsevejt, drágáim? – Aggódva Zaydenre nézek, és tudom mire gondol. Pontosan arra, amire én. Ezt nagyon megszívjuk. 

Boldog Karácsonyt Mindenkinek!!🎄🎁❤️