Vérfarkasba szeretve

2/17

Ayla

Zayden nagyon hiányzik...

Itt vagyok ezen az átkozott helyen Rhettel, aki nem segít nekem megoldani a dolgokat. Állandóan azt mondogatja magamtól jöjjek rá, de mégis mire. Semmi sem jön össze, amit szeretnék. Nem jutok előrébb. Michael bárcsak itt lennél.... te tudnád mit kéne tennem... hol vagy testvérem?

Már csak a gondolattól is de bekönnyezek, de most, hogy ennyire egyedül érzem magam érzem, hogy eluralkodik rajtam a késztetés, hogy eltűnjek erről a helyről, csak tudnám hogyan kéne.

Mikor még mindig nem jutok döntőre Rhett felé fordulok segítség képpen. Egy ideig csak nézek rá, de nem tudom mit mondjak. Ő pedig csendben bámul előre a tengerre és csöndben tűri az én szótlanságomat. Mit tegyek másképpen, egyáltalán mi lenne jó? Mi lehet Zaydennel? Vajon ő, hogy érzi magát? Biztosan magát okolja ez miatt hiszen ismerem őt annyira, szerintem teljesen eluralkodott rajta a kétségbeesés és Holdenék tartják benne a lelket...

-Igazad van – suttogom Rhettnek, aki lassan felém fordul

-Nekem mindig igazam van, de most pontosan melyik állításomra is gondolsz? – húzza elégedett mosolyra a száját miközben engem vizslat igéző szemeivel

-Arra, hogy nem tökéletes ez a hely és nem tartozok ide – bólintással jelzi értettségét – igazad van, mert elmenekültem, vagyis nem szó szerint, de jobban kedveltem a helyet, mert megtaláltam benne az a nyugalmat és békességet, amit a valós világban nem... és egyben azért is igazad van, mert nem tartozok ide, minél több időt vagyok itt annál jobban érzem azoknak a dolgoknak a hiányát, amik itt nincsenek meg, de Zaydenék mellett megtalálom. Olyan tökéletesnek tűnik itt, a tenger, a madarak, a csönd, de ez az egész egy idő után felemészt – nagyon jó érzés kiadni magamból mindent és ha Rhett tisztában lenne vele, hogy még nem végeztem az érzéseim megosztásával biztosan elmenekülne előlem -még másban is igazad van, azért is menekültem mert nem éreztem oda valónak magamat, úgy éreztem más vagyok, mint a többiek és ettől megrémültem...

-Végre! Ayla én annyira büszke vagyok rád!

-Akkor ez azt jelenti segítesz nekem?

-Igen ez pontosan azt jelenti! Sietnünk kell nincs már olyan sok időnk! -felállt és sietve indulni készült. Én is felálltam és követtem őt. De várjunk csak hiszen a közelében vagyok

-Rhett! mi ez az egész – torpantam meg és kérdőn felemeltem a kezemet. Ő megfordult rám nézett és tanakodni kezdett majd feltette a kedvenc kérdésemet

-Ayla mitől félsz? Oké akkor elmondom, amit gondolok. Nem kell félned a változásoktól! Fogadd el önmagadat, te vagy az egyik legjobb ember Ayla. nem szabad félned önmagadtól és a farkas énedtől, el kell fogadnod önmagadat és a változást, ami veled történt és ő is elfog téged fogadni. Minden rendben lesz!

-Igyekszem ezt észben tartani! Tudsz még valami tanáccsal szolgálni?

-Jó úton jártok, az első pontot márt teljesítetted, hiszen itt állsz. Ez az a hely, ahol a nap és a hold találkozik. Te vagy a nap Ayla, a te kedvességed, önzetlenséged, te magad vagy az, a tiszta lelkeddel. De többé már nem csak ember vagy... farkas lettél, méghozzá nem egy átlagos farkas és most már a Hold is te vagy, a farkas éned miatt. Ez az a hely mert itt fogattad el önmagad, ez a te helyed, a te partod, mert te vagy a Nap és a Hold is! Ezt sose felejtsd el!

Nos, íme az új rész! Igen, igen, tudom, eltűntem, de egyszerűen nem tudtam, hogyan is kéne folytatni, vagy mit kéne írni, hogy jó legyen. Sikerült ötletet merítenem és már tudom nagyjából mi hogyan lesz, a többit majd menet közben kitalálom 😉
Sokan irtatok a folytatás miatt, mindekképpen szeretnék neki egy szép befejezést, sokatoknak azért nem válaszoltam a folytatás miatt, mert még én sem tudtam pontosan mikorra hozom. De mindenképpen be lesz fejezve a történet!🥰😍

Remélem tetszett!! Nyugodtan kérdezzetek és ha tetszett kérlek jelezzetek vissza!! Ha esetleg ötletetek is van ne tartsátok magatokban😉
🤗 Köszönöm, hogy kitartatok mellettem és a történet mellett is☺️

Puszi nektek😘