Vérfarkasba szeretve

55.rész

Holden

Noah az imént hívott. Azonnal szólok a többieknek. Leszaladok a szobámból a földszintre és elkiáltom magam.

- Srácok! Indulunk. Most! – Delaney akár egy bosszúangyal. Fekete haspoló és bőrnadrág, bakanccsal párosítva. Hm. Mellém sétál.

- Épp időben. Már tűkön ülök, hogy harcoljak!

- Mike? Többiek?

- Itt vagyunk. – ők is talpig feketében, háborúra készen.

- Nehéz menet lesz skacok, de meg kell tennünk ezt Ayláért és Zaydenért. Készen álltok? – kérdezem és jelentőségteljes pillantást vetek mindenkire.

- Na ná! Lázban égek! – közli Warren.
Kirontunk a házból és egy darabig futva tesszük meg a távolságot. Megfogom Del karját és lemaradok vele a többiektől.

- Mi az?

- Valamit tudnod kell. – mondom. – Megan is ott van.

- Tessék? És ezt mikor óhajtottad közölni? Mike ki fog bukni, ha meglátja. – hadarja idegesen.

- Tudom, tudom... de ha előbb elmondom neki, már idő előtt odamegy.

- Jó, ez igaz. Nem számít. Hozzuk ki ebből a legjobbat. – rám kacsint, majd újra futásnak eredünk.

Hamarosan el is érjük a vízesést. Noaht keresem, de csak vérszagot érzek. Csak nem?

- Hát végre itt vagytok! – rikkantja Noah a hátunk mögül. Megkönnyebbülök. Hátra fordulok, és észreveszem, hogy arca és kezei vérben úsznak.

- Hát te?

- Mondtam. Akadt egy kis elintézni valóm.

- Hát azt látom. – nevetem el magam.

- Kövessetek! Ez húzós menet lesz. Nem féltek, ugye?

- Nem. – közli Mike. – Megölöm a szemétládát, ha addig élek is.

- Na, ez már döfi! – közli Noah, majd elindulunk az erdő sűrűjén át a vízeséshez. A torkomban dobog a szívem. Ki kell hoznunk Aylát és Zaydent. Meg kell küzdenünk egy tucat katonával. Ha ez sikerül, bármire képesek vagyunk.

Márpedig sikerülnie kell!