Vérfarkasba szeretve

39.rész

Ayla

Zayden már vagy egy órája lement a többiekhez. Nekem viszont egyre csak Holden szavai járnak a fejemben. A látomásaim, a hangok mind utalnak valamire, ami hamarosan be fog következni. Fogalmam sincs, hogy mikor jön majd egy újabb látomás, de őszintén szólva eléggé félek tőle. Mély levegőt veszek, majd felállok az ágyról és elindulok az ajtó felé. De nem jutok messzire.

Éles fájdalom hasít a fejembe, de akkora, hogy fekete pontokat látok mindenhol. A fájdalom olyan erős lesz, hogy lábam megbicsaklik és térdre esem. A halántékomhoz nyúlok két kezemmel, és csak szorítom a fejem. A fájdalom nem enyhül, én pedig hangosan sikítok. Csak sikítani tudok.

Zayden

Az, hogy Warren lehívott igazából csak a terv része volt, miszerint próbálunk kitalálni valamit, hogy hogyan akadályozzuk meg a bekövetkezendő dolgokat. Mondanom se kell, nem jutottunk semmire.

- Nyugodj meg haver! Kitalálunk valamit. – próbál Holden nyugtatni, de sikertelenül.

- Tartok tőle, hogy nem fog sikerülni.

- Ha így fogod fel, nem is! – Holden fejét ingatva néz rám. – Aylának azt kell mutatnod, hogy erős vagy. Ez teszi majd őt is erőssé.

- Ez nem ilyen egyszerű... - morgolódom, majd a kanapéról felállva az ablakhoz megyek. Elhúzom a függönyt, és kibámulok rajta. Semmi sem egyszerű a rohadt életbe!

- Jut eszembe, Holden... - fordulok az említett srác felé, de nem tudom befejezni. Hangos és keserves sikoly szakítja félbe a mondanivalómat. Sajnos tudom, hogy kihez tartozik a hang.

- AYLA! – rohanok az emeletre, ahogy csak tudok. Holden a nyomomban van. Benyitok a szobámba és szívem kettétörik a látványtól. Ayla magzatpózban a padlón fekszik, és fejét szorítja.

- A francba! – szitkozódik Holden. – Látomása van! – szó szerint oda vetődöm Ayla mellé és megpróbálom megérinteni. Ayla egyre csak egy szót hajtogat.

- Fáj, fáj, fáj... - suttogja remegve.

- Holden! Hogy segítsünk neki? – kérdezem kétségbeesetten. Lenézek Aylára, aki most hirtelen remegve vergődni kezd a padlón. Rohama van!

- Fogd a fejét Zayden! A többiek a kezeit és a lábait! Meg kell várnunk, amíg vége lesz. Semmit se tehetünk. – észre se vettem, hogy a többiek is itt vannak. Ayla feje fölött helyezkedem el, és megfogom a fejét. Alulról tartom, miközben fájdalmasan rángatózik. Ez az egész nekem is annyira fáj, akárcsak neki.

- Mikor lesz már vége? – kérdezem türelmetlenül?

- Türelem Zayden. Már nincs sok hátra. – Holden aggódó tekintete elárulja, hogy mennyire nagy a baj. Ayla rohama hirtelen abbamarad, a lány pedig fájdalmasan tépi ki kezeit Cole és Hudson szorításából, és ismét a fejéhez kap. Szemeit összeszorítja, és ismét összegörnyed.

- És most? Holden? Mi történik most? – kérdezem, ahogy Ayla fájdalmas nyöszörgését hallom. Szaporán veszi a levegőt és nem mozdul.

- Hozd le a nappaliba! Már vége van, ez csak utófájdalom. – megvárom, amíg a többiek elindulnak lefelé, és csak azután húzom mellkasomhoz Ayla kicsi testét. A lány rám néz, de pillantása nagyon zavaros.

- Jól van kicsim. Vége van. Semmi baj. – kisimítgatom csapzott haját a homlokából, majd csókot lehelek rá.

- Zayden? – kérdezi rekedten, ahogy menyasszonypózba emelem, és elindulok lefele. Ayla feje a mellkasomon pihen.

- Itt vagyok. Már semmi baj Ayla. Itt vagyok veled. – szorítom jobban magamhoz, ahogy a lépcsőn viszem lefelé.

- Nagyon fájt Zayden. – mondja halkan. Lenézek a karjaimban lévő törékeny lányra, aki olyan védtelen és gyönyörű.

- Ne beszélj Lala! Pihenj. Itt vagyok, biztonságban vagy. – bíztatóan rámosolygok, mire Ayla lehunyja a szemét, és kimerülten álomba zuhan.