Vérfarkasba szeretve

2/3

Ayla

Bepakolok pár cuccot egy sporttáskába. Ki tudja meddig leszünk ott. Holden pontosan ismeri azokat a vérfarkasokat, de én nem, és ez megijeszt. Nem akarom, hogy esetleg Zaydennek legyen igaza, és átverjenek minket. De igyekszem magabiztosnak mutatkozni. Gondolataimból kopogás zökkent ki. Az ajtó felé kapom a tekintetem és megpillantom Noaht az ajtófélfának támaszkodva.

- Szia! – mosolygok rá. – Gyere csak.

- Izgulsz? – kérdezi miközben levágja magát az ágyra, majd keresztbe teszi a lábát.

- Mondhatni. Sokkal inkább aggódom.

- Miért? Jó helyre megyünk. Holden tudja, mit csinál.

- Igen, tudom... csak... - a szemébe nézek, és nagyot sóhajtok. – Mi van, ha nem fog sikerülni? Ha sose leszek képes átváltozni.

- Ugyan, Ayla... mindenképpen sikerülni fog. Nem úgy ismerlek, mint aki küzdelem nélkül feladja. Minden rendben lesz. – mosolyog rám.

- Igazán jól sikerült, hogy visszamegyünk az őrsre. – horkantok fel. Noah felnevet.

- Igen. Ez most egy kicsit tolódik. De nem is baj, néha Zaydennek is igaza lehet. Jobb, ha előbb visszatalálsz önmagadhoz. – kacsint rám.

- Olyan abszurd ez az egész. Pár hete még csak gyilkosságokon dolgoztunk. Most pedig te vámpír vagy én meg farkas. – mondom és egy újabb ruhadarabot teszek a táskámba.

- Én eddig is vámpír voltam. – jelenti ki. Egy valami viszont fúrja az oldalam.

- És mondcsak... más a szagom? – kérdezem Noahtól, és remélem érti, amire gondolok.

- Nos, ha arra gondolsz, mint ami az Alkonyatban szerepel, nem, nem vagy ázott kutya szagú. – nevet Noah. – De érzem, hogy más vagy, más szagod lett, mint az emberi Aylának volt.

- Értem...

Pár órával később már az erdőben sétálunk. Mivel én vagyok az egyedüli, aki semmihez se tud kezdeni, hátráltatom a többieket. Lassan sétálunk, de igyekeznünk kéne. Nem vagyunk biztonságban. Zayden folyton hangokat hall az erdőből, ezért szorosan mellettem sétál, és átöleli a derekam. Néha vörös szemével is körbe pillant, Holden pedig próbálna sietni. Támad egy ötletem.

- Változzatok át!

- Micsoda? – Zayden értetlenkedve néz rám.

- Ha átváltoztok gyorsabbak vagytok. Már nem fogtok bántani.

- Nem hagyunk itt. Eszedbe se jusson! – rivall rám Zay.

- Mi lenne, ha felülnék a hátadra? – Holden most olyan tekintettel néz rám, hogy szinte látom a felgyúlni a villanykörtét a feje felett.

- Igen, ez az! Legalább megnézzük, hogy tudtok-e kommunikálni.

Pár perc múlva Zayden farkasként jelenik meg előttem. Bundája selymes tapintású, ahogy belemerítem a kezemet. Szeme a legszebb vörösen ragyog rám.

- Beszélj hozzá, Ayla! – zökkent ki Holden.

- Hogy? Hangosan?

- Nem. A gondolataiddal szólítsd meg.

Oké. Ez érdekes lesz. Lehunyom a szemem.

Zayden? Hallasz engem?

- Próbáld újra! Csak lazán, ne görcsöld túl. Érezd őt. – suttogja Holden, ahogy nem lát reakciót Zaydentől.

Újra próbálom. Mély levegőt veszek, és újra megszólítom.

Zayden? Most hallasz?

Igen... - válaszol. Amikor meghallom a hangját egy pillanatra hátra hőkölök. Mintha valaki az agyamban beszélne.

Ez hihetetlen.

Hihetetlenül dögös a hangod a fejemben. – mondja Zayden én pedig egészen a mellkasomig elpirulok. Igazán érdekesnek tartom, hogy egy velem szemben álló vérfarkassal a gondolataimon keresztül kommunikálok.

Zayden!