Vérfarkasba szeretve

1.rész

Ma indulok haza, már ezer éve nem voltam otthon. A bátyámmal élek, vagyis éltem mielőtt elköltöztem volna. De ma hazamegyek. Végleg. 1 éve végeztem az egyetemen, nyomozói szakon. Legjobb barátnőmmel Lilyvel és barátommal Maxel voltunk szobatársak.

-Ayla mindent bepakoltál? -kérdezte Lily

-Igen, azt hiszem, de egy pár dolgot úgyse tudok most elvinni szóval egyszer majd még mindenképpen vissza jövök - mondtam nekik lelkesen
Max éppen most jött be a házba, mert kivitte a bőröndjeimet a kocsiba

-Ayla gyere már le fogod késni a gépet! – kiáltott Max

-Jól van, jól van megyek már. Lily ugye te is kikísérsz a reptérre?

-Persze, hogy kikísérlek nélkülem a repülőhöz se találnál oda - nevette el magát, de mi is csatlakoztunk hozzá

Itt állok a reptéren a legjobb barátaimmal, istenem annyira fognak hiányozni. Lilyt és Maxet az egyetemen ismertem meg de egyből jól kijöttünk egymással azután megbeszéltük, hogy egymáshoz költözünk és hát igen azóta is mindig ott vagyunk egymásnak. Olyanok nekem, mint a családom, mindig mellettem állnak és én is mellettük.

-Rettentően fogsz hiányozni csajszi- mondta Lily, de már majdnem elsírta magát aztán megölelt

- Te is nekem, de megígérem neked, hogy rendszeresen fogunk beszélni és látogatóba is jövök majd. De nektek is jönni kell majd, oké?

-Persze kislány mindenképp megyünk- válaszolta Max Lily helyett. Lily már sírt és én is, utálunk búcsúzkodni de tudjuk hogy ez nem örökre szól hiszen tartani fogjuk a kapcsolatot

-Gyere ide - húzott magához Max és megölelt

-Mennem kell mert itt fog hagyni a repülő, szeretlek titeket vigyázzatok egymásra és ne csináljatok őrültségeket! - adtam ki nekik az utasításokat de persze mind el mosolyodtunk rajta

-Rendicsek, de aztán te se kislány– kiáltott utánam Max. Még egyszer megöleltem őket és elindultam felszállni a gépre. Max mindig kislánynak hívott, mert nem voltam valami magas hozzá képest, pedig majdnem elértem a 160 cm, de persze ők szerettek vele viccelődni, hogy nem vagyok valami magas.