Érzelmek és kötelékek [SZJG ff.] Befejezett

150 fejezet

Hűvös tavaszi nap volt a mai... Éppen hazafelé tartottam a suliból és csak egy forró fürdőre vágytam, semmi másra... Már nagyon fáradt voltam és elegem volt az osztálytársaimból, most nem erre volt szükségem.

Nekem pontosan rá volt szükségem....

Csak ő sajnos nem  volt már itt velem...

Ugye milyen szuper szülinap? 

Nem akarok önzőnek tűnni vagy bármi ilyesmi, csak már nagyon régóta nincs itt velem és hiányzik...

Annyira szerettem volna átölelni és magamhoz szorítani és többet el sem engedni, de nem lehetek ilyen önző. Mégis olyan büszke voltam rá. Amit elért, amit tett az emberekért és nem foszthattam ezt meg tőlük... 

Mint minden szülinapon amikor elfújunk egy gyertyát akkor nyilván kíván valamit az ember... 

Hogy én mit kívánnék?

Sok mindenki nem ezt kívánná a helyemben, mert nem biztos, hogy ezt ők így értenék... Bármit kívánhat az ember, legyen ez akár tárgy, talán egy olyan személy aki nem fontos, vagy hogy sikerüljön valami, vagy például, hogy bárcsak kitörölhessünk egy napot, vagy hogy menjünk vissza az időbe, hogy máshogy éljünk meg valamit, mert az ember ilyen... Semmi sem tökéletes az életben, mert akkor nem lennénk azok akik vagyunk. Kérhetném azt is, hogy ne öregedjek meg, vagy hogy Shawn Mendes legyen a férjem... Ezek azok a kérések amik azokat jelzik, hogy az ember két méterrel a föld felett van, és ez a legjobb dolog szerintem...

De én mégis azt választanám, hogy egy napra had ragadjak le a múltban.

Tudom, hogy azt mondják, hogy ameddig nem tudod lezárni a múltat addig nincs jövőd, mert a múltban élni sem szabad és bármennyire is fáj ezt bevallani, de ez így van... 

Ezeket az érzéseket leírhatod egy naplóba, akár beszélhetsz is róla valakinek, videóban is elmondhatod... Bár így visszagondolva a napló sem a legjobb megoldás... Mert most valljuk be őszintén! Ha az ember megcsinál valamit és ennyi volt a varázsa meg minden, de nem fogja mindig elolvasni... Ami meg olyan fontos azt meg úgyis megjegyzed, fejben tartod és a barátaiddal kiröhögitek majd a másikat tíz év múlva, hogy " te komolyan ezt tetted?", hát persze, hogy ezt tetted, mindenki követ el hülyeségeket ez így van rendjén.

Visszamennék a múltba és nagyon szívesen újraélném a gimis éveimet... 

A gimis éveimet, amikben barátságok, kötelékek és szerelmek szövődtek, amikről nem is hinné az ember, hogy milyen erősek és még így az iskolai évek után is nagyon tudunk számítani rájuk...

Apropó barátok... 

Még mindig szívből mosolygok ha rájuk gondolok és tudom, hogy bármikor bármit kérek és ha bajban vagyok akkor egyből segítenek, így is, hogy jó sok kilométer választ el minket...

Kinga és Dave... Hm... Mit is mondjak? Mindegyikük tanul, Kinga sem lazít... Mondjuk miért is tenné? Hisz ő Kinga és bármennyire is nem akarja azt bevallani magának, hogy ő szerinte olyan undorítóan hangzik, pedig  nekik is olyan nyálas mézes-mázas kapcsolata van Dave-vel.... Igaz, hogy még Ricsiéket nem üti ki a versenyből, de  ők is igyekeznek...

Ricsi és Virág. Elvannak Szombathelyen. Jobban, mint gondoltuk... Virágnak nagy öröm az suli és nagyon élvezi, hogy szabadjára engedheti a képzeletét és bármit lefesthet, jó azért bármit nem, de igyekszik jobbá tenni a rajzaival a Virágot, azt mondta amikor múltkor beszéltünk... Ricsi.. Ricsi pedig... Párkapcsolati terapeuta akar lenni és már bent van az ehhez a szakhoz tartozó egyetemen... Nem tudom, hogy csinálta, de titokban zseni a gyerek... És csak azért, mert mondván mi nálunk bevált a tanácsa és most együtt vagyunk, már csak egy gyerek kéne nekünk...