Érzelmek és kötelékek [SZJG ff.] Befejezett

99 fejezet

-Sajnálom.-szólalok meg halkan, már egy ideje ott ültem mellette csendben és gondolkoztam... Óvatosan megfogtam a kezét...

-Tudom, hogy most nem vagy magadnál és azt is, hogy nem fogod hallani amit mondok, de én...én tényleg sajnálom. És ha visszaforgathatnám akkor minden máshogyan lenne...-hunyom le a szememet és érzem, hogy legördül az első könnycseppem.-Hazudtam amikor azt mondtam, hogy nem szeretlek... Mert szeretlek... Jobban mint azt te gondolnád és jobban mint kellene.-nevetem el magamat.-Mindig is szerettelek. Azóta amióta kilencedikben a második hétben végre betoltad a fenekedet azon az ajtón. És én azóta csak szenvedtem. Szenvedtem, mert nem lehettem veled és mert te mással voltál és nem vettél észre. Az egész egy ördögi kör volt amiből nem volt már menekvés. És én érzem itt idebent.-teszem a szívemre a kezemet.-Hogy ez nem holmi fellángolás, én...én három év múlva is ugyanúgy fogok irántad érezni, mert az ilyet nem lehet csak így kitörölni. Annyi éven át vártam, hogy mi együtt legyünk, hogy észre vegyél, de semmi ilyen nem történt, pedig én annyira reménykedtem és ahogy az utcán megláttam a szerelmes párokat én akaratlanul is magunkat képzeltem oda és az összes Taylor Swift számba is... Istenem... Mindent sajnálok, azt is ha én megbántottalak és azt is, hogy ilyen helyzetben mondok el neked mindent, mert...mert nem így terveztem ezt, de hát nekünk sose jön össze semmi sem... Bármit megtennék ha most jól lennél és mosolyogni láthatnálak. Még elmennék Ricsi terápiáira is és ha tényleg egy kapcsolatban az őszinteség a legfontosabb akkor még azt is elmondanám, hogy nagyon formás feneked van és te így vagy tökéletes ahogy vagy... Tudom, hogy senki sem az, én sem vagyok az... De nem akarom, hogy megváltozz, mert én így szerettem beléd és nem máshogy. És...és ha túl tudunk jutni a nehéz időkön és elfogadjuk a másik hibáit akkor akár jók is lennénk együtt, mert bármilyen barmok is voltunk a barátaink megpróbáltak segíteni... Kérlek, kérlek... Annyira szeretlek...  Mert én azon az elcseszett napon, de beléd szerettem Antai-Kelemen Ádám és nem másba, hanem beléd, és nem is a külsődet hanem a belsődet azt az embert aki segít a barátain és...és rajtam. Most itt kérlek téged, hogy segíts rajtam, ébredj fel és csókolj meg, hogy végre legyen egy pozitívum az életemben. Érted te ezt? A szerelem bonyolult... Pedig ha az ép eszemre hallgattam volna akkor már rég nem is beszélnénk, de...de a szívem mégis hozzám húz és nem tudlak elengedni és sohasem foglak tudni... Befényesítetted a szürke hétköznapjaimat és a legkisebb gesztusokat amiket tettél felém azokat is százszor nagyobbá tetted. Bármi is legyen és bármit is hoz az élet, én örökké szeretni foglak, akár tudod akár pedig nem. Örökké a szívem a tiéd.-borulok az ágyára zokogva...

De a hajamnál egy óvatos simítást érzek...