Érzelmek és kötelékek [SZJG ff.] Befejezett

6 fejezet

-Mindenki üljön  a helyére, ma én helyettesítem  a tanár urat.-csapja be az ajtót, na ki? Hát persze, hogy Vladár... Áá, a hideg futkos a hátamon tőle... Az a   baj, hogy még nem tudtam Arnolddal sem beszélni... Istenem, ezt nem hiszem el....-Ez magának is szólt Rentai!-fordul felém gúnyosan.

-Elnézést.-motyogom.

-Hát magának mindent elnézek.-kezd bele lenézően...-Még azt is, hogy gúnyt űz az óráimból, lenézi a művészetet és az én műveimet, meg még nem is képes viselkedni, nem adja meg nekem azt a tiszteletet amit egy magafajta tizenévesnek illene, de hát gratulálok...-tapsol epésen, nekem meg ennyi elég is volt, belém rúgtak újra...-Rentai maga sír?-szalad fel a szemöldöke.

-Neehhheeemm.-próbálom letörölni  a könnyeimet. Persze, ez a tanár olyan könnyen eltudja érni, hogy még szarabbul érezzem magamat, nem elég ahogyan most vagyok.

-Neményi, kísérd ki a mosdóba.-fordul hozzá Vladár.

-Majd én, tanár úr.-áll fel hirtelen Cortez.

-Nagyra értékelem, de most nem.-zárja le a vitát a tanár, majd Arnoldba kapaszkodva megyünk el a lánymosdóig...