Érzelmek és kötelékek [SZJG ff.] Befejezett

111 fejezet

-Szia Arnold.-ülök le a kávézóban.

-Reni.-köszönt két puszival.-Mi van veled?-néz rám érdeklődve.

-Megvagyok.-vonok vállat, mondjuk most nagyon nincs kedvem beszélgetni, mert Cortez kicsapta a hisztit, mert beülök egy kávézóba Arnolddal...-És veled mi van? Milyen Párizs?-könyökölök az asztalra.

-Szakítottunk a barátnőmmel.-húzza el a száját és az italát kevergeti... Én elkerekedett szemekkel nézek rá... Egy. Volt barátnője? Kettő. Miért szakítottak?

-Miért? Mi történt? Sajnálom.-fogom meg a kezét.

-Nem baj, nem a te hibád, ő szakított velem... Mert azt mondtam neki véletlenül egyik nap, hogy Reni és azt hitte, hogy van valakim.-vallja be kínosan és a fejét vakargatja. Na ennyi is volt  a beszélgetésünk... Az a hülye idegtépő kínos csend következett...-Neked van valakid?-lehunyom a szememet és egy óvatos mosolyt engedek meg magamnak.

-Cortez.-válaszolok, mire ő bólint.

-Mondd mit tud ő többet, mint én? Miért? Mondd miért? És ne jöjj nekem ezzel a nálam jobbat érdemelsz dumával, mert nem igaz!-csap az asztalra idegesen.

-Jó! Szerintem ezt most hagyjuk, én most megyek, majd ha lenyugodtál akkor hívj fel.-állok fel és már mennék el, de ő nem engedi... Visszahúzott...

-Szeretlek.-suttogja nekem.

-Ne, ezt ne kérlek.-tolom el a kezét magamtól.

-Kérlek szeress viszont.-suttogja elhaló hangon.-Legyünk újra együtt, amit tettem azt megbántam.-túr idegesen a hajába és ezeket a szavakat szinte már a számra suttogja, de én valamiért nem húzódok el... És egy hirtelen mozdulattal magához ránt...

És ezzel meg is pecsételődött a sorsunk...