Érzelmek és kötelékek [SZJG ff.] Befejezett

124 fejezet

Elmentem a szilveszteri buliba és már két órája itt vagyok, de nem látom Cortez... Lassan éjfél lesz... Annyira izgulok, remélem tudok vele beszélni...

-Renáta! Elviselhetően nézel ki.-ezt asszem bóknak szánta.

-Van egy szalvétád, vagy szilviád? Zsepi?-kérdezem, mert kissé ragad a kezem, mert a lökdöső tömeg miatt kicsit kiment az italom...

-Elfogyott.-húzza el a száját.-De elküldtem Andrist és Robit, hogy vegyenek már fél órája. Ott vannak!-mutat az ajtó felé és odamegyünk, de nincs náluk papírtörlő...-Hol van a szilvia amit kértem?!-kérdezi tőlük idegesen.

-Ő itt Szilvia.-mutatja be a mellette álló lányt...

-Te agyalágyult aki a Spongyabob forgatásáról megszökött kriptaszökevény! Háztartási papírtörlő! Tudod mi az?-kiabál vele.

-Akko' fogalmazz érthetően bátyja...-na ennyi kellett... Voltak rockerek és most már nincsenek... Szerintem elássa őket a kertben... Ez Kingára vall...

-Figyelem emberek! Így éjfél felé közeledve, szeretnék egy különleges dalt elénekelni, amit egy nekem fontos személynek írtam... Mehet? Egy két há', egy két há' négy...

Ekkor elkezdenek gitározni, majd a dobbal  is csatlakoznak, de a legfontosabb Cortez hangja...

-Túl az álmok tetején,

rájössz, hogy hazugság az egész.

Azt mondtad segítesz,

azt mondtad velem leszel,

mindent elhittem neked,

mert olyan angyali volt a tekinteted.

Azt mondják a rossz kapja meg a büntetését,

de mi van akkor ha változni szeretnék?

Oh, oh, oh...

Mindent megtettem érted, 

de te mégsem értékelted.

Ott hagytam érted őt, 

ott hagytam érted minden egyes nőt...

Oh, oh, oh...

Miért csaptál be?

Jó érzés volt, ugye?

Azt mondják az angyalok csak jót tesznek, 

de te mégis elvettél tőlem mindent...

Pedig te voltál az, az enyém voltál.

Összetörtél, megsebeztél, megváltoztattál.

Büszkén állnék ki és üvölteném a világnak,

hogy aki nem tudott rólunk az tudja,

hogy te az én ördögi angyalom voltál,

akkor is, ha kegyetlenül átvágtál...