Érzelmek és kötelékek [SZJG ff.] Befejezett

108 fejezet

-Jól elrontotta a hangulatot az a szemét.-morogja Cortez hazafelé....

-Majd legközelebb.-biztatom.

-Tényleg?-kapja fel meglepetten a fejét.

-Mii?! Nem, izé...-dadogok össze vissza.

-Ne aggódj Reni, úriember vagyok!-húzza ki magát büszkén.

-Persze, én meg Picasso.-röhögöm ki... Mert azért valljuk be az igazat...Khm...khm... Asszem kell az a köptető...

-Ezzel most megsértettél!-duzzog, mint egy gyerek... És már három perce nem szól hozzám... Most tényleg megsértettem? Úristen! Én ezt nem akartam vagyis... 

-Sajnálom.-szólalok meg egy idő után.

-Az én babám megsértett...

Éjszaka meg kiengesztelhet...-vágja rá csípőből.

-Te olyan szemét vagy! Én meg azt hittem, hogy tényleg valami bajod van!-ütöm meg a karját.

-Most, hogy mondod.-tesz úgy mintha gondolkodna.-Annyira fáj itt!-mutat a szájára.

-Itt?-rajzolok egy kört a levegőbe és ő hevesen bólogat.-Akkor jó! Ricsi!-kiáltom el magamat és előjön az egyik bokorból.-Fáj Corteznek a szája.-biccentek a fiú irányába...

-Á! Csak nem a híres Ricsi Törpapi féle gyógypuszi kéne? Gyere ide haver!-indul el feléje csücsörítve és tárt karokkal... Majd elkezdi kergetni.-Tudod, hogy szeretem Emot, de a barátomért bármit, kivéve ha herpeszed van! Akkor menj innen!-kiabál neki.

-Mit csinálnak?-kérdezi apu felvont szemöldökkel.

-Gyógypuszit adnak a másiknak.-válaszolok a kapunak dőlve.

-Lányom biztos, hogy az osztálytársad? És nem véletlen a volt ovistársad?-tanakodunk hangosan...