Érzelmek és kötelékek [SZJG ff.] Befejezett

118 fejezet

Úgy döntöttem, hogy muszáj kicsit levegőznöm... Ezért szóltam anyunak, hogy ne várjanak meg a vacsival, nem nagyon tetszett neki, de elengedett... Előtte még ellenőrizte, hogy nem fog e esni, de szerencsére ma jó idő van... Csak sétálgattam a parkig és ott leültem az egyik padra és gondolkoztam, mint az elmúlt majdnem két napban...

Szerettem volna eltűnni... Csak egy kis időre vagy akár hosszabbra is, de akkor eszembe jutott, hogy akkor nem láthatom Cortezt... 

Csak...csak egy kicsit láthatatlan szeretnék lenni... Ugye, nem csak nekem vannak ilyen érzéseim? Biztos azért valakinek ismerős...

Valaki megérintette a vállamat mire reménykedve kaptam fel a fejemet...

-Mit keresel itt?-kérdezem suttogva.

-Anyukád azt mondta, hogy valószínű itt leszel... Leülhetek?-csak bólintok nem válaszolok neki.-Sajnálom Reni... Csak elkapott a féltékenység, hogy ő vele vagy... Te egy nagyszerű lány vagy és még mindig nem értem, hogy miért pont vele vagy, bárkit megkaphatnál...-folytatja.

-De nekem csak ő kell és én tiszta szívből szeretem és ő is engem... Remélhetőleg.-teszem hozzá elhúzott szájjal...

-Ha nem szeretne akkor nem ütött volna meg...-sóhajt nagyot.-Mindig is utált engem, de csakis miattad, mert mi mindig érted versenyeztünk, mert év elején mind a kettőnket magával ragadtad. És bármennyire is fájdalmas bevallanom, de tényleg szeret és ha nem vigyáz rád akkor én is megütöm...-mosolyodik el óvatosan.-Nagyon sajnálom... Meg tudsz nekem bocsájtani?-néz mélyen a szemebe.-Lehetünk újra barátok?

-Az elején haragudtam rád és téged hibáztattalak... Most már inkább csalódott vagyok... De nem a te hibád olyan szinten, hogy én nem löktelek el egyből... De amúgy meg nem számítottam erre, de én mégis engedtem neked... Őszinte leszek veled Arnold... Ameddig nem rendeződik Cortezzel a kapcsolatunk addig nem biztos, hogy tudok úgy a szemedbe nézni, mint az előtt, de...de a bízom abban, hogy Cortezzel megtudjuk beszélni a dolgokat, de ő ugyanúgy megbocsát nekem, akkor én is meg fogok neked...-megkönnyebbülten görnyed össze.

-Én is megpróbálok tovább lépni ígérem.-teszi hozzá gyorsan...

-Örülök, hogy visszakaphattalak.-ölelem meg... Legalább valami jó történt...

De nem ezt hívják vihar előtti csendnek?